Barbara, Borbála
-6 °C
3 °C

Még egyszer: Uhrin Benedek és az ő fanjai

2000.08.07. 11:07
UB a technóbuzi internet-generáció istene: a virtuális, erősen verbalizált, testetlen és kontúrtalan cybertér közepébe csapott bele a maga hús-vér-valóságával. Egy ember a gangról, akinek arca egy a hangjával, nickje egy a nevével, a szavai meg egészségesen azok, amik. Ez a lényeg, nem az, amit az esztéták beszélnek.

Az UB-jelenség titka imho nem benne magában van. A ,,mester" olyan áttetsző lény, egyszerű eset, hogy nagyon buta arccal kell annak rábámulnia, aki itt titokról szeretne delirálni. Nincs a Józsefváros összes hagymaszagú falvédőjének olyan lapos bölcsessége és horgolt kínríme, ami kimaradt volna a terjedelmes életműből. A melodikus és harmonikus alapok, félúton a lakodalmas rock és Szécsi Pál presszóverziója között, dettó.

Hanem hát, akik felfedezték. A rendszergizdák, a webdizájnerek, a levelezőlisták nyelvújítói.

Szeretlek benneteket

UB a technóbuzi internet-generáció istene: a virtuális, erősen verbalizált, testetlen és kontúrtalan cybertér közepébe csapott bele a maga hús-vér-valóságával. Egy ember a gangról, akinek arca egy a hangjával, nickje egy a nevével, a szavai meg olyan egészségesen azok, amik. Közhelyek - nem pedig rejtett idézetek, bonyolult célzások, kódolt üzenetek. UB trükkje az, hogy nincsen benne csavar: és ez drámai tapasztalat egy olyan populáció számára, amely azért bír lelkes híve lenni, mondjuk, Ganxsta Zoleenak vagy a Barátok közt című vérgagyi szappanoperának és azért pogózik önfeledten Aradszky László hatvanöt éves lábainál, mert azon mulat elsősorban, ahogy a szart aranyként, dizájnolva és piárosítva kínálják neki és még komolyan is gondolják. Nem a dolgot magát, hanem a tálalást - vagyis a saját gyönyörűségének bonyolultságát élvezi. A duplefenekű generáció kapja most abba a túlokos, nárcisztikus arcába Uhrin Benedeket - és szégyelli el magát.

Ott voltam szombat délután a Sziget legforróbb és legfelemelőbb koncertjén, és nagyot tapasztaltam: hogy az internet-generáció, amely önmagát előszeretettel fényezi cinikusra és kíméletlenre, bizony olyan szentimentális tud lenni, mint egy viktoriánus leányregény nyolcvanrészes brazil filmváltozata. Ahogy UB a maga könnyen utánozható kappanhangján a testmeleg gőzbe beleénekelte, hogy ,,szeretet", meg ,,béke", a hívek - sokan alighanem először abban a kis komputergenerált életükben - megértették ezeket az idióta szavakat. Megértették, hogy a színpad hőse - túl a kollektív mitológiagyártás cinkos összekacsintásain és a beavatott fanclub-tagok öntetszelgő vigyorgásán - szeretetre vágyó bácsi, akit tényleg lehet, sőt kell szeretni. Még a showigényeknek megfelelni vágyó sutaságok - a paróka, az integetés, a mulatságos táncikálás - is a javára fordultak: ennyi dizájn még belefér a hitelességbe.

Mindez Uhrin Benedeknek nem érdeme. Nem azzal szolgáltatunk neki igazságot, hogy jelentékeny produkcióvá fújjuk föl rossz ízlése bicsaklásait. Uhrin Benedek azzal nyert szombat délután a sátorban, hogy hetvennyolc évig az az egyszerű, tehetségtelen és sármos ember bírt maradni, aki mindig is volt. Hagyjuk meg őt ebben a békés állapotában és vegyünk róla példát, amíg még lehet.

Szeretlek benneteket.