sziget2003

Pláza

A szállítási díj visszajár!


Hárommilliárd köcsi

2003. augusztus 05., kedd 19:42

A világhírű Flash-zenekar adott megakoncertet a Bahiában, erre emlékezünk.

Neked nem ott van a helyed a parlamentbe'
Berakod a lábikód egy zsák cementbe
Ott ácsorogsz majd a Duna fenekén
A barbibaba feleséged jólmegdugom én!

(Képveiselő funky)


Van egy dolog a Flash zenekarral kapcsolatban, amit muszáj propagálni minden szigetes koncertjük előtt és után, ez pedig az, hogy annak idején "az utolsó bassza meg be maga után az ajtót" mottóval Barcs Mikiék voltak azok, akik utoljára játszottak a Szigeten. Ebből aztán Sziámi-koncert lett, néhány éve Müller Péter búcsúztatja a szigetlakókat.

Bizonyos szempontból ez teljesen rendben van, elvégre nemzetközi hírű gigafesztivált ne egy perifériára szorult punkrocker zárjon olyan szövegekkel, hogy "Mákosi Ratyi szteppel a budiban" satöbbi "további példák teccés szerint a történelemből". Kérdés marad persze, hogy a Sziámi mennyire van centrikus pozícióban (Oké, Müller miatt ott van.), pláne, hogy ők nyitják-zárják a Szigetet.

Barcsék idén egy órával korábban, háromkor kezdtek neki, és pontosan kétszer jobb koncertet adtak, mint tavaly. A zenekarnak összesen tizenkilenc száma van, körülbelül minden évükre jut másfél darab, az utóbbi két évben egy dal született (Képviselő funky, lásd fent), de még egyelőre nincs kész. A slágergyanús szerzemény első strófája egyébként egyértelműen alátámasztja, hogy miért van a Flash a kilencvenes évek magyar bandáinak tízes listájában benne.

Most abba tényleg ne menjünk bele, hogy a Barcs féle embereknek, miként Raba mesternek is, miért kell a prűd értetlenség által övezve lenniük, mert akkor számon kérhetnénk a vécéillatosító reklámokon is, hogy miért nem szarik végre egy büdöset egy nagy szőrös ember mondjuk a Havanna-lakótelepi lakásában. És különben se panaszkodjunk, Magyarország érdemel többet, nem a Barcs Miki.

Az viszont talán megérthető, hogy miért nem bővelkedik hazánk normális dalszövegekben cirka Boross Péter óta. Amúgy meg írjanak politikailag korrekt szövegeket a vezércikkírók és a népművelők.

A végigugrált és üvöltözött tíz sláger után feljött a baihás gyerek megint, és mondta Barcsnak, hogy idő van, már csak két számra van lehetőség. "Höhö, ez nem tudja, hogy már csak egy számunk van." - mondta a Flash frontembere, majd megkérdezte Maurits Andrástól (basszusgitár), hogy melyik az a szám, és hogyan kezdődik, majd játszani kezdtek.

(A Dalmát pincénél pedig ugyanúgy lehalkítják a zenét öt-hat felé, szóval már ott se lehet táncolni reggel.)

hirdetés