A Bánkitó még nem fesztivál, már nem erzsébetvárosi falunap

MG 8600
2015.07.19. 21:48 Módosítva: 2015-07-19 23:15:29

A Sziget már nagyon rég olyan, mint egy a szokásosnál is zsúfoltabb szombat este a Kazinczy utcában, mondjuk mintha egy helyen rendeznék a Brit Legénybúcsú Szervezők Szövetségének éves közgyűlését a Magyarországi VIP-belépőgyűjtők és Celebsmúzolók országos találkozójával. A Balaton Soundra jóérzésű ember csak akkor megy le, ha éppen műkörmös a csaja, a Voltra pedig gimnazisták járnak, akik túl sok zsebpénzt és némi polgári attitűdöt kaptak erre a nyárra.

Orfű tényleg olyan, mintha a Kispál és a borz egykori rajongóinak szanatóriuma lenne, bónusz persze a második generációs, bikiniben napozó Lovasi-fanatikusok. Kapolcsra azok ugranak le, akik a nyolcvanas években már táncházban szidták a Kádár-rendszert csűrdöngölés közben, vagy akik elhiszik Oszkó Péternek, hogy idén biztos nem csak azok ugranak le, akik a nyolcvanas években már táncházban szidták a Kádár-rendszert.

És akkor ott van még a Rockmaraton, ami ugyan nagyon punk, meg lehet pogózni, de ez csak körülbelül 15 percig vicces, meg amíg le nem törik a körmünk, meg hogy ezek tényleg hol élnek, még azt sem tudják, hogy mi az a Dúzsi Rosé. A Samsarát meg inkább hagyjuk, már ha nekünk nem az a buli, hogy lótuszülésben bekapunk pár bioekit.

De mégis akkor most hol kaphatja meg az éves fesztiválélményt az, akinek túl sok az előítélete, de persze nem hívja így, hiszen a hetedik kerületben az ilyesmit inkább csak értelmiségi attitűdnek, esetleg enyhe sznobizmusnak nevezik?

A válasz egyértelműen a Bánkitó Fesztivál, ami pár év alatt annyira sikeres lett, hogy minden nyáron három napra kiürül a bulinegyed, és a szalonspicces francia diáklányok hiába sikoltanak bele az éjszakába, legfeljebb talajrészeg írek felelnek erre: az őslakosok ilyenkor falun vannak, hogy pont ugyanaz csinálják mint amúgy mindig, csak ezúttal félmeztelenül, vagy bikinifelsőben.

A Bánkitó nem is egy igazi fesztivál, inkább csak egy tóparti stég, meg egy elhagyott focipálya, ahol felhúztak még két színpadot, hátha valaki koncertet akar hallgatni kézműves sörözés közben. Nappal leginkább olyan, mintha a Balaton Soundra valamiért az LMP és az Együtt osztaná a jegyeket: kicsivel több a sörhas és kevesebb a veretés, de azért mégiscsak a vízparton lerészegedésről szól, már ha nem éppen a menekültkérdésről tartott workshopon próbálunk okosan nézni a napsütésben.

Este viszont olyan mintha a Mika Tivadarból átmennénk az A38-ra: feltörekvő, vagy inkább ennél nagyon tovább már nem is törekvő zenekarok szólnak a háttérben, miközben a Facebook teljes kapcsolati hálója szembejön velünk. Már persze ha erzsébetvárosi őslakosok vagyunk.

Ezen a fesztiválon a nagyszínpadon, főműsoridőben lép fel végre a XXI. század Cseh Tamása, Szabó Benedek, hogy a Galaxisokkal együtt arról énekeljen, amiről amúgy ez a fesztivál valójában szól. Hogy „mindegyik haverod csaja volt már egy másik haverod csaja”. A tétet pedig a Csaknekedkislány című, tényleg csak a Wesselényi utca 150 méteres vonzáskörzetében ismert formáció emeli, őket egyrészt onnan lehet ismerni, hogy egyetlen versszakban összefoglalták a teljes magyar művészeti felsőoktatást, miszerint „momés lány, momés lány, tök részeg vagy baszki, a srác, akivel csókolóztál az ki”. Másrészt a gitáros a Fekete Kutyában csapolja a kézműves Barbárt.

Aki most már egy szót sem ért, annak a Bánkitó Fesztivál csak olyan lesz, mint egy falunap a szokásosnál drágább és ihatóbb fröccsel, meg a Bangó Margit–Neoton Família-tengely mentén értelmezhetetlen zenékkel. Merthogy valójában tényleg erről van szó, csak ez a VII. kerület underground falunapja, amit valamiért outsourcingoltak Bánkra.

Persze a siker sok mindent megváltoztat. Pár éve még családiasabb volt a rendezvény, és nem csak hangulatában, hanem szó szerint is: több volt a gyerek, meg a játszóház, és a nappali foglalkozás, és tényleg voltak olyanok is, akik csak azért jöttek le, hogy megmentsék a Földet, vagy elvitázzanak a korrupcióról.

Most már inkább csak egy hatalmas buli a Bánkitó, de még azért nem igazi fesztivál. Nincsenek molinókra aggatott szponzorok, kártyás fizetés, sőt még biztonsági őrök se nagyon. Ellenben a falu még képes együtt élni ezzel a bulival. Ugyan szombaton több mint ötezren voltak lent, és a sörözőben akár három órát is kellett várni egy sonka-gombás pizzára, a helyiek azért még visszamosolyognak, és nem azzal a borravalót számoló félmosollyal, mint mondjuk a Balaton partján.

Valahol itt tartott 20 éve a Sziget és nem is olyan rég Orfű is: szórakoztatóipari gépezet helyett még egy kellemes hely volt csak jó zenével, és sok ittas emberrel, akiket mindezek ellenére mégis kiszolgáltak szeszes italokkal. Bánkon idén fellépett a Quimby, még ha csak álnéven is, szombaton pedig Péterfy Bori volt a húzónév, sőt jobb koncertet adott mint pár hete a Volton. Persze nem itt fog jövőre sem újból összeállni az Illés, és nem fogják meghívni a Tankcsapdát sem, de azért a szervezőknek szembe kell majd néznie azzal, amivel minden sikeres kis fesztivál stábjának muszáj egyszer: mennek előre, amerre a siker viszi őket, és jönnek szembe majd a szponzorok, a nagy nevek, a beléptető rendszer, és persze ezzel együtt a tiszta zuhanyzók, meg a professzionális tömegmozgatás. Persze ez az út nem biztos, hogy sokáig van aszfaltozva, nem lehet csak úgy száguldozni, hiszen a magyar fesztiválpiac már telített, és élhető, de azért professzionális fesztiválból is ott van Orfű, vagy mondjuk a SZIN.

Persze az is lehet, hogy jobb, ha a Bánkitó megmarad inkább csak egy kellemes bulinak, ahol hálószoba rockban utazó hipszterek játszanak egymásnak, miközben momés lányok smárolnak a barátnőjük exével a sarokban. És pár napra leköltözik az összes erzsébetvárosi művész, az újlipótvárosi zöldek, meg persze az Auróra minden mozgalmárja, hogy megmutassák, milyen jól néznek ki bikiniben. Vagy félmeztelenül sörhassal.

@index.hu által közzétett videó,

Kövesse az Indexet az Instagramon is!