25 éve tanultak meg a németek rappelni

Volt idő, amikor fél Magyarország német rappereket nézett: a Die Fantastischen Vier vagy a Fettes Brot neve egy generáció számára csenghet ismerősen. Ez az időszak pont egybeesett a német hiphop (illetve hiphopra épülő pop) felfutásával és első nagy hullámával, ebből válogattunk tizenkét számot, Bürger Lars Dietrichtől és a Tic Tac Toe-tól a Deichkindig.

25 évvel ezelőtt, 1992 augusztusának utolsó hetében jelent meg egy Stuttgarton kívül ismeretlen együttes második albuma, melyről akkor még senki sem gondolta volna, hogy a következő negyedszázad talán legnagyobb hatású, német nyelvű popalbuma lesz.

Pedig így lett: a 4 Gewinnt című lemezzel a Die Fantastischen Vier hirtelen az egész német nyelvterületen, sőt, az MTV-nek köszönhetően még azon túl is ismertté vált a Die da?! című slágernek köszönhetően. Ez lett az első német nyelvű rapsláger, és az 1990-es újraegyesítés következtében feltámadó hazafias lelkesedés pont összecsengett a hiphop nemzetközi felfutásával: amúgy is megnőtt az érdeklődés a németül éneklő produkciók iránt, miközben a hiphop a fiatalok körében is egyre népszerűbbé vált.

A Fantastischen Vier azonban nemcsak azt mutatta meg, hogy németül is lehet rappelni (pláne, hogy Falco ezt évekkel korábban már sikerrel bebizonyította, még ha messze is volt a valódi rappeléstől), de egyszersmind irányt is szabott a német hiphopnak a következő jó tíz évre. Smudo, Thomas D, Dee Jot Hausmarke és And.Ypsilon ugyanis mind-mind jól szituált, középosztálybeli sváb fiúk voltak, és a dalaikban sem próbáltak úgy tenni, mintha hátrányos helyzetű forradalmárok lennének.

Így például azt is megengedhették maguknak, hogy a pályájuk legelején elutazzanak Los Angelesbe, és ott érte őket a felismerés, hogy hiába szeretik a rapzenét, az amerikai hiphop társadalmi-politikai háttere teljes mértékben hiányzik odahaza, és nevetséges lenne játszaniuk a gangsta rappert. Így a Fanta 4 kezdettől fogva csak egy zenei stílusként tekintett a hiphopra, a kulturális hátteret pedig szándékosan figyelmen kívül hagyta, beleértve a breaktáncos, graffitis, freestyle-ozós vonalat is.

Ez azért is volt fontos, mert a Fantastischen Vier nem maradt egyslágeres csoda, hanem egyre csak népszerűbb lett az évek folyamán, és ezzel meg is határozták a műfaj németországi fejlődését, hiszen a nyomukban hasonló hátterű előadók jelentek meg, és uralták a német hiphopot évekig. Ez természetesen csípte az “igazi”, underground hiphop előadók szemét, és éles választóvonalat is húzott köztük és a “Neue Schule” pop-rapperek között.

Hiába tartják az első német nyelvű hiphop-előadónak a heidelbergi Advanced Chemistryt, ha egyszer a szűk szubkultúrán kívül a kutya sem hallotta a dalaikat - pedig megvolt minden: bevándorló háttér, undeground hitelesség, valódi kulturális beágyazottság. Mégis, egy olyan számuk sem volt, mint a csajozásról szóló Die da?!, ami tulajdonképpen egy remek popdal, és utóbbi elmondható a Fanta 4 egyéb slágereiről, illetve a hasonló közegből érkező Fettes Brot, a Fünf Sterne Deluxe, a Deichkind és a többiek sikerdalairól is.

A kilencvenes évek közepére a német hiphop csatát nyert: a Fantastischen Vier addigra a legnépszerűbb előadók közé került, megjelent a színen a hasonlóan vicces Fettes Brot, a listákon pedig feltűntek a még populárisabb, de mégiscsak hiphop-elemeket használó előadók, mint Bürger Lars Dietrich vagy a csupacsaj Tic Tac Toe. Ez ráadásul egybeesik azzal az időszakkal, amikor magyar háztartások tízezreiben vált foghatóvá a VIVA tévé az MTV helyén, így aztán ezeket a számokat egy generációnyi honfitársunk is ismerheti onnét.

