sziget2004

Címlapon

A rovat hírei

A rovat cikkei

Mi ebben az unterground?

2004. 08. 07., 05:35 | Frissítve: 2004. augusztus 07., szombat 20:23

A mostani Szigeten valahogy annyira aprókat pukkannak egyes események, hogy a legtöbbjükkel nehéz kitölteni egy újságcikket. Így most egy csokorra való élményt gyűjtöttünk össze a péntek esti Sziget északi végéről, underground elektronikus zene tárgyában, bár van, aki szerint ez a gyűjtőfogalom ma már nem létezik. Halszag a Cinetripben, gáz van a valósággal.

A Cinetrip szalmabástyájában Naga brit barátai, Beta és Iain Taylor rapszodikus breakbeatet nyomnak (ha helyes a műfaji meghatározásom, amit sajnos kétlek) tíz és hajnali öt óra között, öncélúan játszadozva a táncolók kedélyállapotával. Néha fantáziátlan, szeletelős ritmusok és idegtépően elnyújtott kiállások küldik padlóra az egyszerű gondolkodású partiarcot, aki már éppen kezdett volna belefeledkezni a jó kis ugri-bugri alaptémába.

Tánc a pontyalomban

A zene önfeledt élvezetét megnehezítik a vallatólámpaszerű vetítők is, bár jó módszer, hogy az ember hátat fordít nekik, legalább a vásznat is látja. Ami elől azonban nem lehet elmenekülni, az a vizes szalmából áradó nyershal-szag, eredetét csak találgatni lehet: vajon titokzatos vegyi folyamatok idézték elő? Netán a földön szétszórt szalmával azelőtt pontyokat almoztak?

A buli a hátráltató tényezők mellett is forró és vidám. Az aréna közepén magasodó emelvényen önkéntes ceremóniamesternek szegődött, egymást átkarolva üvöltöző srácok biztatják a közönséget, és felszabadultan riszáló lányok táncolnak; egyikük már-már simogatni kezdi magát, de hamar elbátortalanodik, és inkább csak táncol tovább.

Napszemüvegben ropja a Cinetripben Budapest jobbos urban legendje is, aki M. Giorgio Richárd akcióját rögzítő képeinken is szerepel - nemezsapkát csak télen, tarsolylemezt télen-nyáron hord. Ne haragudjanak, hogy felhozom ezt a csúnya témát éppen a Szigeten, de mégis furcsa egy Superman és Laki által meghatározott Cinetrip sátorban "Magyar vagyok, nem turista" feliratú pólóban feszítő, beleéléssel táncoló figurát látni. Ebből viszont kitűnik, hogy a breakbeat (vagy mi) jellegénél fogva mégsem kozmopolita, gyenge, deviáns, mégsem a rohadt drogosok mákonya, hanem aktív kikapcsolódás lehet az egészen népnemzeti agynak is.

Egykor a dj-k kajánul folyatják a ritmust, pedig a közönség pattogásra vágyik, a kiállásnál nagy füttykoncert, így megy ez. Addigra úgy megnő a népsűrűség, hogy a testek kipárolgása elnyomja a halszagot, nincs mese, elmenekülünk, azzal a biztos tudattal, hogy szombaton a délutáni, Dave Tipper által prezentált permetpartiról nem hiányozhatunk.

Mi a gáz a valósággal?

A tavalyi Tilos helyén működő Elektron sátorban pénteken "underground hip-hop"-napot tartanak, éjfél és egy között Akkezdet Phiai van színpadon, bár a programban más szerepel. Kicsi, de annál lelkesebb, tizenévesekből álló közönséget tornáztatnak, aki hatalmas ovációval ünnepli a színpadon állókat. "Busta Rhymes bekaphatja a faszomat, bazzeg" - üvölti valaki mellettem a haverjának. És tényleg: ezektől a srácoktól minőségi alapokon nyugvó, színvonalas, feszes rapzenét hallhatunk.

Míg a Cinetripben az alapmozgás a csípőből indított felsőtest-nyújtogatás volt, itt a bólogatás a nyerő, ütemesen veri a taktust a sok borzas kamaszfej. "A valósággal az a gáz, hogy nincsen hozzá háttérzene - kérdés, hogy átérzed-e" - sajnos ez az egyetlen szövegrészlet, amit értek az intellektuális formációnak mondott Akkezdet Phiai szövegeiből, mert a túl intenzív alapok miatt a szövegelésből csak összetorlódott szófoszlányokat hallani. Ezt a mondatot viszont százszor visszhangozza a közönség is -- mint egyik olvasónktól megtudtam, a koncertre járók fejből tudják az összes szöveget, így könnyű. És szerencsére mindent tökéletesen hallani, amikor az egyik mc a koncert végén alapok nélkül, egy szál mikrofonnal dobál össze hosszú hangalak-asszociációs láncokat.
Jó kis koncert, de miért underground? Nekem ez a hip-hop.

Mesterem, Majka

Hip-hop napot tartanak pénteken a Talentum színpadon is. Az este nyolckor, utolsóként fellépő ChilZim Entertainment tagjai a programfüzet szerint azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy minél több nyelven szólaltassák meg az igazságot, és valóban, a vékonyabbik srác eldarál a koncerten egy ukrán szöveget. Az előadók színpadi show-elemekkel dúsítják az előadást, alázgatják egymást, ami jól jön ki, de gesztusaikkal és nyugati-parti formaruháikkal együtt egyre inkább a külsőségek felé tolja a produkciót.
Mi ebben a hip-hop?

A búcsúzás mégis meghatottra sikeredik, kár, hogy az egyik rapper az utolsó szó jogán még odabiggyeszti: "És ahogy mesterem, Majka mondaná, csá csumi csá!" Ha ez nem lenne elég, a közönségből egy borízű hang rátesz még egy lapáttal, amikor méltatlankodva felüvölt: "Legalább egy tapsot megérdemeltek volna!"

hirdetés