Negyven leszek idén, most kezdek el élni

Negyven leszek idén, most kezdek el élni

Interjú Palya Beával azokról a zenékről, amiket hallgatni szokott

2016.02.28. 00:45
19 hozzászólás

Palya Beát nehéz leállítani - ennek az interjúnak a szövege is könnyen lehetne háromszor ennyi. A Budapest szélén található családi házukban megállás nélkül, vitathatatlan lelkesedéssel tud beszélni afrojazzről, török klasszikus zenéről, vagy éppen arról, hogy meglátott egy mókust a teraszon. A professzionális életére is igaz ugyanez: koncertsorozatokat szervez, készül az idei két magyarországi koncertjére, és közben pedig egy készülő francia filmben fogja Django Reinhardt feleségét játszani. Március 18-án jelenik meg Tovább Nő című lemeze, ugyanazon a napon fogja élőben bemutatni a budapesti Akváriumban.

Ez a sok új infó volt az apropó, hogy Palya legyen a DJ Shuffle elnevezésű interjúsorozatunk újabb alanya. Ezek az interjúk úgy készülnek, hogy megkérjük az interjúalanyt, nyomjon egy véletlenszerű lejátszást azon az eszközön, amin általában zenét szokott hallgatni, majd beszéljen arról, hogy mit jelent neki egy-egy szám. Átugrani nem szabad. Legalábbis ezek a vaskalapos szabályok, de még nem volt olyan DJ Shuffle, amiben minden flottul ment volna, Palya Beával is átváltottunk egy idő után Youtube-diszkóba. A számokat a címekre kattintva lehet meghallgatni.

Django Reinhardt: Blue Drag (1930)

Most mutatta meg a főszereplő párom, Django énekel Naguine -nal, a feleségével.

Hogy kerültél ebbe a filmbe?

Semmit nem csináltam érte. Kaptam egy emailt, hogy lennék-e Django Reinhardt felesége egy nagyjátékfilmben, amiben egyébként filmsztárok játszanak. Cecile De France a másik női főszereplő, Reda Kateb fogja játszani Djangót. Ő nálunk annyira nem ismert, de az emberek be tudják azonosítani a Zero Dark Thirty-ből vagy A prófétából. Közben zárójelben annyit mondok, hogy ha hallgatjuk közben a zenét, akkor arra figyelek, zenészbetegség. Ez meg ráadásul egy olyan darab, amit meg kell tanulnom. Ezt a számot Reda mutatta, hogy nézd már, itt énekel Naguine. Vidám az egész, belenevetnek, jó ez a felvétel, tök jó hangulata van, és ez nekem segített a karakter formálásában. Casting nem volt, csak egy személyes beszélgetés, később elolvastam a forgatókönyvet, és igent mondtam. Most ott tart a dolog, hogy február végén forgatás. Ezt még nem mondtam hivatalosan sehol, de tényleg, egy francia film női főszerepét fogom játszani.

Megmondták, hogy miért pont téged kerestek meg?

Naguine egy szintó roma nő. Cigányt kerestek, olyat, aki énekel is, de nem színész, és ugyan én szerepeltem már francia filmben (a 2006-os Transylvania – KD), azért kicsit homályos, hogyan is találtak rám. Az elején az sem volt világos, hogy ez egy prózai szerep, huszonkét forgatási nappal. Énekelni is kell, már pár tracket fel is énekeltem. De a forgatás egy tök nagy kihívás, nem csináltam még ilyet. És meg kell tanulnom, hogy egy kisebb elem legyek egy olyan rendszerben, amit nem én irányítok. Mit csinálnak az emberek, akik félnek? Kialakítanak egy nagy rendszert, aminek ők vannak a közepén! Én is ilyen vagyok. Most pedig pont az ellenkezője fog történni, ami nekem a bizalomról szól: a rendező bízik abban, hogy el tudom játszani Reda Kateb oldalán ezt a karaktert.