Közben új és új előadók tűntek föl, és különösen a hamburgi színtér volt aktív, ahonnét a Fettes Brot után az Absolute Beginner, a Fünf Sterne deluxe és a Deichkind is országszerte népszerű lett az évtized végére. A Neue Schule hiphop (vagy sokszor hiphopból kiinduló pop) tündöklése aztán az új évezred elejéig tartott, amikor is végre átvették tőlük a mikrofont a nagyvárosi lakótelepek dühös fiataljai.

A már évek óta egyre erőteljesebben fortyogó underground színtér is kitermelte addigra a saját sztárjait: jellemzően bevándorló hátterű, gyakran török, délszláv vagy afrikai szülőkkel (is) rendelkező rapperek jelentek meg a színen, akik már egy az egyben átvették a stílusukat az amerikai kollégáiktól, és gyakran freestyle battle-ökön tűntek fel. A kétezres években a legnagyobb sztárok már Berlinből jöttek, nem ritkán az Aggro Berlin kiadó révén: Sido, Bushido, Kool Savas, Azad és a többi gangsta rapper már pontosan másoltak mindent, a társadalomkritikus szövegektől kezdve az egymásnak való üzengetésig, sőt, nem ritkán balhékig.

Lehet, hogy ők sokkal közelebb állnak az igazi hiphophoz, mint a Die Fantastischen Vier és társaik, de innét nézve jóval kevésbé izgalmas már, amit csinálnak, és inkább tűnik az amerikai minták szolgai átvételének. Maradjunk most tehát az első nagy Deutschrap-hullámnál, tizenkét szám erejéig.

1. Die Fantastischen Vier: Mit freundlichen Grüßen (MfG) (1999)

Bár a Fantasztikus Négyes hírnevét valóban a Die da?! alapozta meg, későbbi lemezeiken többször is meg tudták ugrani a szintet, sőt. A Sie ist weg, az MfG és a Troy is mind-mind nagyot szóltak, de talán az MfG idején értek a csúcsra: a 4.99 album minden német nyelvű országban vezette a listákat, a tagok akkor már szólóban is sikeresek voltak, pont akkor tetőzött a Fanta 4 generálta hullám. Lehet, hogy a Fantasnak nincs sok köze a szigorúan vett hiphophoz, de gyakorlatilag műfajteremtő volt, amit csináltak, és nélkülük egész biztos nem lett volna önálló jellegzetességgel is bíró német hiphop-színtér. És még most, közel az ötvenhez is bírják a tempójukat.

2. Fettes Brot: Jein (1996)

Dokter Renz, König Boris és Björn Beton a kilencvenes évek eleje óta tartják a magasban a hamburgi hiphop zászlaját. A későbbi Fünf Sterne deluxe-tagokkal is összeérő színtérről a Nordisch by Nature című slágerrel váltak országosan ismertté: az Észak-Németország előtt tisztelgő szám (több helyi dialektus is hallható a dalban, sőt, még dánul is megszólalnak benne) után mindenki azt hitte, a Fettes Brot tényleg tucatnyi tagból áll, de egy évvel később már kiderült, a valódi tagok csak hárman vannak. A Jein (egyszerre Ja és Nein) kiszabadította az együttest a Nordisch by Nature gettójából, és még nagyobb sláger lett, talán a Fettes Brot legjobb dala. Pedig utána még minimum két nagy dobásuk is volt (Schwule Mädchen, Emanuela), melyekkel egyre messzebb távolodtak a szigorúan vett hiphoptól, de ez az oldschool puristákon kívül nem zavart senkit.

3. Der Wolf: Gibt's doch gar nicht (1996)

Ha már az oldschool rappereknél tartunk, akiknek már a Fettes Brot is sok volt, ők már el is takarták a szemüket, amikor Jens Albert alias Der Wolf bulislágerei is feltűntek a listákon. Mondjuk nem volt belőlük sok: ez a Kool and the Gang-hangmintára épített szám arról szólt, hogy Der Wolfnak nincs szerencséje a csajozásban, majd jött a feledhetetlen Oh Shit, Frau Schmidt, és nagyjából ennyi volt. Der Wolf azóta többször is nekirugaszkodott, hogy megidézze egykori sikereit (legutoljára tavaly), de mindannyiszor hiába - szegényt örökké a kilencvenes évek VIVA-poklába zárta a kollektív emlékezet.

