sziget2003

Címlapon

A rovat hírei

A rovat cikkei

Taraj, tetkó, négerezés

2003. augusztus 04., hétfő 15:33

Neohippi álkultúra, nemzetrontó tetoválás, sokezer tarajos. A szerző kakaton állapotba kerül, elveszti az imazacsiját, aztán tarajos fiatalemberek közé keveredik. De nincs menekvés, jönnek a fák lombkoronájában gyümölcsökkel táplálkozó négerek.

Hiába az ötnapnyi italtól elkészült gyomor, hiába a leabált térdizület, a vízhólyagos talp, a sajgó, lázas combizom, menni kell tovább, menni mindig, apró léptekkel, vallásos bűn- és kötelességtudattal, mint egy leplét és imazacsiját vesztett krisnás; nem szabad megállni, menni kell tovább, aki megáll, az meghal, ha nem tudok tovább menni, kihullok a sorból, akkor elkapnak és lehennáznak, kipírszingelnek, befonják a hajamat afró, batikolt kendőket csavarnak a testemre, rongyos végű bohócbotokat adnak a kezembe, azokkal kell zsonglőrködnöm végítéletig.

Álkultúra alert

Utolsó erőmmel figyelmeztetném még a nemzetet a neohippiánus műtradicionalista álkultúra terjedésének veszélyeire. Egészen elképesztő méreteket ölt például a maori szalagosteniszlabda-pörgetés, aztán ez a reneszánsz udvaribolondos rúdütögető akrobatizálás és a rongylabdadekázás. Ezek a tevékenységek nem csak hogy teljesen fölöslegesek (jobb szívvel ajánlom akkor már a helybenvízibicikliző-helyszínt a Túró Rudinál - tényleg ott egy 5 négyzetméteres medence, méternyi vízzel, lehet egyhelyben tekerni), idegesítőek és nevetségesek, de távol állnak a magyar nemzeti kultúrától, hagyománytól, identitástól, gondolkodástól, talajgyökértől és patakvértől.

Ezen kívül szintén szeretnék rámutatni arra, hogy ha a tetoválódás ilyen ütemben terjed, akkor a nemzet rövidesen úgy fog kinézni, mint egy elkúrt színes horrorképeskönyv, egy giccsalbum. A Szigeten a tetováló-hennázó-pírszingelő műhelyek száma lassan meghaladja a színpadokét, jövőre nem is kell már drága együtteseket hívni, bár félő, hogy addigra nem marad szabad bőrfelület.

A Picsa amellett, hogy

Politikailag hiperkorrekt napon először bekeveredtem a hírhedt pécsi (komlói?) punkegyüttes, a Hétköznapi Csalódások (röviden és velősen: PICSA) koncertjére, ahol egészen valószínűtlen mennyiségű tarajos fiatalember lökdöste egymást az ötven fokos beltéri hőmérsékletben (Wan2 sátor). A Picsa amellett, hogy igazi punkzenekarhoz méltó módon tizenéves működése alatt sem fejlődött annyit zeneileg, hogy akár a legprimitívebb háromakkordos nótácskát élvezhető minőségben képes legyen eljátszani, kétségtelenül sajátos helyet foglal el a nemzeti kultúrában és politikai mezőnyben. A Picsa a magyar szélsőbaloldal. A Picsa tehát jobbos lapok izmos heccrovatainak és témaszegénységben szenvedő publicistáinak maga az égi manna, az állandó és kiapadhatatlan szellemi táplálék.

Ezen túl egyébként könnyen megmagyarázható, miért pont ez a piszok rossz zenekar maradt meg ilyen soká a magyar punkban, miért pont ezek a tinglitangli számok indítanak be egy-egy Szigeten több ezer szakadt tarajost akár, amikor a magyar punkból sok kitűnő, eredeti és jó zenekar volt kénytelen kihalni érdeklődés hiánya miatt. A Picsa-számok dallamvilága az úttörődalok és a futballszurkolói stadionnóták között lavíroz, ha kell, simán rámennek olyan klasszikusokra is, mint az a tizenhat tonnás prolidal, az üzenet vulgárbalos egyszerűségű mindig (minden náci ostoba, hülye politikusok, szemét tőkések), illetve jelentős súllyal szerepelnek a repertoárban - az egyébként a skinheadzenekarok műsoraiban is kötelező - mulatós jellegű dalok ("Élet, élet, kanászélet" illetve "Inni kell, ha meghalunk is" vonalon). A Picsa általában szellemes, szépen rímelgető és provokatív szövegeket ír, ami már Petőfinek is bejött, ugye.

Hajrá Afrika! Hajrá négerek!

Ellensúlyozandó az ellensúlyozandókat néztem meg a "Hajrá Afrika! Hajrá négerek!" mozgalom helyszínét, ahol a Cirkus Baobab nevű produkció látható minden este kilenctől. Kérem szépen, a Cirkus Baobab gyakorlatilag maradéktalanul jeleníti meg a legdurvább rasszisták elképzeléseit az afrikaiakról: majomügyességű fekete emberek hatalmas fákon himbálóznak, ugrálnak, és időnként banánt dobálnak a közönség közé.

A nap jelentősebb eseményei között tartom még számon "A legboldogabb horgász" feliratú tréfás póló megtekintését az egyik árusnál, a ruhadarab grafikája egy meztelen alsó testtel derékig vízben álló horgászt ábrázol, akit orálisan elégít ki egy öt-hat kilós tükörponty.

hirdetés