A forgatásra ki is költözöl?

Egy ideig úgy volt, hogy költözöm, de közben jövök-megyek, és bemutatok egy új nagylemezt is. Amikor a felkérés jött, már megvolt az Akváriumtól az időpont, úgyhogy kicsit kereszteződnek a dolgok. Úgyhogy jövök-megyek, amit nagyon bírok, mert az életem egy része zajlott már Párizsban, ezelőtt 10 évvel. Az interjú előtt egyébként egy francia nyelvi coaching órán voltam, hogy a párbeszédeket tudjuk tökéletesíteni. Ehhez még hozzájön, hogy a szerep félig francia, félig mánus nyelven van.

Volt már olyan munkát az életben, ami ennyire a komfortzónádon kívül lett volna?

Biztos volt. De egy jógaóra is tud az lenni. Tök jó mást csinálni, mint amit egyébként csinálok. Ebben a félévben két koncertem lesz Magyarországon, egyébként meg filmet forgatok Párizsban! Mintha egy ajándékot nyomtak volna a kezembe!

Palya Bea: Fák, virágok, fény (2010)

Ó, ez te vagy!

Tele vagyok magammal! Ez 2010-es. Ez egy feldolgozásalbumon szerepel, az a címe, hogy Én leszek a játékszered. Nekem erről az a jelenet jut eszembe, ahogy ez a dal született. Gryllus Samu behozta a zenészeket a felvételre, és megkérte őket, hogy bontsák ki az akkordokat, persze a váz, az eredeti szám (eredetileg Zalatnay Sarolta dala – KD) megvolt. Itt még próbáltam az eredeti formáját meghagyni. 

Milyen érzés magadat hallgatni?

Képzeld el, hogy minden egyes gesztusra emlékszem, hogyan formáltam meg a stúdióban. Van egy ilyen fura torokmemóriám. Emlékszem, ahogy állok, és vesszük fel újra és újra és újra. Érdekes dolog a memória. Annyi stúdióélményem van, hogy hány felvétel volt, milyen volt a hangulat, mi történt. Nagyon régóta csinálom ezt, ennek ellenére elraktározódnak az emlékek. Számomra minden albumnak mély jelentése van, és ezek a pillanatok mélyen megmaradnak. Emlékszem a ruhámra, ki volt akkor a szerelmem, vagy ki nem volt éppen. De ezeket a számokat magamtól nem hallgatnám, Lili szereti őket. Ha hiányzik neki anya, mert éppen koncertezik, akkor apa csinál egy anya-playlistet, az meg megy a kocsiba.

Gondolom énekelni is szoktál neki.

Persze, azzal nőtt fel. Vicces hallani, ahogy improvizálgat. Tegnap énekeltem neki egy gyimesi dalt, abból tetszett neki egy részlet, és magától beindult benne az impró.

Szerinted meddig fog az tartani, hogy te mindenre emlékszel?

Szerintem egy idő után úgyis kirostálódik, ami nem kell, és továbbviszem azt, ami kell. Nekem a szülés volt egy választóvonal. Ott egy csomó mindent el kell engedni, ami meg fontos, az úgyis átkerül a túlpartra. Negyven leszek idén, és remélem, hogy ugyanennyi még hátra van, és azt érzem, hogy most el lehet kezdeni élni, most ide vele! Tök fiatalnak érzem magam, fiatalok a társaim, van egy családom, innen el lehet indulni a világba.

Chavela Vargas: Fallaste corazón (1996)

Hát ez érdekes! Ő az az öregasszony, aki a Fridában önmagát játszotta Trockij halála előtt. Akkor láttam először. A filmben a Lloronát énekli, amit én is felvettem később. Az a szám nekem a mexikói életemet jelenti. Ő nem mexikói, azt hiszem, kolumbiai, de Mexikóban csinált karriert. Van egy felvétel, ahogy a Lloronát énekli a Carnegie Hallban, szegény öregasszony majdnem összeesik, de a végén kitör belőle.

