Ez itt a rockzene komfortzónája

Slash után egy másik volt Guns n' Roses-gitáros, Gilby Clarke is Magyarországon lépett fel, ugyan nem a Budapest Arénában, hanem a szolnoki Tiszavirág Fesztiválon. Persze mindig óvatosan kell fogadni az XY zenekarok volt tagjainak szóló karrierjét, ezért megnéztük mit tud az a zenész, aki Axl Rose seggfejkedése után inkább Slash pártján maradt, mint Axl Rose-én.

Azt már az elején érdemes kiemelni, hogy Gilby Clarke állati jól tartja magát. Csak az amerikai rocksztárok képesek még 50 év fölött is bevállalni a hosszú hajat, de Clarke még így is simán letagadhatna egy tízest, ha nem többet. A színpadra mindössze egy basszusgitárossal és egy dobossal lépett fel, és úgy nézett ki ez a trió, mintha a Sons of Anarchy kocsmajelenetének statisztái kezdtek volna zenélni. Persze nem is csoda, hiszen Gilby Clarke és generáció még abból az időszakból származik, amikor a rock and rollt kizárólag óriási terpeszben játszották, az énekesek imádtak herélt fejhangon kiabálni és csoportokra osztani a backstage-es oboára várakozó groupie-k tucatjait.

Mondjuk azt kétlem, hogy Gilby Clarke koncertje után dögös MILF-ek várták volna a zenészeket felpolcolt mellekkel, mivel mégis csak ingyenes eseményről van szó, vagyis az első pár sor fanatikus rockerein túl leginkább csak érdeklődő helyiek voltak, mint az az ötfős helyi white party, akik talping fehérben és egyen séróval forgolódtak unalmukban, hogy aztán egy varacskos disznó röhögését imitálva mutogassanak egymásnak Facebook-bejegyzéseket a telefonjukon.

De aki tényleg a nagybetűs, vörösboros kólában tapicskoló, halálfejes felvarrós ROCK-ra vágyott, az biztosan nem csalódott Gilby Clarke-ban. Nem volt itt semmi megváltás, Gilby egy régi vágású rocker, régi vágású megoldásokkal, és '80-as, '90-es évek kötelező kliséivel. Hiába próbált kommunikálni a közönséggel, azok vagy nem értették, vagy nem egyszerűen basztak reagálni bármit is, a basszusgitáros meg is jegyezte, hogy nem baj, ha nem tudnak angolul, a részegség nyelvét mindenki érti.

Nem véletlenül mesélte nekünk nemrég, hogy szívesen zenélne a Rolling Stonesszal, hiszen a koncerten több dalt is előadott tőlük, a sajátjai, a Rock Star Supernova- és persze a kötelező Guns 'n Roses-számok mellett. Az vitathatatlan, hogy Gilby Clarke az a klasszikus gitárhős pali, aki óriási élvezettel képes a legegyszerűbb riffeket is odaverni, hogy aztán vad szólózásba kezdjen, ami ennek a típusú rockzenének az esszenciája. Jól is áll neki, sokkal jobban, mint az éneklés. Mondjon bárki bármit, Clarke rendesen megszenvedett a Guns 'N Roses-dalok eléneklésével, de ennyire botladozó It's Only Rock and Roll (But I Like It)-feldolgozást sem hallottam nagyon. Persze ez legyen a legkisebb gond, beleférnek a hamis dolgok egy gitáros szólókoncertjébe, na.

A meglehetősen unalmas közönség ellenére Gilby Clarke fellépése tökéletes buli lehetett annak a korosztálynak, akik élte vagy még mindig éli a '80-as évek végét, '90-es évek elejét. Hiába voltak saját számok, azokat egyébként sem ismerte senki, ezért minden csak a múltidézésről szólt. Mi magyarok pedig nem igazán érdeklődünk bármilyen rockzene után, ami 15 évnél fiatalabb lenne, szóval mindenki megnyugodhatott, az egész este megmaradt a nagybetűs rockerség komfortzónájában.

Fotó: Máté Évi

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!