Diplo egyik kezével adott, a másikkal elvett

Óriásit húzott azzal a Sziget, hogy sikerült elhozniuk a Kings of Leont, ami ma simán a világ legnépszerűbb stadionrock zenekarainak egyike. A stadionrock az ő esetükben azt is jelenti sajnos, hogy a számok nagy része rém unalmas, nem történik semmi komoly a színpadon. Ezért nem is a csalódást keltő Kings of Leon, hanem a Major Lazer lett a nap koncertje, mert ugyan színtiszta parasztvakítás volt az egész, de abból a legminőségibb.

Major Lazer @ Nagyszínpad

Nem ez volt a Major Lazer első fellépése a Szigeten, de 2010 óta elég sok minden megváltozott. Az EDM lett a popipar új fejőstehene, Diplo időközben világsztár lett, aki Justin Biebernek és Madonnának dolgozik, Switch meg a sárga hajú Skerrit Boy pedig már nincs is benne a projektben. A Major Lazer népszerűségét jól jelzi, hogy már saját rajzfilmsorozatuk is van és hiába lett szerintünk pocsék az idei új albumuk, a Lean On-nak köszönhetően megírták 2015 slágerét, amit eddig 400 millióan láttak a Youtube-on. 

Ettől függetlenül kétség ne férjen hozzá, hogy a Major Lazer ugyanúgy egy túl jól sikerült viccprojekt, mint amikor a produkciót Diplóval megalakító, majd azóta kiszálló Switch poénból kitalálta a fidget house műfaját, ami pörgött is egy jó évet minden európai electro buliban.

Talán pont ezért elviselhetőbb a Major Lazer az összes többi EDM-huszárhoz képest, mert nyilvánvalóan nem veszik magukat komolyan. Diplo a koncert első fél órájában be sem állt a keverők mögé, csak az MC-vel bohóckodott, miközben a háttérben a világ legpolkorrektebb táncos négyese rázta.

Éttől lesz szórakoztatóbb a Major Lazer, mint mondjuk Avicii: ott tényleg csak valami csávó integet, itt legalább két ember folyamatosan kommunikált a közönséggel, Diplo mindenféle szart dobált közéjük, felvettek egy magyar focimezt, volt zászlólengetés, pólólengetés és az MC már a koncert nyitásákor a közönségben landolt, Diplo pedig egy buborékban futott végig a közönség fején. A kifejezetten látványos színpadképről nem is beszélve. Avicii alatt konkrétan GoPro-reklámok mentek kajakozó meg ejtőernyőző figurákról, Major Lazernek viszont van saját vizuális világa, ami sokat hozzá tesz a hangulathoz. 

A zene azért már más tészta, de még mindig izgalmasabb, ha valaki tört ütemekkel zsonglőrködik, mint ha szimplán átkeveri az egyik house számot a másikba. Volt itt minden a búgó traptól, az ilyen-olyan reggae feldolgozásokon át (Sister Nancy és Damian Marley pl. biztosan volt) a már-már hardcore szélét súroló kőkemény veretésig. Diplo és Jillionaire felváltva kevertek, bár utóbbi jól láthatóan nem tudott mit kezdeni magával potméterek nélkül.

Persze, az egész egy hatalmas cirkusz és parasztvakítás, de itt legalább értékelni kell azt az igyekezetet, hogy a buli nem merült ki az asztalon táncoló pendrive-DJ másfél órás lakossági szettjében, amiben lejátssza ugyanazt a 15 számot, amit előtte és utána mindenki más. Mondjuk a Can't Hold Us Macklemore-tól elég olcsó húzás volt, de legalább a Lean On-t is csak egyszer nyomták el, azt is a végén. Ma már ezt is értékelni kell. 8/10 (sajó)

Kings of Leon @ Nagyszínpad

Biztos mindenkinek van olyan kedvenc együttese, amiért korábban rajongott, majd elkezdtek annyira, de annyira rossz számokat írni, hogy később inkább letagadta, hogy valaha imádta őket. Na, nekem ez a zenekar a Kings of Leon, amiről bárhol, bármikor publikusan is vállalom, hogy az első két nagylemezük, a Youth & Young Manhood és az Aha Shake Heartbreak a 2000-es évek első felében pörgő garázsrock revival két kiemelkedő alkotása. Dögös, gyors, imádnivaló akcentussal operáló háromperces rock and roll számok, amik máig megállják a helyüket bárhol, legyen szó a Red Morning Lightról vagy a Molly's Chamberről. Aztán egyszer csak berobbant a Sex on Fire, és a Kings of Leon végleg bejutott azon béna stadionrock zenekarok közé, amik valaha tényleg jók voltak.

Már nincs semmi szexi a zenéjükben, annyira tökösek a nagy szerelmes balladáik, hogy egy plázában simán lemegy egy Matchbox Twenty és egy 30 Seconds To Mars között. A korai számaik közül mindössze négyet játszottak a mostani koncerten (Black Thumbnail, Genius, Molly's Chamber, Taper Jean Girl), így többségében voltak a generikus, egészen lélektelen számaik. Persze ettől még torka szakadtából üvöltötte a közönség a Use Somebodyt meg a Sex on Fire-t, de ez akkor sem volt több egy lagymatag, lelketlen, minden szinten érdektelen tucatkoncertnél. 3/10 (sajó)

Vitalic @ Colosseum

Tavaly eleget sírtunk a Party Aréna hiánya miatt, úgyhogy idén végre megint lehet éjszaka is bulizni a Szigeten: a szombati Major Lazer után erre nagyobb szükség volt mint valaha, a Colosseumhoz és a Party Arénához vezető hátsó út gyakorlatilag megtelt, egybefüggő tömeg hömpölygött a Hajógyári-bulinegyed felé. Éjfélkor Vitalic volt a Colosseumban, majd utána a Magyarországon rendszeresen fellépő Ellen Allien, az Arénában pedig Alesso csinált teltházat. 2008-ban még a Vitalic is az Arénában nyomta, és úgy tűnik, a félmeztelen franciákból álló közönsége azóta sem pártolt el tőle, ugyanis a Colosseum csurig megtelt, és legalább annyian rekedtek kint, mint ahányan beférnek az egyébként nem túl nagy helyszínre - sajnos a fotósunk is így járt. 

Vigasztalja őket, hogy sajnos nem maradtak le semmiről, mert a kereken hatvan perces fellépésből minden élet hiányzott. A Colosseumban egyébként sincs lehetőség látványos showműsorra (kék lézer azért volt!), de hét év alatt Vitalic maga és úgy tűnik, a közönsége is megöregedett: lementek ugyan a nagy slágerek, noha a szűkített szett kifejezetten nem kedvezett a vokális számoknak, de valahogy nem találta a buli a tempóját, minden döngetés ellenére is lassúnak éreztem a programot, pedig még La Rock 01-ből is kiállásos veretést csinált. Kár érte. 4/10 (libor)