Mennyi időt voltál Mexikóban?

Nagyon sokat. Az a fura, hogy most nem ott vagyok. Az utóbbi 7-8 évben minden januárban ott vagyok. Lett egy falu, ami végül is az én kis, második falum lett. Találtam ott valamit, ami megnyugtatott. Egyrészt nagyon vad az egész hely, minden olyan. Vadak a hullámok, elsodor a tenger, ha nem figyelsz, óriási a szikla, nagyon tűz a nap, és minden végtelenül sok. Nekem pedig ez az otthonos. Odaszoktattam a családomat is. Az ottani közösség ki is van ránk bukva, hogy miért nem mentünk. Kiderült, hogy énekelek, úgyhogy elkezdtem kis koncerteket adni, inkább a barátoknak egy tengerparti helyen. Ezüstösen csillogó tenger, telihold, szinte már giccses. Ott énekeltem a Lloronát, ami nekem egy hidat jelent közöttem és az ott élő spanyolajkú barátaim között.

Falusi lányként sikerült megtalálnod a legextrémebb falusi élményt.

Elég sokat éltem városokban. De ami engem érdekel, az a tenger, a hegyek, a fák, meg a bálnák. Most is járkálok Párizsban, szép, de nincsen ingerem arra, hogy bemenjek egy boltba vásárolni ruhákat. De ha egy tengernél vagyok, akkor ott gyökerezek. Meg azt vettem észre, hogy az én szakmám egy nagyon egészségtelen szakma. Szép az éneklés, de mindig külső megfelelésekben válsz valakivé. Belül pedig ennek ellensúlyt kell tartani. Ezt ismertem fel, kábé mióta Mexikóba járok, hogy csak akkor tudok egyben maradni, ha nem csak a színpadon élek.

Mayra Andrade: Mana (2008)

Én teljesen készen vagyok tőle. Már jó sok éve.

Miért vagy készen tőle?

Ránézek, él a csaj, kurva jól énekel, le is kíséri magát gitáron, bár ez mellékes. A végére pedig úgy szétszedi a dalt, hogy közben kinyílik és vicceseket énekel, improvizál. Nézd meg! Tök szexi, tök élő. Kubában született, de a Zöld-foki szigeteken nőtt fel, tele van latin gyökerekkel, brazil zenészekkel dolgozott, ráadásul Párizsban él. Még Beatlest is feldolgozott. Szerintem szemtelen, dögös, mer úgy imprózni, ahogy lehet, hogy szabálytalan, de nekem tetszik! Még csak képernyőn láttam, de nem tudok máshova nézni. Olyan, mintha nekem énekelne, pedig nem értem. (kurjongat egy sort) Bocsánat, de ilyen hatással van rám!

Őt egyébként úgy találtam meg, hogy 2008-ban énekelhettem Roberto Fonsecával a Müpában, és küldtek az ügynökök egy számot, hogy ezt kellene megtanulni, ez volt a Siete potencias. Ezt a számot Fonseca lemezén Mayra énekelte. Amikor ezt megtudtam, onnantól kezdődött egy Youtube-ömleny. Nem értettem, hogy ezt a nőt miért nem hozta el senki még Magyarországra. Akkor beadtam egy tervet, hogy szeretnék az országba hívni olyan énekesnőket, akiket én szeretek. Ez lett a Selymeim-koncertsorozat. És együtt fogok énekelni ezzel a nővel májusban

Volt már olyan, hogy valaki hasonló rajongással keresett meg téged?

Vissza kell tekerni az idő kerekét 7-8 évvel, de volt ilyen. Akkor sokan szerették volna, hogy énekeljek velük, de nem mindig tudtam igent mondani. Az utóbbi 3 évben inkább itthon maradtam, főleg Lili miatt. Most érzem, hogy megint nyílik a világ. A Womexen voltak ilyen élményeim. Életemben először voltam Womexen, és jöttek oda hozzám énekesek, hogy ismerik a munkámat.

