A Quimby innen már csak lefelé mehet

Készült a Quimby negyedszázados jubileumára egy feldolgozáslemez, amelyen kortársak értelmezik újra a Quimby-dalokat, amitől mi nem voltunk igazán elragadtatva. A zenekar viszont már jubileumi meglepetésekkel is készül erre az évre, tolják a nyári fesztiválszezont, készül az új lemez, Kiss Tibi újra angolul énekel. A zenekarral beszélgettünk. 

Miért pont egy feldolgozáslemezzel ünnepeltek?

Livius: Ez tulajdonképpen csak egy része a jubileumi ünneplésnek, valójában november 26-án, az igazi születésnapunkon adunk egy koncertet a Budapest Arénában. Addig is ajándékokat csöpögtetünk magunknak és természetesen az imádott közönségnek. Ennek az első része volt az, hogy megkértünk kollégákat, általunk kedvelt és tisztelt zenésztársakat, hogy nézzenek rá néhány számunkra, válasszanak belőle egyet, és tekerjék ki, tartsanak nekünk tükröt, avagy dolgozzák fel tetszésük szerint, nincs megkötés. Ezenkívül dolgozunk az új lemezen, ami a november 26-i eseményen fog megjelenni. Hat szám el is készült, ezekből is csöpögtetünk majd.

Mi alapján választottátok ki, hogy kik dolgozzanak fel Quimby-dalokat?

Kiss Tibi: Megkértünk pár olyan zenekart, amelyekről azt gondoltuk, hogy a közreműködésükkel érdekes virágcsokor lehet a végeredmény. Az volt a lényeg, hogy sokszínűek legyenek: van rockzenekar, popzenekar, elmeroggyant alternatív zenekar, népies, folkos, vagy éppen cigányzenekar. Ha valaki kihullott, mert esetleg nem ért rá, vagy nem tudta megcsinálni, akkor ugyanabból a kategóriából próbáltunk meg választani másik zenekart. Alapvetően a saját örömünkre állítottuk össze, mivel az általunk gyártott szellemi tőkét mi magunk nem tudjuk meghallgatni, de nagyon szívesen vesszük, ha mások játsszák el, így mi magunk is meg tudjuk hallgatni a saját dalainkat. Ezáltal van egy pici távolságtartás, de azért mi is benne vagyunk. 

Volt olyan feldolgozás, ami meglepően hatott rátok, esetleg teljesen új értelmet nyert így egy dal?

Fefe: Nekem a leginkább meglepő a Tudósok zenekar feldolgozása volt, mert annyira újszerű és rövidke témácskát használtak az eredeti dalból, a Bordély Boogie-ból. Külön történetet találtak rá ki, és a zene is zseniális.

Kiss Tibi: Több is meglepett, de ez volt a cél. Ezeket a zenekarokat azért kértük fel, mert már eleve a saját világuk is izgalmas, így bíztunk benne, hogy bátran nyúlnak hozzá a dalokhoz. Pontosan emiatt történt azt, hogy egyszerre meg is lepődtünk, de közben mégsem. Tudtuk, hogy ha például felkérjük az Ék zenekart, akkor ők nem sanzont fognak csinálni, hanem oda fogják tenni, vagy ha felkérünk egy cigányzenekart, akkor ők valószínűleg romásra fogják venni, nem polka vagy metál lesz a vége. Inkább a hozzáállásukon lepődtünk meg.

Az említett új dalok már előrevetítik a következő Quimby-lemez hangulatát?

Szilárd: A lényeg, hogy hat számot már rögzítettünk, ezek közül hármat hallhatott is a közönség, viszont mire Debrecenbe érünk, addigra már a negyedik új dal is kikerül a nyilvánosság elé. Az biztos, mint ahogy mindig is mondjuk, ez a lemez azért lesz új, mert a dalok teljesen új megvilágításba helyezik saját magunk elmeroggyantságát. Mindig próbálunk előre nézni, nem hátra. 

Livius: Ezt a lemezt úgy terveztük elkészíteni, hogy a bennünk lévő, fortyogó és friss ötletekből elkezdtünk alkotni tavasszal, és lesz egy ugyanilyen alkotói időszak ősszel. Az ősszel készülő dalokkal már csak a lemezen fog találkozni a közönség. Amivel viszont kész vagyunk, azt legkésőbb ősszel bemutatjuk.

Az új dalok között ismét szerepel egy angol nyelvű is. Miért készült megint angol dalszövegű Quimby-dal?

