CímlaponA rovat híreiA rovat cikkei |
Nemzeti minimum és közös nevező2003. 07. 31., 17:54 | Frissítve: 2003. július 31., csütörtök 21:12
Tulajdonképpen egyetlen adekvát program létezik: tolni a bulit, ameddig csak lehet. Reggel hatig legalább.
Reggel hat tájban, amikor tovább járni már reménytelen (tiltakozik vádli, comb, egyensúlyérzék), érdemes ráhelyezkedni a Présház boros teraszára, beobachtungstellét foglalni mintegy, és figyelni a nagyszínpad előtti tér hajnali ökoszisztémáját.
De menjünk sorjában. Csontos kollégával együtt vallom, hogy a szigetet 1994-95-ös békaperspektívából kell nézni, hagyni a gigaprodukciókat a francba, menni egyre kisebb színpadok, eldugodtabb helyszínek, apró spontán bulik felé. (Nyolc éve így jelent meg a techno is a Szigeten: egy erdős rész tisztásán illegális hangosítással, egy tucat hajnali táncolóval. A spontán kis bulikból intézményesülte ki magát a Pesti Est színpad, a Tilos sátor meg egy csomó más hasonló fix szigetprodukció.) Elvileg skanap Tehát Zöld színpadon kezdtem, nem mintha nagyon aggódnék a bálnákért, hanem mert ottan játszott a magyar punktörténet legjobb dalszerzője és legigazibb fazonja, Barangó új együttesével, amely az izgalmasan csengő Columbo kutyája nevet kapta. Elvileg skanap volt a Zöld színpadon, ennek megfelelően tehát reggaes basszusfutamokat nyomott a jó Barangó, akit a világhírű QSS zenekar énekeseként, a Gyáregységparancsnok reggelije zenekar tubásaként, illetve az Ápolók zenekar állandó külsős tagjaként is ismerhetett a magyar közönség, és pazar dalszövegei (Szart sem ér már szavad, nyakadon a hurok... Kézigránát kell... stb.) szinte népdalként élnek a szórványpunkság ajakán. Barangó tehát könnyű reggae-ben (mintegy fölvezetve Shaggyt) előadta legnagyobb slágerét, a Kézigránátot, majd a vendéglátóknak szóló kedves gesztussal belecsapott a Vesszen a Föld című dalba, amelynek szövegét sajnos nem tudtam lejegyezni, a Pusztuljon el minden bálna, illetve a Táguljon az ózonlyuk, legyen még több bőrrákos sorokra emlékszem tisztán. Arany János, a sült paraszt A rövidke, alig félórás koncert csúcspontján Barangó elszavalta egyik újabb, egyértelműen Bucó-hatásokat mutató versét, amelyet itt közkinccsé is tennénk:
verseiből égbe kiált Ebben kissé lepipálja Csokonai Vitéz Mihályt
Arany János a sült paraszt
Ady Endre meg gőgmágnás,
Kosztolányi a rímringyó
Pilinszky - papok barátja A Clash-klasszikussal záruló koncertet a Hilltop borozóban vezettük le a zseniális dalszerővel és Bucóval, a nemzeti avantgárd géniuszával, aki a Demokrata publicistájaként is kamatoztatja írói tehetségét. (Nemzeti minimumként és közös nevezőként a bor és punk mellé ott volt Szabó Dezső, mindannyiunk kedvenc pamfletszerzője.) Hajnali körök Ezzel az este lényege meg is volt, még egy kis Shaggy, egy kis Dubcity Fanatikz, aztán rápihenés a két liternyi borra, majd a hajnali körök: a Tilosban ritkás dancehall, a Cinetripben Vázsonyi fúj a szoros breakbeatre, Pörgés Arénában Sterbinszky fél házat pörget, a Dalmátban hajnalban szól minden Bregovictól a Doorsig, és kötelező program lett az elmúlt három év alatt az asztalon táncolás. De annyira intenzív a testmozgás, hogy már az első nap éjszakájára összetört a masszív, direkte táncolásra gyártatott fenyőasztalok fele. A Bahián négyig tart a magyar Aphex Twin (eposzi jelző) Tigrics Plain 9-nal közös produkciója. Elmgondolkodós, lassú és jó. Kevés ember. Reggel hatkor meg a tehénfejű német, tudják. Innen folytatjuk. Kapcsolódó anyagok |
hirdetés
|
