Natália
-3 °C
8 °C

A lélek visszaszerzése

2001.11.17. 18:08
Ez az exkluzív fotógyűjtemény egyszerre jelentkezik Moszkvában és az Indexen. A kiállítás címe azt a kívánságot fogalmazza meg, hogy minden kis nép tagjainak legyen lehetősége úgy élnie, hogy ne kelljen megtagadnia, elfelejtenie őseit, legendáit, nyelvét, életmódját, identitását, hogy választhasson egy hagyományos utat, amely biztonságot nyújt. Erdei katalin és Sántha István antropológusok arra vállalkoztak, hogy ezeknek a kultúráknak a rögzítésével és bemutatásával járuljanak hozzá a megmentésükhöz.
A most kiállításra kerülő képek 1989 és 2000 között készültek a Bajkálvidéken élő népekről: az evenkikről, a nyugati burjátokról és a tofákról.

Tofák: A Keleti-Szaján-hegységben élő, a XX. század első felében négy részre szakadt (Mongóliában; Oroszországban: Tuvában, az Irkutszki területen és Burjátiában) török nyelvű rén-, és lótartó-vadász népcsoport. Itt élnek a legnagyobb háziasított rének. A tofáknak - feltételezések szerint - hajdan déli szamojéd, tehát urali nemzetségeik is lehettek.

Tofa galéria

Evenkik: a képek három mandzsu-tunguz nyelvű evenki csoportot mutatnak be. Kettő ezek közül a Vityim folyó mentén él. A déliek a Vityim felső folyásának jobb oldali mellékfolyója, a Karenga mentén (csitaiak), az északiak a Bajkál-Amur vasút mentén a Vityim középső folyásának keleti részein (csaraiak). Az előbbinél három nomád réntartó családról tudni, a másiknál ma még talán mindig öten nomadizálnak rénjeikkel egész éven át.

A harmadik evenki csoportnak, a Léna folyó felső folyásának jobb oldali mellékfolyója, a Tuturi mentén élőknek (irkutszkiak) ma már nincsenek rénjeik, nekik van igazán szükségük segítségre, hogy újra hagyományos módon élhessenek.

Általánosan elmondható, hogy az evenkik a hantikkal együtt a tajga markáns képviselői. E két nép területei az Uraltól a Csendes-óceánig egymás szomszédságában vannak. A hantik Nyugat-, az evenkik Közép- és Kelet-Szibériában meghatározó jelentőségűek a tajgai övezetben. A hanti -evenki kulturális-társadalmi kölcsönhatásra eddig kevés néprajzi kutatás irányult.

Evenki galéria

Nyugati-burjátok: A füvespuszta északi, tajgai határán élő, régi sámánista hagyományaikat a keleti, buddhista burjátokkal szemben mindmáig megőrző népcsoport. A mongol nyelvű burjátok egyes csoportjai evenki területekre nyomultak be, vadász életmódot folytatnak. Kultúrájukra nagy befolyással voltak északi tunguz-evenki szomszédjaik.

Nyugati-burját galéria

Erdei Katalin: pszichológus, kulturális antropológus. Pszichológusként dolgozik, kábítószerfogyaszókkal, serdülőkkel foglalkozik, önismereti csoportokat vezet, orvosi antropológiát tanít az Orvosi Egyetemen. 1997 óta Szibériában végez terepmunkákat. Olyan társadalmi indíttatású terepmunkán alapuló kutatásokat folytat, amelyekbe a modern pszichológia magyarországi hagyományait is beleviszi. Elsősorban a hagyományos női szerepek megváltozása foglalkoztatja evenki és burját példákon. A nyugati burjátok között a tajgai és füvespusztai csoportok közösségi gondolkodásának vizsgálatára több mint száz Rorschach Teszt felvételére került sor 2000-ben.

Sántha István: 1989-ban járt először Dél- és Kelet-Szibériában. Eddigi pályafutásában a szibériai utazások meghatátorozóak. Így lett később antropológus, tudományos kutató. Eddigi legnagyobb vállalkozása 2000-ben volt, mikor kilenc hónapig élt két nyugati burját faluban.

Elsősorban a tajgai evenkik és a füves pusztai burjátok kultúrája, társadalma, egyszóval élete érdekli. Ugyanakkor járt más népeknél is, így Közép-Ázsiában, a Tien-san hegységben élő török nyelvű kirgizeknél és a dél-szibériai, a Szaján-hegységben élő tofáknál. Úgy gondolja, hogy a tajga déli és a füvespuszták északi részén - egy olyan területen, amely nem terhelt a magyarok eredetével kapcsolatos elvárásoktól - is lehet magyaroknak haszonosítható jelenségköröket megfigyelni és leírni. Kutatásai, a kultúra és a társadalom szélesebb körét számításba véve a tajga és a füvespuszták közötti információáramlás megismerésére irányulnak. Arra, hogy tajga felől, mely információk kerülnek füvespusztai közegbe, ezeket hogyan adaptálják az ott élő népek, másrészt a füves puszták felől milyen hatás éri a tajgai népeket. Ennek leírásához választotta a bajkálvidéki evenki és nyugati burját közeget. Egyszóval klasszikus antropológiai, hosszúidejű állomásozó antropológiai terepmunkán alapuló kutatást végez, azaz célja minél hosszabb ideig egy adott közösségben élni.

Tanulmányaink során azt tanították nekünk, hogy az antropológus igyekezzen nem beavatkozni a kutatott nép életébe, törekedjen objektivításra, egyszerre legyen része és megfigyelője a dolgoknak. Tapasztalatunk szerint Szibéria mást kíván a kutatótól. Nincsenek kutatói szerepek, régebben nem nagyon járt náluk kevés kivételtől eltekintve antropológus, néprajzkutató sem. Ha a kutató helyet akar találni közöttük, meg kell találnia azt az emberi szerepet, hogy úgy tudjon segíteni a mindennapokban, ahogy azt a helyiek is el tudják képzelni. Tehát a kutatói szerep inkább nekünk volt fontos, mihez tartás végett, hogy itthon el tudjunk számolni az idővel, a kint végzett dolgainkkal. A közösségek inkább az emberi megnyilvánulásokat várták tőlünk Szibériában. Azt, hogy az értékeiket, érdekeiket képviseljük most, és Magyarországon is.