Eric Idle önfeledten énekelt és táncolt Budapesten

Vasárnap az egyik Monty Python-tag, a nyughatatlan Eric Idle is itt volt Budapesten, hogy a Nem a Messiás fináléjában elénekelje halhatatlan klasszikusát, az Always Look on the Bright Side of Life-ot a Brian életéből. Valamiért azonban még ez sem volt elég ahhoz, hogy teltház legyen a Sportarénában. Pedig mi, magyarok legendásan nagy Monty Python-rajongók vagyunk: pár hónapja még azért is képesek voltunk pénzt kiadni, hogy a Youtube helyett moziban nézzük meg felvételről a legendás brit humorformáció O2 arénás visszatérését.

Eric Idle-t természetesen állva tapsolta az Aréna közönsége, csak éppen kétszer 45 percnek meg egy hosszabb szünetnek kellett eltelnie ahhoz, hogy színpadra lépjen (előtte is beugrott persze elgitározni egy Bob Dylan-paródiát, csak a napszemüvege miatt a hátsó sorból már nem lehetett felismerni). Addig be kellett érnünk Hajdú Steve-vel, aki ráadásul magyarul énekelte el a híres favágó dalt. És hát ne kerülgessük a kerülgethetetlent:

Ez a furcsa, nyomasztó érzés végig ott motoszkált bennem a darab alatt. Pedig a Nem a Messiás szereplőgárdájában a Monty Python-poénok legnagyobb magyar rajongója, az angol humor hazai pápája, Galla Miklós is ott volt. Sőt, még női ruhában is parádézott!

De sajnos ő is csak a felvonások legelején és legvégén bolondozott. Pedig a mókás énekhangjával minimum neki kellett volna a három férfi szólista egyikének lennie.

Jó, jó, de mi ez a Nem a Messiás? És mi köze a Brian életéhez?

A legmuzikálisabb Monty Python-tag, Eric Idle a Gyalog galoppból készült, 2005-ös Spamalot című musicalének elképesztő sikere után döntött úgy, hogy a csapat másik kultikus filmjét, a Brian életét is színpadra viszi John Du Prezzel. Ez lett a Nem a Messiás című vígoratórium (Galla Miklós tolmácsolásában: vigyoratórium), amit 2007-ben, a torontói Luminato fesztiválon mutattak be először.

Eric Idle már az eredeti darabban is énekelt, 2009-ben pedig egy különleges verzió is született a művéből: Monty Python Repülő Cirkusza című, kultikus tévéműsor elindulásának 40. évfordulójának tiszteletére a londoni Royal Albert Hallban John Cleese kivételével az összes többi, még élő Monty Python-tag, azaz Michael Palin, Terry Jones és Terry Gilliam is vendégszerepelt a show-ban. 

Valószínűleg sokkal jobban jártunk volna, ha mi is ezt a verziót kapjuk meg, még ha csak fapados verzióban is, a moziban nézve. Oké, értem én, hogy nem így történt, hiszen ehhez meg kellett volna oldani a magyar feliratozást a színpad alatt vagy fölött egy kivetítőn (nem ördögtől való dolog ez egyébként, a '90-es években az Erkel Színházban is így ment a Carmen), és egy helyett négy Monty Python-tag gázsiját, utazását és szállását kellett volna kifizetni. És valószínűleg azt az előadást a Monty Python-tagok egyszerinek szánták, nem véletlenül nem ismételték meg később.

Csakohgy tudomásul kellene végre venni: vannak olyan dolgok az angolszász szórakoztatóiparban, amik egyszerűen nem működnek magyarra átültetve! Ebben a műfajban utoljára a Benny Hillt másoló Gálvölgyi volt vicces, és valószínűleg nem véletlen, hogy nincs magyar Mr. Beanünk, ahogy Szabó-Sipos Barnabás sem bukkant fel soha orvosként a Jóban-rosszban tévésorozat klinikáján. És egy olyan színdarab is nevetséges lenne, amiben a kopasz Dörner György menti meg véres atlétatrikóban a világot (bár most, hogy ezt leírtam, már kifejezetten kíváncsi lennék rá).

Eric Idle > Galla Miklós > Hajdú Steve

Ha Michael Palin, aki a Brian életében is a pösze Pilátus volt, hirtelen ledobja a tógát, és elkezdi énekelni a favágók dalát, azon századszorra is lehet röhögni:

Még talán azon is, ha Galla teszi ugyanezt:

Ha viszont Hajdú Steve énekli hülye vigyorral az Always Look on the Bright Side of Life helyett, hogy A felhők fölött mindig kék az ég azon legfeljebb csak kínomban tudok nevetni:

A Monty Python-jeleneteken nem azért szokás nevetni, mert a haver annyira viccesen nyögi be egy konyhába szorult házibuliban, hogy

Dobjátok a palóla le! De dulván!

Hanem mert eszünkbe jut, hogy Michael Palin milyen hülye fejet vágott ebben a jelenetben a '79-es filmben (bár a Nem a Messiás eleve csak nyomokban tartalmazza a Brian élete legjobb jeleneteit). Ezzel megint kilyukadtunk oda, ami miatt már fentebb is morogtam:

A vasárnap esti Nem a Messiás-előadást egyedül az önfeledten táncoló és harmonikázó Eric Idle mentette meg. Örülök, hogy legalább ő jól érezte magát.