A filozófus-anyuka

Kb. mindennek a története: délután kettőkor, egy napfűtötte, minden oldalról körülhugyozott sátorban, ébredező, büdös szigetlakóknak ilyen címmel csak elszánt filozófus hirdethet előadást. Babarczy Eszter, úgy látszik, ebből a fajtából való, derekasan küzdött azért, hogy némi érdeklődést keltsen - nyilván nemcsak az elmúlt éjszakától - terhelt hallgatóiban az internet által generált új meg a hagyományos, az európai stb. kultúra közötti különbség iránt.

A filozófus pedig különleges lény, jól megtanulta az iskolában, hogy a ,,gondolat" meg az ,,élet" a nagyoknál sosem volt kettő. Babarczy Eszter élőben igazolta vissza a szókratészi-ágostoni-nietzschei paradigmát. Miközben szubtilis érvekkel argumentált az internet-kultúra veleszületett liberalizmusa (úgymint decentráltság, mobilitás, globalizmus etc.) mellett, a legifjabb generáció két tagja - a tán még offline fogant hatéves B. Ákos és Sz. Péter - az előadás közben gyakorlatban realizálták ezeket az értékeket. Végtelen mobilitással, időben-térben globálisan futkostak körbe-körbe a sátor terében, sikongattak a korlátlan szólásszabadság jegyében és a decentrálás anarchista princípiumának megfelelően tenisz-labdákkal zilálták szét a gondolati építmény centrumait, továbbá nyakba-csimpaszkodással gyűrték le a szellemi és szülői tekintély ósdi hierarchiáit. Az előadó, ez a törékeny, okos filozófus-anyuka mármost sztoikus nyugalommal viselte a megaláztatást, így mutatván példát arra, mit is tesz liberálisnak lenni a gyakorlatban. A legdrámaibb ponton az angyalok elbűvölő, mosolygó hangján ,,szétcsapok!"-at fuvolázva megsimogatta a lurkók buksiját. Gondolat és élet egysége: szép.

Belőlem meg, de utálom magam, hirtelen előbújt az elfojtott erőfetisiszta állat, a rejtőzködő vad MIÉP-lélek: úgy odacsaptam volna az apjuk helyében, hogy kuss legyen!, hogy attól kódultak volna. De jó, hogy nem is vagyok filozófus.

Ez volt körülbelül mindennek a története.