• Cinematrix
• Média
• Showbiz
• Kultpol
• Klassz
• SciFi
• Életmód
• Litera
• Archívum

• Mellékletek

• Kiskarácsony
• Sziget 2005
• Korrektorblog
• Filmszemle 2005
• Sziget 2004

• Szavazások
• Ámuljon a jövő Budapestjén!

Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Morales előtt végigbólogattuk a Placebót. Utána következtek Neóék a Wanted Sátorban, ahol kicsit zavarba jöttem, mert végig szerettem volna ugrálni őket, de az ajjajjóig nem volt egy igazán bejövős szám sem, pedig pozitívan álltam hozzájuk, még mosolyogtam is magam elé, hmm, hmm, de jó ez a Neó.
Sajnos eléggé ablak-zsiráf szintű technócska, erőteljes bonanza- remisszenciákkal. De a pozitív hozzáállás meg van tartva: még egy két ajjajjó, és nagyon jóban leszünk.

Ezután jött David Morales, aki szinte félház előtt játszott. A korábbi napok zsúfoltságához képest lazán elfértünk, és nem is láttunk szétment embereket. Elég gázos, amikor valaki annyira kész van, hogy az elétolt csattogós lepkére is elkezd táncolni. Kényelmesen előresétáltunk, és megnéztük, ahogy a fekete New York-i dj táncolva, pörögve kever. Mint mondja, a stúdiómunkálatoknál sem tervez el előre semmit, érzi a fülében, mire táncolnak az emberek.

Ez tény, aki ott volt az Arénában, hallhatta, hogy nem puszira adták neki a világsztár státuszt. Diszkósabb és kemény house-osabb számokat is játszott: az ilyen zenére még kettőt sem lépő ismerőseim benyomultak és ott pörögtek beállva. Ahogy egy Everything but the Girl remixet keverte a mester, arról nincs mit írni, jegyet kell venni, másnapra szabit kivenni, ott kell lenni.

Feketeleves: Rádio 1 Café

Hajnali háromkor még korainak tűnt a hazamenés, egy lemezlovas Rage Against the Machine-nel cselesen becsábított minket egy a Rádió1 buliba, hogy aztán ott szotyolázzunk egy órán keresztül.
Alig roptuk egy negyedórát, bekövetkezett az effekt, amit mi Lesben áll egy cápának hívunk, azaz a dj elkezd egy olyan blokkot, amiért még a Sláger Rádióban is meggyomroznák. Nyomja a Neotont, Boney M-t, mint akinek Cintula pisztolyt tart a fejéhez. Diszkóhajó a Balatonon 1988, neonrózsaszín cipőfűző, csónaknyakú, válltöméses blúzok, Bálint Toncsi a Nők Lapja évkönyv címlapján.

Elvileg ez itt 2001, ám az emberek hetykén táncolnak a nyomi zenékre. Gyűlölöm, mikor ezerrel szól, hogy bambusznád, majomkenyérfa, és a dj leveszi a hangot és nekem üvöltenem kell a többi hülyével, hogy makákó! Üvöltse a halál. Néha olyan érzésem van, ha majd úgy ötven év múlva egy szociális otthonban leszek, és a bálban tolókocsival fogok forgolódni a táncparketten, tutira benyomnak valami ilyen gépészkolesz-kompatibilis slágert. Így fejeződött hát be az idei Szigetem.