Madonna mindenkinek megadta

2009.08.23. 12:13 Módosítva: 2009-08-23 13:18:00
Madonna a lovakon kívül mindenkit boldoggá tett Budapesten, még a parasztokat is, mert meghozta a rég várt esőt.

"Kedves későn érkezők! Ti sem maradtatok le semmiről" - szólt a hangosban egy félénk hang, aki az embereket terelgette, és azzal viccelődött, hogy az esernyőket hagyjuk a ruhatárban, bár amúgy tilos behozni. Arra utalt, hogy a koncert még jó ideig nem fog elkezdődni.

Biznisz

Elképesztő ipar épült rá Madonna budapesti koncertjére, a metrótól a Kincsem Park bejáratáig vezető úton mindent lehetett kapni színvonalas kiszolgálóktól. "Tessék a villogókat reklámáron!" - szólt felém kedvesen egy nő a sötétből, majd mikor nem reagáltam rá semmit, hozzátette "Hogy a rák enné ki az ocsmány pofádat, te mocsok". Éjjel-nappal látó távcső, hard candy picsagatya hatezerért, rengeteg igénytelen, illegális Madonna-koncertpóló, flitteres cowboykalap, többszázezer perec, nyalóka, ami csak kellhet. A kezdés felé közeledve a jegyűzérek már csak egymásnak árulták a gjegyeket, 20 ezerért lehetett venni még, ahogy arrafelé mondták, két aranyért.

Nyolc órára hirdették meg a koncertet, kilencig semmi sem történt, pedig már mind az ötvenezer ember lelkesen, kirittyentve, kigyúrva a helyén állt. Paul Oakenfold kilenc után játszott egy félórás bootleg house mixet, felpörgetés-szeletelés White Stripes-szal, Depeche-sel, sok Madonnával. Inkább a végére kellett volna tenni a világhírű dj-producert, mert így senkit nem érdekelt, azt sem tudták legtöbben, hogy ki az, és kisgyerekek is voltak.

Megfizettették

Közben kívülről megnéztem a VIP-sátort, hogy mit kapnak azok, akik 110 ezerért vettek jegyet Madonnára, (a kiírás szerint az ehhez elkülönített parkolóhely, külön bejárat, welcome drink, állófogadás légkondicionált party sátorban, exkluzív turnéajándék, premium kategóriás ülőhely járt). Egy fehér ponyvasátort láttam, nagyon gazdag, nagyon izmos fickók álltak benne, és a beengedő szerint volt benne egy pálinkás stand. "Tutira ez a VIP, mert itt van a Bajnai" - mondta egy lány a telefonba, de én sajnos nem láttam, és a MEH egyelőre nem igazolta vissza a hírt.

A 35 ezerért jegyet vevők tényleg csak ülőhelyet kaptak, ebből a rétegből a nők szerencsésebbek voltak, mert a lelátó padjainak középen kidudorodó képződmény miatt a fiúknak nem volt ajánlott sokáig rajta ülni. "Nem fizettünk eleget?!" - méltatlankodott egy nő a wc-ben, amikor szembesült azzal, hogy a csapból csak forró víz folyik.

A legfanatikusabb Madonna-rajongók állítólag már csütörtök óta álltak a bejáratnál, hogy legelöl lehessenek, nekik a kezdéstől számítva még két órát kellett várniuk egy helyben. A fél tízkor egyre hangosodó füttyögésekből kiderült, olyan naivak voltak, hogy azt hitték, tényleg nyolckor kezdődik. A kétórás, kínos hatásszünet alatt halkan szólt a Sugababes, ami viszont megtette a hatását, mert mikor tíz után elsötétült a terep, még az öreg nénik is eldobták a botjaikat, és ovációzni kezdtek.

Strike a pose

Persze ekkor sem egyből Madonna jelent meg, hanem egy gagyi 3D animációt vetítettek ki, amiben golyók gurultak, mint a flipperben. A számomra ismeretlen Candy Shoppal indított, nagyon messze volt, de a sonkái több száz méterre ellátszottak. Messziről Madonna arca úgy nézett ki, mint egy kislányé, de a fotós árokból is azt jelentették, hogy nagyon jól néz ki. A lelátóról csak a kivetítőt volt érdemes nézni, ahhoz is elkelt volna egy kukker. A Human Nature-t egy szál gitárral adta elő, felejthető volt, de aztán a Vogue-ra mindenki pózolni kezdett.

Madonna 22 óra 26 perckor fogta meg először a csiklóját, addig csak a farpofáit mutogatta nagy hévvel. A páholyban ülő férfiak szomorúan konstatálták: "úgy tűnik, a női segg menthetetlen, hiába edz annyit, ötvenegy évesen már nem jó a segge". Eleinte zavaró volt Madonna félplaybackje, a magasabb vokálokat bejátszották neki szalagról, de aztán rájöttem, hogy így legalább nem lesz annyira hamis.

