30 éve jelent meg a Brockes-passió

A Capella Savaria ismét műsorra a tűzi a legendás művet

2016.03.20. 11:56
0 hozzászólás

Magyarország leghosszabb ideje aktív, korhű hangszereken játszó együttese, a Capella Savaria idén több jubileumot is ünnepel. Épp 35 éve működnek, és épp 30 éve vették fel azt a lemezüket, amely igazi áttörést jelentett nemcsak nekik, de sokak szerint az egész hazai régizene-mozgalomnak is.

Händel Brockes-passióját, mellyel 1986-ban elnyerték az Év hanglemeze díjat, március 23-án ismét műsorra tűzik a Müpában. Az együttes alapítója és akkori vezetője Németh Pál, illetve mai koncertmestere és művészeti vezetője, Kalló Zsolt mesélt a lemezről és a jövő heti koncertről.

Régizene

A régizene kifejezést ma is sokan a klasszikus előtti zenére értik, pedig nem annyira korszakot, mint inkább előadói stílust és technikát jelöl. (Ahogy Vashegyi György fogalmazott egy tavalyi Stenk-interjúban: „számomra az a régi zene, amikor a zeneszerző már nem él”.) A lényege, hogy igyekeznek minél inkább úgy megszólaltatni a művet, ahogy az a maga korában szólhatott, ahogy azt a művész megalkotta. Ez egyszerre jelenti a korhű hangszerelés, hangszerek, húrok, játéktechnikák stb. alkalmazását. A régizenei mozgalom a XX. század második felében indult szerte a világon, és a 70-es, 80-as években Magyarországon is megjelent. A historikus barokkzenejátszás úttörője nálunk a szombathelyi Capella Savaria volt.

„A darabválasztás és a nemzetközi előadógárda lehet a válasz” – feleli röviden Németh Pál, amikor arról kérdezem, mi lehet az 1986-os Brockes-passió sikerének titka. A fuvolista–karmester ma az általa alapított Savaria Barokk Zenekart irányítja, emellett a Budapesti Kamaraopera és a Bükki Művészeti Napok Barokk Fesztivál zenei vezetője, a felvételek idején pedig az akkor ötéves Capella Savaria élén állt.

Mint elmondta, a darabot Székely András zenetörténésszel, lemezfelvételeik rendezőjével, szerkesztőjével választották ki. Ahogy fogalmaz: „programjainkat közös agytornákkal szoktuk kialakítani”.

XXXX  80653  02142012102110-7296

A később világszerte ismertté vált Nicholas McGegan karmesterrel akkor már jó néhány éve intenzív kapcsolatban álltak, hiszen Németh Pál a 70-es évek végén, a 80-as évek elején többször is szervezett Velemben és Szombathelyen régizenei ifjúsági tábort, amire sikerült meghívniuk tanítani. Ebből később együtt zenélés lett, lemezfelvételekkel, koncertekkel.

A Brockes-passió itthon az Év hanglemeze lett, és külföldön is jól fogadták. Németh Pál szerint azonban túlzás lenne azt mondani, hogy ez jelentette az együttesnek vagy a hazai régizenei mozgalomnak az áttörést.

„Akkoriban már évek óta koncerteztünk külföldön, rendszeresen megjelentek felvételeink, amik rendre pozitív visszhangot váltottak ki, nem gondolom, hogy ezzel a felvétellel léptünk volna ki a nemzetközi színtérre. A hazai régizenejátszás sem volt ismeretlen külföldön, hiszen a reneszánsz zenét megszólaltató kollégák már régebben is működtek. Az viszont igaz, hogy 1981-es indulásunkkor 

a Lajtán innen nem volt ilyen barokk zenekar, ez nagy visszhangot váltott ki azonnal Nyugaton,

többfelé sikerült eljutnunk személyesen is, nem kizárólag a felvételek révén. A Brockes-passió talán azért volt különleges, mert ilyen nagyszabású mű azelőtt nem volt a repertoáron” – emlékszik vissza Németh Pál.

Mi az, hogy Brockes? Mi az, hogy passió?

A passió Krisztus haláláról és szenvedéséről szóló darab, melyben énekesek adják elő a bibliai történetet. Ha úgy vesszük, a Jézus Krisztus Szupersztár is egy passió. Már a középkorban is voltak ilyen előadások, de igazán csak a reneszánsz, majd még inkább a barokk idején terjedt el a műfaj. A szövege koránt sem olyan kötött, mint mondjuk a miséé, így sokféle változatban élt.

Az 1700-as évek elején az egyik legnépszerűbb szövegkönyvet Barthold Heinrich Brockes, hamburgi költő alkotta meg. Ezt a kor számos híres zeneszerzője megzenésítette, köztük Telemann és Händel is. Mint Csengery Kristóf írja a műsorfüzetben, Bach olyan nagyra tartotta e műveket, hogy mint karnagy mindkettőt előadatta a lipcsei Tamás-templomban, Händel Brockes-passiójának hét áriáját pedig felhasználta saját Szt. Márk-passió-pasticciójában is.

„Egy nagyon jól sikerült CD, egy zseniális karmesterrel, mely ma is pontos, hiteles” – foglalja össze röviden Kalló Zsolt, miért is fontos ez az 1986-as felvétel. A Capella Savaria művészeti vezetője akkor még nem volt az együttes tagja, viszont neki is köszönhető egy jubileum: épp 25 éve csatlakozott a szombathelyi zenekarhoz.

Szerinte nehezen lehetne összevetni a harminc évvel ezelőtti felvételt a jövőheti koncerttel. Nem csak azért, mert az elmúlt évtizedekben a régizenejátszás is sokat változott, hanem mert alig néhányan zenélnek még most is az akkori felállásból. Más lesz a kórus, mások lesznek a szólisták és sok múlik majd Howard Arman vezényletén is, de persze „a mű ugyanaz marad, alapjaiban nem változtatható”.

Szerinte nem lehet cél, hogy folyton újat akarjanak mutatni:

nem kell ide semmi extra dolog. Ez olyan remekmű, ami megállja a helyét a Bach-passiók mellett, egyszerűen elő kell adni,

minél inkább úgy, ahogy azt a szerző elképzelte. A Capella Savariának ez amúgy is hitvallása: felkutatni és bemutatni azokat az „elkallódott”, méltatlanul elfeledett műveket, amelyeket nem játszanak mások.

– Persze ebben kockázat is van, hiszen a legnagyobb zeneszerzőnek is lehetnek kevésbé sikerült művei. Ám Bachhal, Händellel, Telemannal nem lehet mellényúlni: egy kezünkön megszámolható, hány olyan művük van, ami nem annyira jelentős.

Bár a Capella Savaria elsősorban barokk együttesként ismert, repertoárjukon klasszikus és kora romantikus szerzők is felbukkannak. Most épp egy Schubert-lemezt készítenek az 5. szimfóniával és a hegedűversennyel, McGegan vezényletével, akivel néhány éve ismét együtt dolgozik az együttes. Várhatóan még az idén megjelenik a lemez.

„Schubert az egyik kedvencem, de most hogy Händelt hallgatok, úgy érzem, ő a legjobb barátom” – mondja Kalló Zsolt. „Azt hiszem, ez a legszebb abban, hogy ennyiféle zenét játszunk korhűen: mindig azzal tudunk leginkább azonosulni, akinek a művében épp elmélyedünk.”

Ha érdekli a régizene, kövesse zenetörténeti sorozatunkat a Facebookon!