• Cinematrix
• Média
• Showbiz
• Kultpol
• Klassz
• SciFi
• Életmód
• Litera
• Archívum

• Mellékletek

• Kiskarácsony
• Sziget 2005
• Korrektorblog
• Filmszemle 2005
• Sziget 2004

• Szavazások
• Ámuljon a jövő Budapestjén!

Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Ad hoc helyszíni felmérésünkre, miszerint "melyik az idei év legszínvonalasabb zenekara", sok megkérdezettnek egyértelmű volt a válasz. A Kispál. Nem szeretnénk a második napon ítéletet hirdetni, miszerint igaza volt-e az abszolút reprezentatív mintaként szolgáló tizenéves korosztálynak, de az tény, hogy Lovasi András jobban néz ki, mint a Pet Shop Boys énekese, sőt 15 éve is jobban nézett ki. És ezzel talán meg is ragadtuk a Kispál és a borz nevű együttes régóta tartó, töretlen sikerének a titkát. Ami a húsz alatti korosztály helyszíni lelkesedése alapján az, hogy Lovasi Andrásba még ma is lehet szerelmesnek lenni. Így persze nem is csoda, ha a közönség átlagéletkora oly frusztráló módon mindig megdöbbentően fiatal. De végül is teljesen mindegy mert a "végén úgyis mindenki összeáll majd egy képpé" - hasít bele a csendbe az ismerős szöveg, így elindulunk mi is a kiskorú tömeggel, fiatalodni tíz évet.

Ébresztő álmodó, miskolci emberek!

Tekintse meg képeinket!

"Akkor mi most itt lelkendezős cikket fogunk írni?" - nézek Györgyire, aki bólint, majd szájához emeli a műanyag pohár műanyagperemét, holott a huszonötödik születésnapján megfogadta: ezentúl mindent csak üvegpohárból. Lassan, mértékkel. És már látjuk egymás agyában leperegni a gimnáziumi emlékképeket, együtt révedezünk a nagyszínpad felé, ahol már javában játszik az a magyar zenekar, amit még az is meg szokott nézni, aki alapvetően utálja az alterokat, a beatet, a rockot és még a magyarokat is.

Elkezdődik a koncert, egy szalmakalapos ember egy furcsa műanyag csövet hoz. Megkérdezem tőle mi az, mire automatikusan vágja rá: "büntibot". Grétsy tanár úr annak idején belém plántálta, így zsigerből utálom az ilyesfajta rövidítéseket, de mégsem baj, mert erről eszembe jut egyik legviccesebb tinédzserkori emlékem. Egy vidéki Kispál és a Borz-koncerten egy fiatalember egy közepesen elkopott vécékefével csapkodta a közönség számára szimpatikus tagjait. Utóbb kiderült, hogy a fiatalember eredendően a piszoárt szerette volna bevinni a tömegbe, de mivel azt nem tudta elmozdítani, maradt az egyszerű vécékefénél. Azóta figyelem különös éberséggel, mit tartanak az emberek a fejük fölé a koncerteken, tavaly például ugyanitt, ugyanezen a koncerten a Zsákmányállat című számon McDonald's-os műanyag szafariállatok lendültek az égbe.

Megmentelek, kicsi világ

"Régi számokat játsszatok! Amikor még mi voltunk fiatalok!" - hangzik a felszólítás a közönség soraiból, majd Vera és Barbi is helyesel, utalva arra, hogy az együttes igen tudatosan csak egy-két nosztalgiára okot adó számot csempészett a koncert első felébe, ami a mi időutazásunkat is jelentős mértékben lassítja, hiszen bármennyire lelkesen követi az embere kamaszkora kedvenc együttesének fejlődését, az újabb albumokat azért mégsem tanulja meg kívülről. Így aztán lepattog rólunk néhány stresszes nap, amikor végre kollektíven visszaidézhetjük kicsikorunk önfeláldozó, világmegmentő terveit, a Forradalmár című szám segítségével.

Meglepetten tapasztalom, hogy nem sok gátlást kell levetkőznünk, sőt egy idő után mozgékonyabbnak bizonyulunk, mint a fiatalabbak, ami vagy azt jelenti, hogy az elmúlt tíz évben nem követtük igazán a alternatív táncok jelentős mértékű átalakulását, vagy azt, hogy a közönség inkább lelkileg próbálja meg átélni a számokat. Mint az a lány, aki rendületlenül állt előttünk egyhelyben, fenékig érő, kifésült szőke hajjal, földig érő, lepelszerű fekete ruhában. Rezzenéstelen arcán nyoma sem volt élvezetnek, de amikor végül a szürkületben mellélopóztam, láttam, hogy elsírta magát, amikor Lovasi azt énekelte, hogy a hasára folyt a Hold.

Zsákmányállat

"Azt a költői kérdést szeretném föltenni, hogy miért nem látszik sohasem, amikor a Kispál meggyújtja a cigarettáját?" - zökkent vissza Vera a koncert menetébe, de kérdésére sem a koncerten, és - kulisszatitkokra hivatkozva - a koncert után sem kap választ. Én azért elgondolkodom ezen a megdöbbentően szemfüles kérdésen, és erről elmélkedem épp, amikor hátam mögül egy "Bravo András" hang hallatszik. A hang tulajdonosa kijelentésével igen nagy találati arányt ér el, mivel a zenekarban, ugye, két András is van. De igazából ez az egésznek a lényege, nem az, hogy Kispál-koncert van, hiszen azon az utóbbi időben elég gyakran részt lehet venni elszórva az ország különböző pontjain. És még csak azt sem mondhatjuk, hogy ezek a koncertek különösebben fantáziadúsak lennének. Eltekintve a minden koncerten előbukkanó apró meglepetésektől a számok nagyjából ugyanolyanok, mint az albumon, nincs show és fényparádé, csak két András már jó néhány éve, akik érdekes módon nem utálják egymást, nem vesztek még látványosan össze. Zenélnek, és bizonyosan ők is tudják, ha volt valami, amiért megérték a kilencvenes évek elején azok a maszat iskolás évek, annak egy része a Kispál volt. És ez nem kevés.