Kiss Tibi: Egyrészt azért csinálunk angol nyelvű dalokat is, mert úgy jön, úgy esik ki a gondolat, másrészt meg már annyira unom a külföldi barátaimnak fordítgatni a szövegeket, hogy néha sokkal egyszerűbb, ha eleve angolul van, és akkor ezt értik, nem kell lefordítani. Van két-háromszáz legkedvesebb külföldi cimborám, már csak miattuk is megéri, de Dodinak is, Szilárdnak is vannak külföldi barátaik, és ha ezt összeadjuk, akkor gyakorlatilag már megéri ezért a piacért dolgozni. Az angol nyelvű dalok kulcslyukat jelentenek a nagyvilágra.

Én mondjuk azt se tartom jónak, ha egy magyar zenekar csak angolul énekel, viszont ha úgy gondolja, hogy csak magyarul énekel, és ebben tud kiteljesedni, az teljesen érthető. Nálunk van egy pici plusz nyitás, de egyébként énekeltünk már németül is, van spanyol refrénünk, egy dalunkban kínai betét is. Nálunk nagyon sok esetben a nyelv eszközként funkcionál, és amennyire képesek vagyunk, igyekszünk ezzel az eszközzel is úgy bánni, hogy tartalmas legyen. Ez a világra való nyitottságot fejezi ki, illetve mivel szoktunk külföldön is turnézni, szerencsés, ha be tudunk tenni néhány angol nyelvű dalt is, mert az egyfajta kapocs azoknak, akik eljönne a koncertre és nem magyarok.

Mikuli Ferenc: Egyébként készülünk egy angol nyelvű válogatáslemezt is kiadni, pont azért, hogy egyfajta teljességet tudjunk mutatni a repertoárunkból. 10-12 számot szeretnénk kiválasztani, zajlik az ötletelés, hogy melyek legyenek ezek, és meglepődve tapasztaltam, hogy milyen jó kis lemezanyag jönne ki abból, amit az évek során felhalmoztunk. 

Kiss Tibi: Abszolút, és volt már olyan dalunk, ami alapján egy német promóter beleszeretett a zenekarunkba, és bekérte az összes lemezünket. Tehát érdemes ezzel foglalkozni, de nem gondoljuk azt, hogy ettől világsztárok leszünk. Valóban lesz egy külföldre szánt, angol dalokból összeálló lemez. Ha valaha lehetőség adódna egy underground kínai turnéra, mondjuk a 10 millió alatti kínai városokban, akkor lehet, hogy értelme lenne pár dalt kínaiul is írni. Egyelőre egy kis kulcslyukunk van, egy kis kínai betétünk, és van egy Made in China című számunk, mivel minden Kínában készül, de egyelőre a nagy robbanás várat magára.

A novemberi bulit összművészeti, zenés tragikomédiaként emlegetitek. A Quimby és a színházi világ találkozása szinte végigkísérte a zenekar történetét. Miért fontos számotokra a színház?

Livius: A Quimbytől valóban nem idegen a színház, voltunk alkalmazott zenészek is, színészek között egy Shakespeare-darabban. Azon kívül ott van a Quimby Teátrum-sorozat is, amelyben a dalok előadását színházi elemek, mikrojelenetek, kis párbeszédek tarkítják. Azért szerettük volna, hogy ez a világ is legyen benne a 25. születésnapban, hiszen nagyon szerves része a Quimby alkotási folyamatának. Szeretnénk abba a nagy térbe is becsempészni a színház intimitását, vagy legalább is a színházi narratívát, és így társművészeteket is bevonni. Nagyon komoly fényfestésre és vetítési technológiára lehet készülni, valamint megjelenik a tánc, a balett is, de nem akarok nagyon sok titkot elárulni. A Quimby számok fogják adni a történet gerincét, de minden más legyen meglepetés.

A zenekar 25 éves pályafutásának legnagyobb fordulópontja az az időszak volt, amikor rétegzenekarból elindult a mainstream felé. Ti személyesen hogyan éltétek meg ezt a változást? Mi volt az, ami érzékelhetően más lett, miről kellett lemondani, mi az, ami újdonság volt ezzel a státusszal?

Fefe: Ezen a változáson igazából a közönség ment át szerintem, mert nem mi változtunk. Mi maradtunk ugyanazok végig, csak egyszerűen több emberhez jutottunk el. Talán a Csík zenekar Most múlik pontosan feldolgozása volt az, ami nyitott a népzenei kultúra felé, és így Erdélyben is, illetve nagyon sok magyarlakta területen megismerték a nevünket. Így hatott ez vissza ránk igazából.

