• Cinematrix
• Média
• Showbiz
• Kultpol
• Klassz
• SciFi
• Életmód
• Litera
• Archívum

• Mellékletek

• Kiskarácsony
• Sziget 2005
• Korrektorblog
• Filmszemle 2005
• Sziget 2004

• Szavazások
• Ámuljon a jövő Budapestjén!

Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Nem tudom eldönteni, hogy minden idők legzseniálisabban targetált outdoor kihelyezése vagy szimpla véletlen: Fliegauf Benedek új, Dealer című filmjét a szigeten csak bűnözősátorként emlegett Globe Party Aréna előtt hirdeti egy három méter magas karton. A lakossági trance bikanyakú, Nerobolon hízlalt, minimálfrizurás rajongói megszerették ezt a rendezvényt, és a napi erőszakos bűncselekmények elkövetése után szívesen relaxálnak errefelé a fizikailag kevésbé felkészült közönség és az In-Kalosok legnagyobb rémületére.

Rajzfilmjelenet bűnözőkkel az ösvényen

Tekintse meg képeinket!

Este tíz felé egy sztoikus iparművésszel, egy volt alternatív popénekessel és egy pólókereskedővel négyesben a Wan2 színpad melletti kis úton haladtunk Busta Rhymes minősíthetetlen haknijától megriadva a metálsátor felé, amikor egyszerűen átgyalogolt rajtunk négy ilyen pszeudohumanoid, dúcos idegrendszerű, agy nélküli létforma. Rajzfilmbe illő jelenet volt: megindult az úton, teljes szélességben öt mázsa izom és tetoválás, röpködtek az emberek minden irányba. Nem tudni, hogy Bustára igyekeztek, vagy sürgős bűnöznivaló akadt a sziget túlsó végén, de ha nem lett súlyos sérülés a dologból, az csak véletlen.

A jelenség egyáltalán nem annyira vicces, mint amilyennek így leírva tűnik. Többször is tanúja voltam, amikor egy-egy ilyen kommandó az elfogyasztott illegális vegyipari termékek és viszkik hatására szórakozni kezdett, ami nagyjából tizenéves szénrészeg punkgyerekek álkapcsának összezúzásából, esetleg különféle tárgyak összetöréséből állt.

És az pláne nem megnyugtató, hogy a kulturáltan szórakozó polgárt sem az állam erre rendelt szervei, sem a Sziget saját biztonsági szolgálata nem képes megvédeni. Láthatóan nincs fizikai erő, ami megállíthatná őket. (Volt, hogy egy tucat ilyen vérnősző barom úgy sétált át az egész beengedőrendszeren, ahogy mirajtunk az a négy tegnap este.)

Bűnmegelőzésimagazin-bekezdéseink ezzel véget értek.

Közélet.

Micsoda line-up: Hiller, Burány, Pettkó, Horn

A Szigetre látogatott Hiller "Tűz és Pezsgés" István, a baloldali Sturm und Drang vezéralakja. Akkora pezsgés támadt a backstage-ben, hogy a fröccsbe nem is kellett szódát kérni. Egy darabig gondolkodtam, hogy megzavarjam-e "Heil Hiller!" bekiabálásokkal, de egy tetovált ötágú csillagot hátán viselő metálénekes jobb belátásra térített.

Hiller Jakuzzi István mellett egy nagykövetet is láttam, de nem biztos, hogy az volt.

Aztán találkoztam a civilben gyermekével Kispál és a Borz-koncertet élvező Burány Sándorral is, akinek a frizurája egyre inkább hasonlít azokéra a virágboltban kapható vicces fejekére, amelyeket öntözni kell, és akkor ilyen snidlingszerű növény nő ki haj gyanánt. Pettkó Andrást (MDF), a magyar tinédzserek megmentőjét, a marihuána elleni harc Napóleonját Busta Rhymes (!) koncertje alatt figyeltem meg, önfeledt szórakozás közben, a Présház borkereskedésnél. Pettkó láthatóan a keresztény hagyományokkal összeegyeztethető, szőlőalapú tudatmódosítók híve.

