• Cinematrix
• Média
• Showbiz
• Kultpol
• Klassz
• SciFi
• Életmód
• Litera
• Archívum

• Mellékletek

• Kiskarácsony
• Sziget 2005
• Korrektorblog
• Filmszemle 2005
• Sziget 2004

• Szavazások
• Ámuljon a jövő Budapestjén!

Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

A nem gyermekeknek szánt mesefilmeknél alapvető szabály: „Helyezd sztoridat a homályos múltba és valami távoli, misztikus környezetbe. Építs célcsoportod már kialakult háttértudására.”

Ismerhették a tutit a Tigris és Sárkány alkotói is, hiszen filmjük a messzi Kína ködös múltjába kalauzolt minket. A darab befogadásában pedig nagy előnnyel indultak azon nézők, akik lejátszottak már néhány mérkőzést a Tekken nevű Playstation játékban.

Lányok egymás közt

Rendben is lenne a dolog, ha a film történetesen nem a Titanic fesztivál Hullámtörők szekciójának lenne jeles darabja. A hivatalos ismertető szerint ez a szekció ugyanis az „egyéni hangú, a közönséget értő partnernek tekintő, a fősodorról leszakadva utat törő” rendezők kikötője kíván lenni. A kínai-tajvani-amerikai közös produkció talán politikailag úttörő vállalkozás, de ez sajna nem érv egy művészeti fesztiválon.

Van egy szövevényes történet, mely végigsodorja a nézőt az ókori Kína tájain, a sivatagtól Pekingig. Kezdetben úgy tűnik, egy Zöld Sorscsapás nevű kard birtoklása körül forognak az események. Ez a szál azonban hamar elhalványodik, romantikus visszaemlékezések, és vad küzdelmek kavalkádjába taszítva a gyanútlan fesztivállátogatót. Mind több szereplő kapcsolódik a hatalmas körmérkőzésbe, mely egy idő után erős feminista jelleget ölt. Nők küzdenek férfiak, nők, és vegyes összetételű mini hadseregek ellen. A film kezdeténél hatalmas ugrásokat bemutató harcosok később gátlástalan repkedésbe kezdenek. Harc folyik földön, vízen, levegőben.

Te lemondanál érte a megvilágosodásról?

A történet folyamatossága szempontjából elengedhetetlen dialógusok hátterében pedig az egyszerű emberek l’art pour l’art tuszakodása látható. Úgy tűnik, a kínai nép ébren töltött idejének legjavát bunyózással töltötte. Nem tudom mikor volt idejük ezeknek feltalálni az iránytűt, a porcelánt, a lőport, meg a tibeti intervenciót?

Megismerjük itt a teljes harci arzenált, látjuk, ahogy egy szerzetes a szerelem miatt lemond a megvilágosodásról, izgulhatunk a tehetséges, de mentálisan szétcsúszott nindzsa lány sorsáért (lebegjen előttünk Darth Vader életútja).

Két óra verekedés után már nem érhet meglepetés, gondoljuk, mikor egy nindzsa asszonytól arcunkba kapjuk a tanulságot: „Találd meg a saját utad. Légy önmagad!”

Chow Yun-Fat: Bruce Lee nyomdokain

Olyan ez a film, mint egy yoko geri éhgyomorra. Nem a mese fáj, mert a művészi alkotástól nem a fizikai valósághoz simuló hűséget várjuk. Hanem, hogy most kínai porceláncsészében adják el azt a katyvaszt, amit már sokszor. A film nem repített minket se keletre, se a fantázia birodalmába, se a múltba. A készítők ott hagyták a nézőt, ahol volt: az euro-amerikai kultúripar közhelyeinek zsákutcájában. Ami szintén nem lett volna baj, ha a falak tapogatásával töltjük a két órát. Ehelyett azonban csak pankráció folyt a szűk utcákon. Kisded játékainkkal voltunk elfoglalva. Valaki meg majd tényleg azt hiszi, hogy ilyen az egész világ…

Hármas alá a látványos akciókért, szép operatőri munkáért.