Zenélni lehet a lakásban, de cigizni nem

Egészen sajátos módját választotta a közelgő új lemezének a bemutatására Micsoda Dániel, vagyis Zanzinger, aki három egymást követő este a saját lakásában játszotta el a legújabb számait. Az Index dalversenyében egészen a döntőig jutó Zanzinger utolsó lakáskoncertjét mi is megnéztük szombat este.

Alig egy éve, hogy megjelent a Demons of Future and Past, Zanzinger bemutatkozó nagylemeze, a fiatal gitáros-dalszerző már javában dolgozik a The Country and the Cunt című folytatáson. Ennek részeként három egymást követő napon, szűk körben mutatta be élőben a számait, méghozzá a saját lakásában a XIII. kerületben.

Persze ez egy ötfős hardcore punk együttes esetében valamivel merészebb húzásnak tűnik, de elég hamar kiderült, hogy Házmesterországban még mindig az a legjobb, ha mindenki szép csöndben agonizál otthon, csak ne zavarja a szomszédokat.

Öt perc kellett ahhoz, hogy három slukk cigi után egy kutyás szomszéd erőteljesebben ránk parancsoljon, hogy ugyan dohányozzunk máshol, ne a földszinti lakás előtt, mert beszáll a füst az ablakon.

Három nap után azt hiszem most kezd kicsit elegük lenni ebből.

- meséli a zenész miután leállt beszélgetni a problémázó szomszéddal. Pedig a szombati koncert volt állítólag a legnyugisabb, alig két tucat ember gyűlt össze kis budapesti agglegény-lakásban. 

A pénteki bulinak valamikor 2-3-kor lett vége, annyira nem akartak hazamenni az emberek.

- aztán szép lassan minden előre bejelentkezett néző megérkezett, páran - amolyan házibuliszerűen - lehuppantak az ágyra, mások földre, és kezdődött a Zanzinger-koncert, full akusztikban, mikrofon vagy erősítő nélkül.

Persze ezen az alt-country, folk vonalon egyáltalán nem hiányzik, ráadásul egy ilyen sajátos helyszínű minikoncertnek megvan az a varázsa is, hogy az előadó sokkal közvetlenebb tud lenni a közönséggel. Kicsit részletesebben beszél az új számairól, amik között olyan is találni, ami egy túlsúlyos lányról szól az orbáni Magyarországon illetve egy olyat is, amit a kalandos életet élt nagyapja története ihletett.

És csak ekkor kezdett leesni, hogy Zanzinger nem csak egy ügyes előadó, akinek sikerült majdnem hibátlan autentikával átvenni egy itthon teljesen tájidegen műfajt, hanem egy remek történetmesélő is, aki képes a saját, magyaros meséit és meglátásait egy abszolút amerikai zenei stíluson keresztül közvetíteni. A korábbi klubkörülmények között csak az esett le, hogy mekkora átéléssel képes előadni ezeket a gitározási szempontból nem túl könnyű számokat, ebben az intim közegben tudtam először odafigyelni a dalszövegekre, és arra, hogy ezek valójában saját történetek Magyarországról, a középosztályról, a huszonévesek életéről, vagy akár a vidékről.

A koncert végén - immáron a lépcsőház előtt, ahogy az itt lakó bácsi kérte - kint dohányoztunk, kicsit beszélgettünk az előadóval. Már csak fel kell venni a lemezt, egyelőre szerzői kiadásban jelenik meg, de két másik zenésztársával már saját kiadó létrehozásán is ügyködnek. Azt egy sima házibulival fogják ünnepelni, ugyanebben a lakásban.