Nina Simone: Don't Let Me Be Misunderstood (1964)

Nina Simone! Imádom!

Ha valakire fogadni mertem volna, hogy hallani fogom nálad, az Nina Simone.

Ezen mindig besírok.

Le is kapcsolhatjuk.

Én szeretek sírni. Szeretem. Az egész Nina-életművet. Tele van ez a nő élettel, és tele van fájdalommal, indulattal, agresszióval. Néztem róla filmeket is. Simone klasszikus zongoristaként indult, és ahogy a dallamokkal bánik, az nagyon tetszik. Sokszor van dallamhiányom bizonyos énekeseknél. Most ez nagyon kategorikus lesz, de vannak például a popénekesek, akik jó nagy dallamíveket énekelnek, csak néha nem

töltik meg semmivel. Nina pedig használja a zongoratudását, és ezek mellett kialakít olyan dallamokat, amik nekem tök érdekesek. Olyan, mintha össze lenne kötve a dal a dallammal. Mintha lenne egy gondolata, és azt kifejtve kezdett volna el leülni a zongorához. Egyben van a nő, a dal, a szöveg, a dallam, és a zene, ami köré került. Aki nekem még hasonló, az Patricia Barber és Joni Mitchell.

Rajtuk kívül még kiket szeretsz?

Nem feltétlenül előadókat fogok mondani, hanem néniket. Itt van például egy moldvai gyűjtés, ezen énekel egy asszony, úgy hívják, hogy Simon Ferenc Józsefné Fazakas Ilona. Azért is mesterem, mert ő volt az első, akitől elkezdtem kazettáról, nyolcévesen, népdaléneklési versenyre tanulni. Azóta visszatérek hozzá, tudok is neked mutatni.

Erkan Oğur & İsmail Hakkı Demircioğlu: Pencereden (1996)

Nem ezt akartam mutatni, de ez is jó. Török klasszikus zene, nem kapcsolom ki soha. Látod? Én ilyen világokban vagyok.

Simon Ferenc Józsefné Fazakas Ilona: Szegény Szabó Erzsi

Ez egy moldvai gyűjtésből van. Ő egy Lészped nevű faluból van, ez a szám pedig a Sebő-féle népzenei könyv CD-mellékletéről van. Ez egy másik idő. Ő egy nagymester nekem.

Popzenét szoktál hallgatni?

Meghallgatom én is Beyoncé új számát, de nem biztos, hogy hasra esek tőle.

Van bármi, amitől hasra estél mostanában?

Jessie J-t nagyon bírom. Feldolgozta Rihannától a We Found Love-ot egy akusztikus változatban, azt nagyon szeretem. Hoziert is szeretem. A To Be Alone a kedvencem tőle. Múltkor ültem itthon, két dolgot nézte, a Mozart In The Jungle című sorozatot, meg egy Victoria's Secret divatbemutatót, az utóbbit azért, mert beírtam a Youtube-ba, hogy „Hozier Live”, és egy fehérnemű-kollekció jött ki. De aztán szólt Rihanna is, én tőle teljesen készen vagyok. Szeretem Adele-t is, de kicsit kiszámíthatónak tartom, bár legalább látszik rajta, hogy ember, kövér és szorong. De most, hogy így kérdezted, hogy mitől esek hasra.

Jon Lajoie: Pop Song (2010)

Ő a a legjobb, egy csomó szkeccse van a Youtube-on, de férjemmel ezen szoktunk vinnyogni. Zeneileg ez a kedvencem, a popszakmának hallgatnia kellene. (hangosan nevet, tapsol, és énekli a szöveget) Ez szerintem zseniális. Ha valamit magaddal viszel ma innen, az az legyen, hogy tanulmányozod az ő munkásságát.

Ne maradjon le semmiről!