sziget2004

Címlapon

A rovat hírei

A rovat cikkei

Egy korsó adrenalint!

2004. 08. 10., 04:10 | Frissítve: 2004. augusztus 10., kedd 12:44

Elege van a koncertekből, a lávakövön sült hot-dogból és a mindenhol Önre támadó sörcsapokból? Emelje magasra adrenalinszintjét a Szigeten is! Az Index az idei fesztivál kalandjait tesztelte, toronyból ugrott, részeg tinédzserek felett suhant el irdatlan sebességgel, és apró piros pöttyként himbálózott a világ tengelyén.

Általában a részegség és a másnaposság közti keskeny határmezsgyén egyensúlyozva szokott az emberben felmerülni a gondolat, hogy a portól sárrá merevedett sört félredobva ezentúl az egészség és a test kultuszának él. Ilyenkor aztán szénsavmentes ásványvizet rendelünk (persze önnön tettünktől megrémülve rögtön kérünk egy üres poharat és némi chardonnayt), esetleg hirtelen elrohanunk a vegetáriánus pulthoz, hogy együnk valami koleszterinszegényet.

Nézze meg képeinket!
Ebben a tudatállapotban az is megeshet, hogy a sportban és a testmozgásban keressük a kiutat az ideiglenes italozó életmódból, éppen ezért például azon kaphatjuk magunkat, hogy egy bungee jumping toronyban, ugrásra készen talál ránk a félelmetes józanság.

Az Index tesztcsapata még nappal, a verőfényes pangásban próbálta ki a Sziget néhány extrém játékszerét, hogy ezzel nyújtson segítséget azoknak, akik utolsó nap szeretnék adrenalinba fojtani a bánatuk.

Ugrás a semmibe

A Sziget legszembeötlőbb kihívása a bungee jumping torony, ami ugyan sörhas ellen nem véd, de legalább a toronyból integetve imponálhatunk a düsseldorfi vagy hannoveri lánynak, akivel nyelvi nehézségek miatt csikorogva indul a kapcsolat hajnalát követő délelőtt.

Mivel én pár éve már hasonló késztetésektől hajtva levetettem magam a Szigeten felállított toronyból, a tesztet ezúttal fotósunk, a fiatalabb éveiben hegymászóként is funkcionáló Barakonyi kolléga aktív közreműködésével végeztük el.

Pár éve én a kosár szélén kapaszkodva megpróbáltam kibúvót keresni, például felvetettem, hogy alkoholos befolyásoltság esetén talán nem kéne megengedniük, hogy ugorjak, de Szabolcsban nyoma sem volt félelemnek, úgy nézett az alant elterülő világra, mint Bruce Willis bármelyik akciófilmjének katarzisjelenete előtt.

Emlékszem, én nyugodtan, addigi életemmel megbékélve vártam a becsapódást, csak a be nem fizetett telefonszámla miatt aggódtam kicsit, Szabolcs viszont egy pillanatra sem látta ilyen végletesen sorszerűnek a pillanatot, neki mindez csak egy apró adrenalinlöket volt. Hiába kérdeztem tőle később, a feltoluló emlékekre hivatkozva, hogy nem hallgatta-e rettegve, ahogy a lábára erősített tartóbilincs tépőzárjai vészjóslóan zörögnek, ő csak a fejét rázta, és arra panaszkodott, hogy talán a kötél, talán a gravitáció hibájából, de túl rövidre sikerült az ugrás.

Meredeken a punkok fölé

A Sherpa Kalandvárat eddig csak onnan ismertem, hogy a Nagyszínpad felé tartva mindig elzúgott felettem pár sikoltó punk, akik egy mászófal és némi imbolygó kötélhágcsó leküzdése után önfeledten üvöltve száguldoztak a bazársor felett kifeszített kötélpályán, házilag készített kakastaréjukat borzolta az ellenszél, és szemükben ott csillogott a fény, amit az extrém sportokban járatlan legfeljebb Tom Cruise tekintetében láthatott a Mission Impossible második részében.

Most viszont kipróbálhattam, hogy milyen érzés öt nap és öt éjszaka keservei után megküzdeni saját magammal, és a testemben lerakódott nagymennyiségű kolbászzsiradékkal meg sörkoleszterinnel.

Tekintse meg képeinket!
A szponzor nevével díszített mászófal második e betűjéig bírtam szuflával, utána úgy kapkodtam levegő és fogás után, mint egy tüdőbeteg Kovács László egy zsírosabb uniós posztért. Szerencsére a hivatásos segítők egyetlen rántással kisegítettek szorult helyzetemből, így felértem a fal tetejére, ahol már várt a kötélpálya.

Itt többször fennhangon elismételtem, hogy "nem vagyok veszélyben, a biztosítókötél úgyis megfog", majd amikor láttam, hogy a bungee jumpingtól, az ejtőernyőzéstől és a forró lávafolyam szélén egyensúlyozástól már minden bizonnyal megcsömörlött segítő úgy néz rám, ahogy csak egy pánikrohamban tomboló Scooby Doora szokás, inkább nekirugaszkodtam.

A kötélpályán száguldozás pont olyan, mintha a gravitációnak beintve horizontálisan rugaszkodnánk neki a bungee jumping toronyban, ráadásul tovább tart, így hosszabban sikíthatunk, sőt, ha elég gyors a felfogóképességünk, még az alant sétáló gimnazista lányok dekoltázsába is bekukkanthatunk kicsit.

A világ tengelyén pöttyként himbálózva

Az egzisztenciális válságát élő harmincas kreatív szakember névadására utalóan kimondhatatlan és fárasztó Pöttyös Pöttyöző legnagyobb attrakciója egyértelműen az Anettka Space Projectet idéző gumiasztal, amin nemcsak a gravitációval dacolhatunk pár századmásodpercre, de a tengelyünk körül is foroghatunk néhányat. Gyomoridegességre, szédülésre és verejtékezésre hivatkozva ezt az erőpróbát ugyan kihagytam, de helyette beöltöztem pöttynek, hogy megmérkőzzem Hajnallal, a Velvet amúgy jámbor újságírónőjével.

A küzdelem végkimenetére sajnos nem emlékszem, de biztos, hogy megérte a befektetett két Túró Rudi-papír, hiszen nettó visítva röhögés és eltorzult arcú sikongás volt a hulladék hozama.

Ezután még elnéztünk a Táncdalsátortól nem messze található extrém létrához, ahol egy kipárnázott kötélhágcsón kell pofára esni bruttó négyszázért. Persze, ha valami véletlen okán mégis felérnénk a létra tetejére, és nem fordulna meg velünk az első lépéseknél a létezés koordinátatengelye, akkor választhatnánk egy kedves plüssfigurát az éppen frissen felszedett sajószentmártoni darkos lánynak, vagy inkább egy hordó sört magunknak.

Hogy ez mind nem lehetetlen, azt akár félpercenként bebizonyítják a játék fiatalkorú üzemeltetői, akik akár fogódzkodás nélkül, csukott szemmel, az Ossian Korbács és kenyér című slágerét énekelve is fel tudnak mászni a veszettül imbolygó létrán.

Mi négy próbálkozás után feladtuk a mutatvány végrehajtását, és adrenalintól duzzadó véredényeinkkel elindultunk a legközelebbi borkimérés felé. Aki azonban az itt felsorolt tevékenységektől sem éri el a kívánt hatást, próbálkozzon meg a Kalapács kedd esti koncertjével: egy kiadós fejkörzés és hajrázás megemeli a pulzusszámot, fokozza az anyagcserét, és garantált a szédülés is.

hirdetés