• Cinematrix
• Média
• Showbiz
• Kultpol
• Klassz
• SciFi
• Életmód
• Litera
• Archívum

• Mellékletek

• Kiskarácsony
• Sziget 2005
• Korrektorblog
• Filmszemle 2005
• Sziget 2004

• Szavazások
• Ámuljon a jövő Budapestjén!

Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Statisztikai tény, hogy két nap megfeszített tempójú bulizás után, vagy éppen az intenzív alkoholos agyvelőpácolás közepette gyakrabban éri megvilágosodás az embert. A jelenség valószínűleg összefügghet a kialvatlanság, és a magas véralkoholszint hatására megnövő dopamintermeléssel, bár egyes szakértők szerint egy kiadósabb HIM koncert is működhet transzcendens katalizátorként. Az egzakt, tudományos magyarázat megszületéséig ugyan még számos laboratóriumi- és kocsmai kísérletet kell elvégezni, de az Index Imakommandója már most feltérképezte a jubileumi Sziget fesztivál vallási és felekezeti kínálatát, hogy Ön könnyebben megtalálhassa a legmegfelelőbbet, ha hívja a misztikus szükség.

Belépés a világtörténelem utolsó szigetére

A bejáratnál, közvetlenül a jegyellenőrök vizslató sora előtt találkoztunk az első hittérítővel, már ha nem számítjuk azokat a sportosan rövidre nyírt hajú fiatalokat, akik a HÉV megállóban egy bizonyos Magyarság-sziget rendezvényeire hívták fel a figyelmünket. A józsefvárosi kisnyugdíjasra megtévesztően hasonlító próféta színes, szélesvásznú vallási prospektust nyomott a kezünkbe, amely négy sűrűn szedett oldalon keresztül harsogja az nemsokára eljövendő apokalipszis sötét előjeleit. A szórólapot már ismertem tavalyról, és emlékeztem rá, hogy egyik központi gondolata a pápa és Bill Clinton sátáni szövetségének leleplezése volt, ezért megnéztem, hogy az eltelt, történelmileg viharos év során sikerült-e végre aktualizálni a kiadványt, és ifjabb George Bush földöntúli gonoszsága is felkerült-e a világvégét hirdető ómenek közé.

A lapban azonban nyoma sem volt frissítésnek, még az apokalipszis-hívők számára ziccernek számító szeptember 11-ei eseményekről sem találtam egy szót se. A hiányosságokat megpróbáltam számon kérni a kedves bácsikának öltözött hittérítőtől, aki azonban nem jött zavarba és csak annyit mondott, hogy az igazság már csak ilyen, nem változik évről-évre. Aztán hozzátette, hogy addig nem nyomnak új szórólapokat, amíg a millenniumról rajtuk marad háromszázezer példányt el nem osztogatja.

Ökumenikus zsíros kenyér

A református, az evangélikus, és a katolikus egyház közös, ökumenikus sátra már délután háromkor tömve volt. Az asztalokon, mint a szép emlékű óvodai foglalkozásokon, rajzlapok, zsírkréták, színes gyurmák és rengeteg vízfesték. A bejáratnál rögtön megakadt a szemem egy Marilyn Manson-pólóban feszítő gimnazista srácon, aki éppen egy torz gyurmaszoborral küszködött, és annyira lekötötte a művészi önkifejezés, hogy még azt sem vette észre, hogy a nyakában lógó fordított kereszt beletapadt a ragadós matériába. Szóba elegyedtünk egy önkéntessel, aki szinte azonnal beismerte, hogy a legtöbben csak az ingyen szörp és zsíros kenyér miatt jönnek, de azért hozzátette, hogy ha már itt vannak, akkor szívesen beszélgetnek a sátrat üzemeltető lelkészekkel és papokkal a vallásról, az egyház szerepéről a modern társadalomban vagy éppen a siralmas Cure-koncertről. Elmondta, hogy nem kimondott céljuk a hittérítés, de nagyon örülnek, hogy minden fesztiválon van pár ember, aki megtalálja itt, amit keresett. A sátor hátsó szegletében éppen ekkor fejezte be a műszakkezdő közös lelkigyakorlatot a délutáni váltás, amire szükségük is lehetett, hiszen mellettünk a reggel óta ügyeletet tartó pap éppen vesztésre állt egy magát boszorkánynak képzelő tizenöt éves diáklánnyal folytatott teológiai küzdelemben.

Sziget 5763.

Az izraelita felekezet sátránál semmit nem osztogatnak, se tea, se zsíros deszka, de van teszt, amivel állítólag nyerni is lehet, már ha tudnánk, hogy mi is a rituális kenyér héber neve. Emellett a rabbi tíz forintért tanácsot is ad, sőt állítólag alkudni is lehet, bárt ilyenkor valószínűleg az útmutatás megbízhatósága is csökken. Mi éppen akkor érkeztünk, amikor a rabbi és az önkéntesek felcsavarták a zsidó népzenével teletömött magnó hangerejét, és spontán táncba csaptak át a járókelők, illetve a szemben tanyázó krisnások legnagyobb örömére. A táncreakció csitulása után megpróbáltam megtudakolni, hogy mit is kell tennem, ha csatlakozni szeretnék a felekezethez, de a rabbi csak elnézően mosolygott, ezért elvettem egy zsidó naptárat, hiszen nem árt tudni, hogy milyen ünnepek vannak az 5763. esztendőben, és átballagtam az egyre hangosabb Hare Krisnától dübörgő sátorba. Hátranézve még láttam, ahogy a rabbi, arcán bölcs nyugalommal egy csapat tinilánynak próbál szerelmi tanácsot adni, pedig ez a tevékenység néha még a Popcorn magazin stábját is ki szokta zökkenteni a megszokott életritmusból.

Krisna HC

A Krisna-sátorban először ingyenétel után néztünk, de a jól ismert pépesített kókuszos keksz sajnos már elfogyott, ezért meg kellett elégednünk némi szellemi táplálékkal. Tudattágítás végett belehallgattunk tehát kicsit a színpadon tomboló krisnás-hardcore koncertbe, ami legnagyobb meglepetésünkre hamarosan beszippantott minket. Egyszerű, mégis kemény ritmusok, dallamos ének, könnyen megjegyezhető szöveg, ráadásul soha nincs vége a számnak, mintha egy rock DJ keverné egymásba az eltérő dalokat. Az első sorokban nu metál-rajongó kislányok csápoltak, olyan lelkesedéssel, hogy attól tartottam féktelen eksztázisukban még kárt tesznek magukban, míg kicsit hátrább huszonöt körüli fiúk álltak csendben sorfalat szexuálpszichológiailag félreértelmezhetetlen testtartásban. A sátor szélén kopasz, szoknyás férfiak osztották az igét, meg a vacsora maradékait egy-két megfáradt punknak, a bejáratnál pedig egy krisnás lány próbált egy biztonsági őrrel véleményt cserélni a lélekvándorlásról. Kisvártatva elhagytuk ezt az idillt, és megfogadtunk, hogy másnap lélekpolírozás helyett inkább az emberiséget segítjük ki, vért adunk, ott legalább van ingyen csoki.