CímlaponA rovat híreiA rovat cikkei |
IgazságosztókDreadzone - Wan22002. 08. 06., 12:37 | Frissítve: 2002. augusztus 08., csütörtök 21:39
Ha megjelenik a színpadon egy rasztafári, az jammelés. Ha kettő, az valószínűleg dub. Ha beáll melléjük egy DJ és egy dobos, akkor semmi sem menti meg a közönséget az izzadástól. Dreadlockrázás haladóknak. Greg Roberts, Tim Bran és Lee Williams basszusgitár-DJ-dob felállásban alkotják a Dreadzone-t, a Szigeten egy MC-vel kiegészülve léptek színpadra. Loid szerint a zenét a "savas-dubos bigbeat" leírás közelíti a legjobban, bármit is jelentsen ez. Elég annyi, hogy minden idők legtáncolhatóbb zenéi között tároljuk a memóriánkban. Zion! Zion! Zion! Zion! Zion! Az együttes először járt Magyarországon és valószínűleg valami kisebbre számítottak, mert ugyanúgy lenyűgözte őket a hatalmas és lelkes közönség, mint ők bennünket. Az első számtól az utolsóig telitalálat volt minden ütem, hiba nélkül nyomták végig a másfél órát. Hol egy laza basszusfutamra építve jutottak el a dubos alapokra élőben dobolt bigbeat-orgiáig, hol az MC fájdalmas Zion-himnuszából pörögtek fel a csúcsra, ahol csak a közönség üvöltése és a basszus hatolt el az ember agyáig. Mondtam már, hogy a visszhangosított rasztahang a legjobb dolog a világon? Puccskísérlet, félsikerrel A kötelező ráadás után szabadult el a pokol, amikor az eddig független sejtek egymással szövetségre lépve kezdték követelni az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását és a koncert folytatását. A Wan2 padlóját borító raklapokon egy ütemre ugráló és ráadást követelő többezer ember hangjának nehéz ellenállni: a Dreadzone mégegyszer visszajött és zúzott. Aki kihagyta, az figyeljen jövőre, Bob Marley dreadlockjára esküdték, hogy visszajönnek. |
|