Tizenhárom éves pályafutása során először látogatott hazánba a hiphop Totó Kutyunnyója, a derék Flipmode dinasztia legnagyszerűbb sarja, Busta Rhymes. A népszerű előadó, úgy vélte, találkozunk egyszer még, majd kiment, majd visszatért.
Egyértelmű túlzásokba esve várták megannyian Busta Rhymest, akire emlékezhetnek kereskedelmi rádiókból, vagy korábbról, hogy feldolgozta a Knight Rider zenéjét, amire azt kell énekelni, hogy
harcra fel, angol nyelven. Az a vélekedés azonban, hogy Busta Rhymes a legnagyobb és nem bántani, sajnálkozássá szelídült valahol az óriás kivetítő környékén, ahol a szakértők megfigyelték, hogy pislogáskor táblássá válik a kép.
|
Tekintse meg képeinket! |
Hogy Busta Rhymesra mit kell énekelni, az elég gyorsan összezavarodott. Busta, nem szándékosan ugyan, de sajnálatosan korán rájött, hogy nem otthon van. A közönség ezután kétségbeesett, mert érezni kezdte, hogy ez nem lesz annyira jó, és a "dangerous" illetve a "Busta" szavak skandálásába menekült.
Rhymes és társa, Spliff mindazonáltal közepesen tréfás verbális tréfálkozásokkal és bemozgatási kísérletekkel eltornázták a produkciót, amely így egy villanyfényes hakni emlékét hagyta sokak agykérgében, de még nagyobb valószínűséggel a meglehetősen bonyolult központi idegrendszer valamely más részében.
Mondták is a szakértők, hogy pocsék volt. Sajnos a DJ arca is olyan fásult kifejezést tartalmazott a közeli képeken, hogy a hirtelen konjunktúra nyomása alatt majdnem összeomlott a Sziget metálpólópiaca.
Más szakértők azt kifogásolták, hogy a fellépők kék színű kosárlabdás trikóban voltak, bár a kérdésre, hogy "mi a francról beszélsz" nem szolgáltak olyan kontextualizálható információval, amely a világban való eligazodást a későbbiekben megkönnyítené embertársaik számára.
Busta Rhymes fejére kell továbbá olvasni, hogy nem adott interjút, aztán a józanodás útján elindulva azon meditálni, hogy volt már úgy, hogy hiába tetszettek valamiről azt gondolni, hogy az lesz a legfőbb főesemény a szigeten, az csalódást okozott. Aztán jobbra fordultak a dolgok, ahhoz képest is, hogy eleve nem volt annyira pokoli.
A cikkben olvasható félokosságokért és verejtékes pozitivkodási próbálkozásokért minden felelősség a hiphop Totó Kutunnyóját terheli. Bocsánatkéréssel tartozom továbbá egy olasz popzenésznek. Kérem ne önfelmentésben pancsikoló kőmajomként őrizzenek meg emlékezetükben.