Petőfi Sándor bőgatyában táncol

2012.03.16. 11:51
Néhány hete óriási reklámkampányt kapott egy eddig izgalmas, kicsi, szubkulturális szinten mozgó műfaj, a slam poetry, mert a híres energiaital Pilvaker néven nagy eseményt hozott össze. Sokan nem is tudják, miről szól a nálunk néhány éve elég intenzíven fejlődő műfaj, de a hájpolásnak köszönhetően elkapkodták a jegyeket. Ganxsta Zolee a Nemzeti dalt adja elő, miközben Dopeman köztársasági elnök lett? A szavak elfojtott forradalma.

Az extrém dolgok iránt nemcsak vonzódó, de abban önmagát meghatározó Red Bull slam- és rapversenyt hirdetett az 1848-as forradalomhoz kötve. Hogy értsük: az osztrák multi egy rakás pénzt fizet, hogy a lánglelkű magyarok megünnepeljék magukat: mintha az osztrák uralkodó Petőfi Sándort támogatta volna. Ráadásul kikötötték, hogy nem lehet offenzív politikai utalás a szövegekben (deffenzív lehetett volna?): "mind a slam poetry, mind a rap versenyzőket kérjük, hogy tartózkodjanak az offenzív politikai, aktuálpolitikai állásfoglalástól".

"Hordoz némi iróniát,/ mint itt ma a kokárda,/ mikor a márciusi ifjúság/ egy osztrák pia PR-ja./ A Kőszívű Ember Fiait ki látta?/ Akkor a Habsburg most haver?/ Verset, zenét vagy szabadságharcot ünnepel a Pilvaker?/ Vörös bikákat vajon milyen színnel hergelnek?/ Vesszőparipákat zsoldos betyárok nyergelnek,/ jelszavakon lovagolva, menetkészen./ Kirobbanó forradalom három perces szeletkéken" - foglalta össze az est problémáinak egy részét ügyesen a később harmadik helyet szerző Kövi.

A Pilvaker így egy különösen hibrid esemény lett: a lehető legtermészetesebben és szimpatikusan építkező szubkultúra a Red Bull-lal szétpromózott VAM Design Centerben mutatkozott be, miközben az előadók nyelvi és tematikai láncokkal megkötve léptek fel. Mert a slam és a rap hagyománya egyáltalán nem enged ilyen megkötéseket, sőt.

1848 nemcsak az iskolai történelemkönyv egy izgalmasabb eseménye a nagy nemzeti timeline-ban, hanem fordulópont a nemzeti szuveneritás ügyében is. Ráadásul kifejezetten a nyelv és a szavak kerültek a középpontba március 15-én: a történéssorozat szimbolikus tettei a sajtó lefoglalásával vagy Petőfi Sándor Nemzeti dalával azt bizonyították, hogy a nyelvből nemzetet is lehet építeni. A slam élőben előadott költészet, a téma lehet az utca, a társadalom, a politika, a formája kötetlen, az előadás nagyon fontos. Petőfi volt akkor az első slammer a Nemzeti Múzeumnál? Kábé.

Nyelv nélkül nem megy, derült ki a Pilvakeren. Lehet akármekkora a felhajtás, ha nem merünk kimondani szavakat, akkor a kompromisszumok megfojtanak minket egy idő után. Előbb nem mondjuk ki, utána nem is gondolunk arra, hogy ki kellene mondani. A későbbi győztes, Színész Bob az egész szólásszabadság értelmezésén csavart egyet: "hogyan vehetnék el tőled a szólás szabadságát/ mikor olyan szavakat használsz/ miket a szádba valaki más rág?/ de politikailag korrekt vagy és ez a lényeg/ politikusi korrektséget sugároz a lényed/ pedig ha egy cigány melléd áll, jobban szorítod a táskát./ most rójam föl neked ezt a kis képmutatáskát/ nem az a baj hogy szorítod hanem az hogy tagadod".

A break táncs is király

A verseny kiírása szerint találni kellett egyet a megadott 19. századi versek közül, amiből kiindulva új szöveget kellett írni. Sok Petőfi volt, de Tompa Mihályba is belefutottunk nem kis meglepetésre. Petőfi Sándortól ezek kerültek a listára Egy gondolat bánt engemet, Föltámadott a tenger, Európa csendes, újra csendes, Anyám tyúkja, Bordal, Szeptember végén. Vörösmarty Mihály: Szabad sajtó, Gyulai Pál: Hazám, Kölcsey Ferenc: A szabadsághoz, Tompa Mihály: 1848. A klasszikus versek jó alapanyagot szolgáltak a szófacsarhoz (Parti Big Lajos forever, ahogy Simon Márton mondta), mert a slam a szavak szintjén bontja darabjaiara a nyelvet, azon keresztül a társadalmat és a problémákat, és jelentések ütköznek jelentésekkel. Az egyik kedvencünk ezekből Indianaé volt: "a break Táncs is király?"

A versenyművek színvonala nyilvánvalóan hullámzó volt, egy-két előadó kifejezetten magával ragadta a közönséget, ahogy ennek lennie kell. A slam poetry vers és rap, kettő az egyben: adott egy téma, a slammer ír egy szöveget rá, majd kiáll és elmondja három percben. A közönség mindenre reagál, rögtön lejön, ha egy szöveg működik, vagy ha nem. A költő és szerkesztő Simon Márton csak azért csúszott le a dobogóról, mert a közönség állandóan beletapsolt, így kifutott az időből, amiért pontlevonás járt, pedig ő így kezdte: ""Egy gondolat bánt engemet, vagyis csak piszkál, nem bánt,/ rezegteti, mint Petőfi a membránt,/ hogy most a szó a fegyver, és a vers a sláger,/ ha lehet benne több a vágod, mint a Wagner"

A közönséget meg kell nyerni. A slam igazságos műfaj, a közönség a figyelmével pontoz. A műsorvezető, Sub Bass Monster csendet kért és figyelmet, de az első fellépő Hugee-nak, aki a hazai slam egyik szervező lelke, komoly alapzajban kellett elkezdenie a szövegét: "tettlegességig fajulva a tehetség, és a rímtől/ a dallamig építkezzen a szöveg,/de ezek csak szavak... csak szavak... csak szavak..." Majd a verse egyik szóról a másikra haladva dallá vált, pár hangot énekelt, és az óriási VAM-ban egyre nagyobb csend lett, végül taps.

Verseny is volt

A slamversenyt Színész Bob nyerte vitathatatlanul (bátor szöveg+erős előadás), a második Indiana lett, a harmadik pedig a pécsi Kövi. A Pilvakeren a slammereken kívül volt rapverseny is, amit Molnár Csaba "Fura Csé" nyert Dankó Zsolt "Triek" és Csaba Tibor "Tibes" előtt. Az eseményen több meglepő dolog is történt: Ganxsta Zolee elmondta a Nemzeti Dalt, a Soeri&Poolek-videó óta újra népszerű Kautzky Armand Petőfi Csatadalát adta elő a zsűrivel, Saiiddal, Siska Finuccsival, Funktasztikussal és Wolfie-val a Punnany Massifból.

A slam népszerű, egyre jobban terjed. A két legerősebb bázis jelenleg Budpest és Pécs. A 2009 körül alakult budapesti slam közösség kitartóan szervezi a közösséget, és igen, Slam Poetry Budapest rendezvények lesznek minden hónapban a Mika Tivadarban.