• Cinematrix
• Média
• Showbiz
• Kultpol
• Klassz
• SciFi
• Életmód
• Litera
• Archívum

• Mellékletek

• Kiskarácsony
• Sziget 2005
• Korrektorblog
• Filmszemle 2005
• Sziget 2004

• Szavazások
• Ámuljon a jövő Budapestjén!

Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

A szekrény mélyéről előkerült fekete rongyokba öltözött Cure-rajongókon átgázolva az Árus Fasoron keresztül rögtön a hátsó főút felé vettem az irányt, közelebbről is az elcseszett nevű Wan2 Színpad irányába. (tényleg, az az okos ember, aki kitalálta ezt a ragyogó elnevezést, vajon gondolt arra, hogyan kérik majd az újságosnál a magazint? "Vankettő? Kösz, elég lesz egy is.")

Sajnos a Žagar Project koncertjéről lemaradtam, pedig állítólag egy énekessel is kiegészültek. Aki nem tudná, a zenekart Zságer Balázs vezeti, az a csávó, aki Yonderboi zenekarában billentyűzött egykor (bár valószínűleg ettől van ki legjobban, hogy még mindig leginkább így azonosítják be). Zságeréknak egyébként a tervek szerint októberben jelenik meg első nagylemezük a magyar UCMG-nél.

Bartók és Kodály

Amorf Ördögök

A következő fellépőről akkor sem tudnék rosszat mondani, ha lenne mit: az Amorf Ördögök zenebohócával, Tövisházi Ambrussal évek óta jóbarátok vagyunk, és együtt is zenélünk. Az egészen egyéni keveréket játszó, az esztrádtól a funkig terjedő skálán mozgó együttes ezúttal kénytelen volt nélkülözni az énekes Péterfy Borit, de a vendégénekes lány megállta a helyét. A koncerten szerény becslés szerint több mint ezer ember volt, a nagybajuszú frontember, Tariska Szabolcs egy kicsit el is érzékenyült.

Természetesen az összes Ördögök-sláger elhangzott, beleértve a "Nekem a Balaton a Riviéra" című örökzöldet, de volt "Betyár a holdon" és "Virágoskert az élet" is. Egyedül a "Darth Vader dala" című instant klasszikust hiányoltam a következő, ősszel megjelenő lemezről, ami egyébként, ha lehet, még az elsőnél is eklektikusabb, és szerencsére helyett kapott rajta néhány különlegesen beteg nóta is. Mégis, valamilyen kritikát kéne írnom: a zenekar élő fellépéseinek jót fog tenni, ha - mint az együttes terveiben is szerepel - egy dobossal is kiegészülnek, mert néha egy kicsit bántóan elüt a cédéről futó alap a zenészek remek játékától.

Harakiri

Marcel

Az est csúcspontját Marcel, vagyis rendes nevén Dudás Marcell live act-je nyújtotta, aki kezdéskor csak néhány lézengő embernek játszott, de csaknem másfél órás fellépése végére megtelt a sátor, és az emberek többsége legkomolyabban szeletelt a súlyos ütemekre. Amióta tavaly meghallottam az azóta a Fluid Ounce angol kiadónál megjelent Nujazzkiller című számát, egyből előre ugrott nálam a hazai elektronikus zenei toplistán. A korábbi albumokhoz képest sokat változott Marcel zenéje, ha azt mondom, hogy világszínvonalú, amit mostanában csinál, az legkevésbé sem túlzás. Erre néhány hónapja nem kisebb név, mint az angol atmoszférikus drumandbass atyaúristene, LTJ Bukem is felfigyelt, és így Marcel következő nagylemeze már a Good Lookinghoz tartozó Cookin labelen jelenik majd meg.

Marcel súlyos hiphopokkal kezdett, majd amikor felharsant a Harakiri Blues, az elmúlt hónapok egyik legnagyobb nemzetközi elektronikus zenei slágere, nem bírtam magammal tovább, és én is vadul táncolni kezdtem, egészen az utolsó számig. Játszott még dubot, technót és house-t, mindenből a legsúlyosabbat.

Kula família

Az est további része kicsit összefolyik: a Neót kihagyva a Cinetrip felé vettem az irányt, ahol másik nagy kedvencem, dj Mango (más néven Modul) pakolta a hiphoplemezeket, amire a Kula família tagjai - többek között Busa, Flame és Sena - faragták a rímeket. Emlékszem, hogy jártam még a Tilos sátornál, és egy rövid időre visszanéztem még megnézni a francia UHT-t, akik bulis-jazzes drumandbasst nyomtak, de zeneileg felejthető volt az alakításuk. Vissza a Cinetriphez, ahol már dancehall ment, a német Selekta Schepper egyik riddimet tette a másik tune-ra. Aztán függöny.