Kiss Tibi: Hogy honnan nevezik undergroundnak és honnan mainstreamnek, azt nem mi döntjük el. Igazából az újságírók kezdték el: ha már telt házas PECSA-bulikat csinál a zenekar, vagy ott vannak egy fesztiválon 8-10 ezren a zenekar előtt, akkor az már mainstream. De például amikor egy telt házas sátorban játszottunk 4-5 ezer ember előtt, akkor még alternatív underground zenekarnak számítottunk. Igazából ezekre a skatulyákra az újságíróknak van szükségük, nem nekünk vagy a közönségnek. Nekik meg azért kellenek, hogy besorolhassák a zenekart valahová. Valóban volt egy kisebb ugrás, amikor kijött a Kilégzés, de egyébként folyamatos volt az emelkedés. Igazából most már csak lefelé tudunk menni, mert van egy ilyen kerete a piacnak. 

Mi mindig olyan dalokat csinálunk, ami jön, vagy olyan koncerteket adunk, ami jön. Ha nagyobb a közönség, akkor nagyobb helyre kell mennünk, de alapvetően hasonlót csinálnánk akkor is, ha tizedannyi ember lenne kíváncsi ránk. Nem ezen múlik. Azt szoktam mondani, hogy mi nem mainstream zenekar vagyunk, hanem az underground és az alternatív zene határait tágítjuk Magyarországon. Ne felejtsük, hogy a 90-es években olyan alternatív zenekarokból lettek mainstream sztárok, mint például a Nirvana, és akkor nem tudtak mit kezdeni ezzel az üzenettel. Egy ponttól mainstream zenekarnak számítottak, de ugyanazt a zenét játszották, mint 150 ember előtt annak idején a Fekete Lyukban Budapesten.

Tavaly a Bánkitó Fesztiválon egy meglepetéskoncerttel kedveskedtek a rajongóknak, idén is lesz valami hasonló?

Kiss Tibi: Idén is rengeteg meglepetés lesz, nem lőjük le ezeket előre, de lesznek például meztelen koncertek. Nyilván nem lenne meglepetés, ha megmondanánk, hogy hol.

Titeket érnek még meglepetések a fellépések során?

Kiss Tibi: Azért bizonyos dolgokat ezekkel a meglepetésekkel kapcsolatban nem lehet megszokni, vagy nem lehet azt mondani, hogy ez már rutin. Az a mai napig furcsa, hogy mikor elmegyünk játszani egy szép szabadtéri koncertre, és azt látjuk, hogy markológépek pakolják az erősítőket a 40 centis sárban, és legnagyobb biznisz 30 km-s körzetben a gumicsizma, az meglepő. De van számos olyan környezeti meglepetés is, ami ad hoc dolog, mert ki vagyunk szolgáltatva a szabadtéri viszonyoknak. És mindig történik valami az előttünk vagy utánunk fellépő zenekarral is. Ez improvizatív élet, éppen ezért sosem lehet kiszámolni, hogy mi lesz. Ezzel szemben, ha valaki ül egy munkahelyen, tudja, hogy öt perc múlva is facebookozni fog. Mi nem tudjuk azt, hogy öt perc múlva eldurran-e egy erősítő, vagy ledől egy állvány, felborul a dobszett. Az a jó benne, hogy nem tudjuk, hogy mi fog történni, és minden egyes hang abban a pillanatban, ott történik, ott gyártjuk, ott készítjük el. Nem tudjuk, hogy öt másodperc múlva meglesz-e a muzsika, csak reménykedhetünk benne.

Livius: Ezen viszont jobb nem agyalni, mert akkor kizökkenünk a flowból. Mindenesetre egymást is szuperül meg tudjuk lepni a színpadon, zenei gyöngyszemekkel. Volt olyan, hogy a Tibi olyat szólózott, hogy a gyönyörtől eltévesztettem a kongázást. 

Dódi: Az én meglepetésem egy új dal, a Méznyaló, amit a közönség szíves figyelmébe ajánlok. 

Vannak különbségek fesztiválos fellépések között?

Livius: Nem szeretek összehasonlítgatni, mert az valahogy mindig gonoszul jön ki. Szerintem attól függ, hogy az adott fesztivál hogy van megszervezve: milyen extra programok vannak, hogyan tudnak intim szférát létrehozni a nagyon nagy koncertek mellett. Ezek azok a tényezők, amik apró színekkel dúsítják fel azt az élményt, ami egyébként minden fesztivállátogatónak alapszinten jár - nagy hangerő, mert együtt imádjuk vagy együtt tiszteljük azt, akit meghallgatunk. Onnantól kezdve, ahogy mi kapjuk az energiát a közönségtől, úgy küldjük is vissza, és ez az áramlás folyamatosan növekszik, egészen a könnyes vagy fájdalmas búcsúig. De a lényeg, hogy a végén meglegyen a lelki katarzis, és akkor mindenki jól járt.

(szerző: Harangi Ditta)

A Quimby július 21-én látható legközelebb a debreceni Campus Fesztiválon.