sziget2004

Címlapon

A rovat hírei

A rovat cikkei

Első napi privát summasummárum

2004. 08. 05., 15:05 | Frissítve: 2004. augusztus 05., csütörtök 16:28

Az idén hetven százalékkal több butik, szuvenírárus, vurtslihelyszín és BTL marketingkommunikációs eszköz. Kétszáz százalékkal több hosztesz, műszálas lepedőkből varrt feltűnő színű miniruhákban. Viszont seggről reppelő tizennégy éves roma gyerekek, unalmas kannibálok, borér' maszturbáló lányok és rettenetes hangosítás mindenütt. Uj Péter az első másfél napról.

A tizenkettedik Sziget gerappája valamiért a fejre szerelhető plüssállat.

Tapasztalt kolléga már hétfőn (mínusz egyedik nap) látott arccal sárban alvó - Garamvölgyi Lászlóval szólva: valószínűsíthetőleg toxikált állapotú - fiatalembert arccal a sárban aludni, valószínűsíthetőleg toxikált állapotban.

Izmos kezdés - na nem, nem a program izmos, abban kifejezetten sűrűk a gyalázatelemek, mást ne mondjak: amikor ezt írom, a nagyszínpadon (bazmeg, bazmeg, és ezerszer is bazmeg) a Zanzibár nevű izé, mittudomén micsoda, mondjuk gyökérség soundcheckol -, de vannak rendesen, ahhoz képest, hogy nyitónap.

Kibukó segg

A Wan 2-n francia feketék mozgatnak nyolcszáz embert (negyed házat) kora este. Dárenbéz, dzsungel, ragga, bigbít azonosítható, a közönség nagyon lelkes, jó koncert. La Caravane Electro a nevük. A kisebb színpadok tele vannak ilyen Freestylers-szerű másodvonalas, de ütős francia és holland elektromos zenészekkel.

A Radio C sátrában tizenegy év körüli roma gyerekek rappelnek. Ügyes kis Ganxsta Zolik; vicces, amikor egy alig mutáló százharminc uszkve száznegyven centis gyerek szövegel egy tangabikiniből kibukó seggről. A közönség sorai közt Horváth Aladár védi a polgárjogot. A Présház borkereskedésnél (bázisom) harmincasnak vélhető lányok "Borér' maszturbálok" feliratú pólóban. Ezek vagyunk mi: tréfa, humor, jókedv, magas színvonalú szórakoztatás, ugye.

Unalmas emberevők

A Cannibal Corpse-on gyorsan eluntam magam, pedig mindenem az extrém metál, és ez nagyon extrém. Vagy háromezer ember (lehet, hogy négy, óriási a sátor), nagyon szar hang, csak középen reszel, se alja, se teteje, halk is, kásás is. Ez így semmise. Ennyiben elintézem a death metal élő legendáját és klasszikusát.

A világzenei színpad irányából érkező kolléga lelkes, hogy egy néger nő, egy szál gitárral, táncolt meg minden, és egészen zseniális volt. Persze, a néger nők egy szál gitárral zseniálisak szoktak lenni. (Azonosítás utólag: Roria Traoré, a mali blues Janis Joplinja lehetett.) A Pet Shop Boysra panaszkodott, hogy nem merték megtolni a hangot, nagyon gyengén szólt az is (mint minden), a keverősök fülébe beültettek egy-egy nano-Tarlóst.

Nagyon nagy érdeklődés előzte meg a nagy érdeklődéssel várt holland League Of XO Gentlemen zenekart, amelynek koncertjét nagy várakozás előzte meg, mivel RudeBoy elnevezésű énekese korábban a híres Urban Dance Squad együttesben énekelt. A LOXOG koncertjével Najmányi László tételét próbálta bizonygatni, miszerint a rock and roll nem zene, hanem színház, attitűd. A nagy várakozással megelőzött RudeBoyunk kitett magáért: ing-nyakkendős ugrálása emlékezetes maradhat a kábé ezerfőnyi közönségnek. Zeneileg viszont csak a hiphop-pop-hardcore legismertebb sémáit hallottuk, nem túl meggyőző hangszeres előadásban. (Persze: hangerő, hangerő.)

Az első napon sok színes programon vettünk részt, és egyszer majdnem jól éreztük magunkat. Néhány szép élménnyel gazdagodva tértünk nyugovóra - mindenképpen egyéni szigetrekordnak számító éjjel háromkor.

hirdetés