• Cinematrix
• Média
• Showbiz
• Kultpol
• Klassz
• SciFi
• Életmód
• Litera
• Archívum

• Mellékletek

• Kiskarácsony
• Sziget 2005
• Korrektorblog
• Filmszemle 2005
• Sziget 2004

• Szavazások
• Ámuljon a jövő Budapestjén!

Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Mintha a Gyűrűk Ura második részének ork csatajeleneteit forgatták volna, úgy özönlötte el a nép a Nagyszínpad előtti teret a Tankcsapda első dübörgő taktusaira. Én ugyan éppen a szigetkórnak nevezett tünetegyüttessel küszködtem, azaz bedagadt hörgőkkel, porban fuldokló légutakkal agonizáltam a közeli borkimérésben, de azért közelebb vonszoltam magam, hogy megnézhessem a szigetlakók kötelező gyakorlatai közt számon tartott eseményt.

Csajok a csúcson

Az első számok alatt a hátsó sorokban próbáltam ráhangolódni az acélbetétes bakancsommal belelépek a világ pofájába stílusú számokra, de az elmélyedésben igencsak zavart, hogy körülöttem csak gyengéden összesimuló párok tartózkodtak a szokásos most jöttünk össze, és még a csípőnk is együtt mozog a zene ütemére pózban. Kicsit beljebb fúrtam magam az embermasszába, és nemsokára teljesen új közegbe kerültem. Egyik pillanatról a másikra önfeledten rikácsoló tini lányok között találtam magam, akik a jól ismert dekoltázsmutogatósnak nevezett tánccal izzították a hangulatot. Megkapó volt látni, ahogy fél tucat tizenöt éves gimnazista lány összeölelkezve üvöltötte, jó nagyot bemutatva a feminizmusnak és más egyéb haladó eszméknek, hogy "Ne várd meg amíg én fogom be a szádat / Néhány lotyó lelke így is rajtam szárad".

A kör közepén állok

A háromszázezer wattos epicentrum felé közeledve egyre jobban elvadult az élővilág, jelentősen megnőtt a hímek ivararánya, sőt egyre gyakrabban bukkantak fel a meztelen felsőtestüket verejtékcsere céljából egymáshoz dörgölő agresszív alfaj egyedei is. A színpad előtti sorokban pedig már egyenesen egymás izzadságában fürödtek a lelkesen pogózók, de ez igazából nem zavart senkit, sem a testesebb punkokat, sem az egyenletesen eloszló tömeg kisebb hézagaiban megbúvó gimnazistákat. Néha egy-egy diáklányt is felém sodort a tömeg, akik általában kissé értetlenül, de roppant lelkesen szemlélték a körülöttük zajló eseményeket és azt, hogy a Tudok egy munkát alatt már megint eltépte valaki a melltartópántjukat.

Vers mindenkinek

A népes Tankcsapda-béközép lelkesedését még az sem lohasztotta le, hogy zenekaruk egyszerűen vacakul zenélt fent a színpadon. Az énekes Lukács László valószínűleg hozzám hasonlóan szintén elkapta a szigetkórt, mert a számok jelentős részében egyszerűen szavalta a szöveget, ami ugyan növelte a szövegértés esélyét, de nagyban rontotta a koncert élvezeti értékét. A dob is szétcsúszott néha, de ez még elmegy egy élő koncerten, mint egy-két zavaró hajszál a boros kólában. Összességében átlagos, kicsit szürke koncertet nyomott a Tankcsapda, mintha a vidéki turnéjukon már másodszor látogatnának el a mátészalkai művházba, de a közönség szerencsére megmentette az estét az enyészettől, és csak azért is jót buliztak.