Horn Gábor meg ment egyszerűen a porban, tolta a szakállát előre.

Zene.

A dadaista dallamos hardcore

Nagy reményeket fűztem és fűzök továbbra is a Bridge to Solace zenekarhoz, amelyet a hazai new school hardcore élharcosai alapítottak elég dadaista módon: a dobos elkezdett gitározni, a basszusgitáros dobolni és így tovább. Az eredmény egészen jó zene lett, a legújabb new school, amelyet melodic core-nak is szoktak mondani: sebes, dallamos metálgitárfutamok (szinte Iron Maiden-es vagy helloweenes), a ritmus viszont hardcore-osan feszes, sok kiállás, hisztérikus-üvöltős ének. Jakab Zoltán énekes pocakos, joviális, mosolygós kamionsofőrre emlékeztetett a délutáni matinékoncert színpadán, de amikor üvölteni kezd, jóval veszélyesebb fiúnak tűnik. Energikus, erőt sugárzó, karizmatikus énekes. A zenekar még talán nem tud mindent eljátszani, amit szeretne, de még alig négyéves. Mindenesetre vásároltam egy Bridge to Solace-lemezt a színpad melletti boltban. Ebből még lesz valami. Napnyitó koncertnek kitűnő volt.

Amilyen hülye vagyok, Blind Myselfről lemaradtam. Pedig milyen jó kis metálprogram volt: Bridge to Solace, Blind Myself, Cadaveres, Superbutt, Wall Of Sleep. A főzenekart, a finn Children Of Bodomot valamiért B-listáztam magamban, aztán kiderült, hogy hülyeség volt.

Tiltsák ki a rappereket a nagyszínpadról!

Busta Rhymest akartam nézni, mert ha van épkézláb, relatíve korszerű, vállalható popzenész az idei nagyszínpadprogramban, akkor ő az. Ehhez képest: beigazolódott korábban felállított tételünk, miszerint hiphopprodukciókat (rappereket) nem szabad fesztiválnagyszínpadra engedni. Hátul kavirnyál egy dj., elöl magyaráz egy vagy két beszívott melegítős ember. Ez nem színpadi produkció. Öt perc alatt kiderült, hogy súlyos tévedés volt. (Razzia gondolatai a művészről: itt.)

Nem maradt más: Children Of Bodom. Mondom, előítéletem volt. A "dallamos death metal" műfajmeghatározástól eleve rosszul lettem, egyébként sem vagyok nagy rajongója a finn metálnak. (A metál legyen svéd vagy norvég, ha már skandináv; a finnek hardcore-ban és punkban jók). A Children Of Bodom őrülten pörgő lábdobjaival, technikás gitározásával azonban meggyőzte a fent leírt iparművész-exénekes-pólókereskedő felállású tesztcsapatot. "Hagyományos finn minőség" - összegezte véleményét a Marttiini tőrök és a Rapala wobblerek hazájából érkezett együttesről a vállsérüléssel bajlódó sztoikus iparművész, aki a koncert után a deszkapadlón dobogva próbálta rekonstruálni a finn dobos lábtechnikáját.

Éjjel még ellátogattam a Wall Of Sleep és a Karabély koncertjére. Mindkét zenekar szívem csücske, a Wall Of Sleep azért jobban, mert ilyen szívszaggató, egyszerű, súlyos és gyönyörű metálriffeket soha senki nem írt még a Kárpát-medencében. A koncerten (éjjel kettőtől) nem voltak sokan, de aki volt, az megint lehidalt. Mint minden évben.

A Karabély lichthof-sanzonistái sohasem elsöprő erejű koncertjeikről voltak híresek. De béna-vicces-érzelmes dalaik mindig eltalálnak. Talán most fáradtabbak voltak a szokásosnál is.

A második napon sok színes programon vettünk részt, nagyon jól éreztük magunkat. Szép élményekkel gazdagodva tértünk nyugovóra (ájultunk el).