CímlaponA rovat híreiA rovat cikkei |
Ó Riviéra, szól a Sandman2004. 08. 10., 09:59 | Frissítve: 2004. augusztus 10., kedd 18:19
A szerző elámul Michael Jackson drogos majmán, aztán szóviccet gyárt, nagyot szemez egy belufizott szaxofonossal, és roskadásig mulat a Dolly Roll lakodalmas operettjére.
A halak közelsége világ életemben megnyugtatott, a szárnyasoké, különösen a baromfiféléké furcsa, ideges szomorúsággal töltött el, annak azonban sosem tudtam ellenállni, ha egy anyámkorú asszony hotelportás-kosztümkabátban és feszülős naciban méhsejt alakú elektromos dobot püföl olyan mozdulatokkal, mint Michael Jackson majma az olcsó amfetaminszármazékokkal való találkozás után. Nem is volt tehát kérdés, hogy a fergeteges Basement Jaxx után Dolly Rollra fogok menni.
Punkok, bicska, sms
Egyedül V. Hedvig Én a Józsefvárosban jártam általános iskolába, nekem a Hungária felbomlása az érett, felső tagozatos korszak nagy tragédiája volt. A haverjaim többféleképpen reagáltak a felfoghatatlan eseményre: a csajok ergósok lettek, a fiúk dacos nosztalgiázásba merültek, én meg talányosan hallgattam, mert nem volt magnóm. De dollyrollos, az senki sem lett (pedig amúgy bírtuk a Dollyt), kivéve V. Hedviget, akinek váratlanul technikatanárfej-méretű mellei nőttek, és a túlburjánzó versailles-i erotika légköre lengte körül, bár ezt akkoriban másképp mondtam volna, hiába voltunk francia szakosok. Bevallom, azóta nem követtem a lineup változásait, így a sátrat szinte dugig megtöltő tömegen átangolnázva némi meglepetésként ért, hogy Dolly - ez talán egyfajta igen trükkös termékelhelyezés? - a béemvés-kevéshajú-útrólleszorítós szubkultúra egyik képviselőjét castingolta énekesnek, és szert tett egy szaxofonos fiatalemberre is, akit a jelek szerint a patronozás káros hatásait bemutató belügyminisztériumi propagandafilm forgatásáról sikerült elragadnia. A négyfős felállásban nem jutott hely dobosnak, de egy rafinált popcsapat a playback korában ilyenen nem akad fenn: néha Dolly, néha a kopasz, pincércipős fiatalember állt az elektronikus áldob mögé, majd a dobverőket a feje felett andráskereszt-alakban összeütve utalt a római katolikus egyház gyökereire. A mellszőrzetborzoló összhatást erősítette, hogy Dolly fellépőnadrágja nem hagyott semmilyen - de tényleg semmilyen - mozgásteret a pajzán férfifantáziának.
Iminimiszeminimijuba, mondtam Jackyllnek és a színpadtól elszakított tekintetemet a közönségre vetettem. Háromfajta arckifejezés volt elkülöníthető, már amennyire bármit is el lehet különíteni bármitől hatnap langyos Sziget után:
Elasztikus szemkontakt Miközben a közönség egyre hisztérikusabban tvisztelt, helybenrokizott, sőt néha lassúzott, a Bács megyei ihletésű latin zene hullámain sodródva arról ábrándoztam: milyen lehet egy casting a Dolly Rollban? És milyen irányban lépnének zeneileg, ha Lars Ulrich jelentkezne a dobok mögé? A környezet mindent elsöprő hatásának tudtam be, hogy csak egy szóviccig jutottam a gondolatkísérlettel, amit önostorozó szándékkal Önök elé tárok: Ó Riviéra, szól a Sandman. Csak hogy érezzék, milyen volt a kedd éjjel-szerda hajnal a lüktető színpad előtt. Aztán olyan élményem is volt, ami a Nagyszínpad C-listás sztárjainál talán sosem történik meg. A mézes mosolyú patronos fiatalember a szaxi mögül frankón szemezni kezdett egy pont előttem ágaskodó rózsadombi munkanélküli hajadonnal. Hosszan csinálta, hihetetlenül elasztikus szemöldökmozgással kísérve. Mivel pont a csaj mögött álltam, olyan érzés volt, mintha velem szemezett volna, és ez hosszú percekre boldoggá tett. Dolly Roll biturbó
A banda a szó nemzetisportos értelmében csapatként játszott, íme egy biblikus példa:
Dolly: Aligváááááá
A levegőben gőzölögve ugráló publikum alatt másztunk ki, közvetlenül a finálé kezdete előtt. A bejáratnál Mother feliratú fekete atlétát viselő gót lány haladt befelé olyan érzelmes tekintettel, hogy azt gondoltam, csakis Dolly lánya lehet. Ezt akkor sem veheti el tőlünk senki, susogtam felé, aztán távoztam a legközelebbi klavitúra irányába.
|
|