Bowie kórházi ágyon, bekötözött szemmel énekel utolsó videójában

Mindössze pár nappal a halála előtt, január 7-én jelent meg David Bowie utolsó klipje, melyet Johan Renck rendezett a Lazarushoz, az új album második kislemezdalához. A kritikusok már akkor rejtélyesnek, nyomasztónak, furcsának, megindítónak írták le – hát, így most még inkább az. Amikor kikerült a Youtube-ra, és megnéztük a barátnőmmel, ő rögtön aggódva mondta, Bowie mennyire öregnek és meggyötörtnek látszik. „Á, dehogy, csak el van maszkírozva, és egy karaktert játszik, ahogy mindig!″ – válaszoltam akkor neki, de sajnos nem nekem volt igazam.

A videóban a megőszült, lefogyott Bowie többek közt ugyanazt a gézzel bekötözött fejű, a szemei helyén gombokat viselő furcsa karaktert formálja meg, amelyik már az előző klipjében, a Blackstarban is megjelent. A rémálomszerű jelenetben a bekötözött szemű énekes egy kórházi ágyon fekszik, a szekrényből pedig egy fiatal nő jön elő, aki bemászik az ágya alá, és onnan kísérti. Később Bowie egy fekete-ezüst csíkos, régi, '70-es évekbeli fellépőruháira emlékeztető szerelésben levelet vagy talán naplót ír egy íróasztalnál (a lány ott guggol az asztal alatt is), majd ő maga is rángatózva – ez a mozgás is a Blackstarban jelent meg valamiféle eksztatikus táncként – eltűnik a szekrényben, és magára zárja azt. 

A Lazarus című dal már a címével (a bibliai szereplő súlyos betegségben hal meg, majd Jézus feltámasztja a barátjának nevezett Lázárt) és első soraival ( Look up here, I’m in heaven/I’ve got scars that can’t be seen) is a halálról szól, valahol a közepén pedig nosztalgikus önéletrajzi sorok jönnek elő (By the time I got to New York / I was living like a king). Így hát nagyon nehéz nem Bowie egyik utolsó művészi gesztusának és búcsújának tekinteni mind a dalt, mind a videót.

A Lazarus (és a Blackstar) videóinak rendezője, Johan Renck egyenesen karrierje abszolút csúcsaként beszélt a Bowie-nak készített klipekről: „Az ember csak álmodhat arról, hogy egyszer egy ilyen elmével dolgozzon együtt, hát még kétszer. Intuitív, játékos, titokzatos és mély... Nem vágyom már rá, hogy több videót készítsek, tudva, hogy a folyamat soha nem lesz már olyan hátborzongató és beteljesedett, mint ez volt.

Gyakorlatilag megérintettem a napot."

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!