Azt azért senki nem várhatta, hogy majd itt is a Britney-vel fog smárolni, mint Amerikában, de a kivetítőn elhozta nekünk az amerikai kultúrát. Pharrell Williamst, Kanye Westet, Timbalandot, Britney-t, Jackót.

Nagyon jól kitalálta Madonna, hogy tényleg mindenki kapjon valamit, amit szeret vagy régen szeretett. Engem például a booty bass verzióban leadott Another Day-jel, vagy a Sing Hallelujah alapjaira lejátszott Like a Prayerrel fogtak meg, a körülöttem ülő újságíró ikonok pedig a Sex Pistols Anarchy in the UK alapjaira mozdultak be igazán. Az állóhelyeken Michael Jacksontól a Billy Jean tüzelte fel az embereket, talán jobban, mint Madonna. A pop királyának adott kis tribute-ben még egy Jackson-imitátor is táncolt, vidáman emlékeztünk meg rá.

Bootleg

Madonna mindent kevert mindennel, volt Eurythmics-alap, de amire senki nem számított az Madonna cigányblokkja volt. Spanyol cigányzenészekkel és tüzes romatáncosokkal vette magát körbe, és nemcsak a La Isla Bonitát játszotta el velük, hanem rendes cigányzenét is. Cigány bácsi énekelt egyedül egy gitárral, és felsírt a hegedű. Egy részeg vendég valami sörétekről kezdett beszélni, a hegedűszó a lelkünkig hatolt.

Madonna egyre sűrűbben tapogatta a csiklóját, egyre többször öltözött át, hátul az istállókban a lovakra a koncert idején állatorvosok vigyáztak. A Celebration, a Get into the Groove táncparádéja és a She's Not Me egoshowja után jött a társadalmi mondanivalós rész. Először horogkeresztet meg Hitlert mutogattak a képernyőkön, aztán héber feliratokat, majd a Google Mapsről országokat és embereket, amivel Madonna azt akarta kifejezni, hogy nézz magadba, és jöjj rá, hogy én vagyok az Isten.

Szűz Mária

Az tény, hogy ennyire profi, látványos, igényes, mozgalmas, hovatovább koncertet még életemben nem láttam. Még Rolls Royce-t is hoztak be a színpadra, amit aztán Madonna saját erőből tolt ki. A táncosokon és a hangcuccon kívül még a kamerás közvetítés volt a legerősebb pontja koncertnek. Mindig takkra pontosan azt mutatták, amit kell, nem olyan volt, mint amikor a Faith No More-on a gitárost, meg az eget pásztázták a kamerák, miközben Mike Patton előadta a hattyú halálát.

Az énekesnő nem szólogatott ki sokat: "Hello, Budapest", "Thank you, Hungary", még egy köszönömöt sem hallhattunk. Ellenben nagyon sokat gitározott, még olyan számokban is, amiben egyáltalán nem volt gitár. Élvezte, hogy eljátszhatja a rocksztárt, torzítgatott, hangládázott, mutogatta a pengetőjét. Igaz, a gitárja többnyire nem volt bedugva, de így legalább nem rázta meg az áram, amikor eleredt az eső.


Ez pont a legjobb résznél, a Like a Prayernél történt meg fél órával a vége előtt. De a profi Madonna úgy csinált, mintha nem is esne, robotikusan rázta magát tovább. "Megkapták a zuhanyt a parasztok" - örvendezett valaki mögöttem az égi áldásnak. A küzdőtéren sem okozott pánikot a heves eső, és a lézershow még sokkal jobban nézett ki esőcseppekkel. Csak az utolsó számokról kezdtek el elindulni párezren hazafelé, de ez alig látszott meg ekkora tömegben.

Az nem derült ki, adott-e volna ráadást a Madonna, mert az utolsó szám, a katarktikus partyhimnusz "Give it to me"-t még végigflashelték, de utána mindenki egyből hátat fordított a színpadnak, fél óra ázás pont elég lehetett nekik. "Bezzeg, ha időben kezdte volna, akkor nem ázunk szét" - vélekedtek sokan.

"Elegem van már a mai napból" - mondta egy középkorú, elfolyt sminkű nő a tömött 100-as buszon, amiről egyik utas sem tudta, hogy hova viszi őket, és egy idő után eluralkodott a pánik, mert sehol nem akart megállni. "Na, ezt vezesse inkább a Demszky, ne a várost" - sóhajtott fel a nép, amikor az ósdi Ikarus olyan hangokat adott ki, mintha széjjel akarna esni alattunk.

A városvezetés nem hagyta cserben a poprajongókat, még hajnal egykor is indult metró az Örs vezérről, és külön mondták a biztonságiak, hogy nem kell rá jegy. Ez a járat már kicsit sem volt méltó Madonna műsorához, ázott, izzadt, torkig lévő emberek szomorúan kullogtak vele haza, csak néhány részeg csajszi énekelte a "Give it to me" refrénjét, dont sztáp párti, mondták. Bevágták a Madonna-pózt, és arról beszéltek, hogy hiába esett, azért jó volt.