"Az európai férfiak 35 százalékának egyik kedvenc elfoglaltsága zenére léggitározni" - áll egy régebbi cikkünkben. Nagyjából tehát minden harmadik férfi potenciális léggitáros - néztem szét a szembejövőkön a Wan2 pódiumnál. A vasárnap délutáni VI. Hagyományőrző Léggitárversenyen mégis lényegesen több volt a néző, mint az induló, a közönség azonban így is kitűnően szórakozott.
Egy ismerősöm régóta állítja, és most végre beigazolódni látszott az a tétel, miszerint az összes zenei szubkultúra közül a metálosok önértékelése a legegészségesebb: valamennyi versenyző irigylésre méltó magabiztossággal lépett a színpadra, kezelte hangszerét és nyilatkozott. Arcukon nyoma sem volt a szerepléstől való félelemnek, legfeljebb egy kis lámpaláznak, ami a játék hevében hamar feloldódott.
Minden egyszerre
|
Tekintse meg képeinket! |
A léggitározás lényege, hogy hangszer nélkül, a pantomim eszközeivel kell teljes átéléssel előadni egy-egy számot. Nem tudom, hogy megy ez a nagyvilágban, a hazai hagyományőrző versenyen mindenesetre egy kötelező és egy szabadon választott szerzeményre kellett imitálni.
A jelentkező egy bukósisakból kihúz egy számot, feláll a színpadra, elkezdődik a zene, aztán a 2-3 perces számba megpróbálja belesűríteni a gitárosok teljes eszköztárát a hajrázástól az intenzív karkörzésig, a foggal történő húrtépéstől a vicsorításig.
'Mert én tudok'
Az első két-három indulón még könnyünket csorgatva mulattunk, sőt, én mindenkiről azt hittem, hogy ő fog nyerni, aztán szép lassan elkezdtem érzékelni az egyéni különbségeket.
Egyesek valóban a gitárra koncentrálnak, míg mások a showelemekre helyezik a hangsúlyt, s próbálják elterelni a figyelmet elnagyolt hangszerkezelésükről. Az egyik induló például két perc leforgása alatt levetette magát a földre és a hátán forgott, bemutatta csupasz tomporát, végül félspontán módon a színpadot szegélyező bokorba esett. A konferanszié kérdésére, hogy vajon mindeközben nem károsodott-e gitárja, a fiatalember a kétséget kizáró "nem, mert én tudok" választ adta.
Az egyetlen lány
|
Klikk a képre!! |
A versenyzők fogyásával a vidám közönség interaktivitása egyre nőtt, akik eleinte távolról, majd egyre közelebbről fejezték ki csodálatukat, végül a színpadra is felmásztak, igaz ebben már nemcsak egészséges lelkületüknek volt szerepe, hanem a kezükben tartott kannás bornak is. "Lehet a színpad köré jönni, villázni" - próbálta a megfelelő irányba terelni a hallgatóságot a műsorvezető, én pedig megdöbbenve tapasztaltam, hogy rajtam kívül mindenki tudja, hogy a villázás a felemelt mutató- és kisujjat jelenti. A nézők tehát villáztak, a gitárosok pengettek, aztán megjelent a mezőny egyetlen hölgy tagja is, aki bevallotta, hogy legszívesebben a Tankcsapdában gitározna.
Dinnyehéj nélkül, csajjal a kézben
Nem láttam az előző évek felhozatalát, ám a Szigeten keringő legenda szerint az egyik versenyző éveken át görögdinnyehéjjal a fején aratta a babérokat, és amikor vasárnap megkérdezték tőle, hogy idén hol a dinnye, egyszerűen nem tudta értelmezni a felvetést. A dinnyehéjas fiú idén egyébként barátnőjét tartotta kezében gitárként.
A győztes kiléte ismeretlen maradt számunkra, de mint utóbb a szervezőktől megtudtuk, számukra is. A fiatal metálos ugyanis egy másodperc alatt felnyalábolta az ajándékpólót, és léggitárját hátára dobva elrohant.
A léggitározás tehát kitágítja a játéktechnikák és a show-elemek alkalmazásának lehetőségét, továbbá anarchiára bíztató szabadságérzést ad. Így nem csoda, hogy egyesek befejezésképp a műsorvezető fején, mások a színpad kövezetén törték össze gitárjukat. Mi pedig elindultunk a Mambo Kurt-koncertre, hogy megnézzük, milyen az, amikor valaki valódi hangszerrel bohóckodik ugyanígy.