4. Bürger Lars Dietrich: Sexy Eis (1996)

A korszak nagy tévés sztárja, Stefan Raab műsorvezető társaként ismertté vált Bürger Lars Dietrich a VIVA hathatós támogatásával érte el pop-pályafutása csúcsát ezzel a dallal, mely egy ‘79-es funky sláger vicces német verziója (a Dr. Hook: Sexy Eyes c. számáról van szó ). A fagyizós Sexy Eis ‘96 nyarának egyik kikerülhetetlen slágere lett, Bürger Lars Dietrich pedig azóta sem tudott ekkorát dobni, és inkább a tévés karriernél maradt a továbbiakban.

5. Tic Tac Toe: Ich find dich scheiße (1995)

Minden idők legsikeresebb német lánycsapata ezzel a mocskos szájú slágerrel kavart egy minimális botrányt, majd lett baromi sikeres, de annyira, hogy hiába rappeltek/énekeltek németül, még itt, Magyarországon is elég népszerűek voltak abban az időben. Messze ez volt a legszórakoztatóbb daluk, és ugyan akadt több nagy sikerük később is, Jacky, Ricky és Lee egyre több valódi botrányt okozott, majd idővel egymással is összevesztek, és hiába alakították újra többször is a Tic Tac Toe-t, a nagy visszatérés nem sikerült. Olyannyira nem, hogy Lee teljesen visszavonult a zeneiparból, és a legutóbbi hírek szerint a kölni állatkertben dolgozott pénztárosként.

6. Rödelheim Hartreim Projekt: Höha, schnella, weita (1996)

A frankfurti Rödelheim Hartreim Projekt nem volt hosszú életű formáció, ezen a számon kívül valódi slágerei sem akadtak, viszont nekik köszönhető, hogy a német pop két későbbi szupersztárja, Sabrina Setlur és Xavier Naidoo is az RHP első lemezén tűnt fel először, sőt, a később a Projektet feloszlató Moses Pelham dolgozott mindkettejük producereként. A félig amerikai Pelham volt egyébként az is, aki betörte a már említett Stefan Raab orrát egy VIVA gálán pont húsz évvel ezelőtt.

7. Sabrina Setlur: Nur Mir (1997)

Az indiai szülőktől származó, de Frankfurtban született Sabrina Setlur volt a kilencvenes évek második felének női hiphop-sztárja Németországban. Setlur tündöklése nem tartott sokáig, és ebben az is szerepet játszott, hogy nehezen tudta feldolgozni, amikor a Boris Beckerrel való viszonya miatt rászállt a bulvársajtó. Ez a dal viszont még csaknem két évtizeddel később is téma volt, miután Setlur producere, Moses Pelham tavaly megnyert egy évtizedig húzódó szerzői jogi pert a Kraftwerkkel szemben: a Nur Mir ugyanis hangmintaként tartalmazott egy 2 másodperces részletet a Metal on Metal című Kraftwerk-számból, és sok csavar után a német alkotmánybíróság a legfelsőbb bíróságot felülbírálva úgy döntött, a hangmintázással nem sértették a Kraftwerk jogait.

8. Beginner ft. Sammy Deluxe: Füchse (1998)

Az Absolute előnevet idővel elhagyó Beginner a hamburgi színtér egyik legnépszerűbb együttese lett a kilencvenes évek végére, nem kis részben ennek a számnak köszönhetően - ebben a rókákéhoz hasonlítják a saját életmódjukat. Jan Delay, Denyo és DJ Mad meg is kapta az underground arcoktól, hogy eladták magukat, de hát ki nem? Másrészt a Beginner sose vitte túlzásba a komolykodást a szövegekben sem, és az sem állt nekik rosszul, amikor később ők is eltávolodtak kissé a hiphoptól. Jan Delay szólóban pedig reggae-s, soulos lemezeket csinál, és ezek révén úgyis a felszínen tudott maradni, hogy közben a Beginner hosszú évekre leállt: tavaly tért vissza 13 év után egy rendkívül sikeres új lemezzel, melynek címében a már említett német rap-úttörők, az Advanced Chemistry előtt tisztelegtek.

9. Fünf Sterne deluxe: Dein Herz schlägt schneller (1998)

A szintén hamburgi együttes két tagja, Das Bo és Tobi Tobsen már korábban is működtek duóként, majd a designer Marcnesium és DJ Coolmann hozzáadásával alakult meg a Fünf Sterne deluxe, mely az ezredfordulóra érte el népszerűsége csúcsát a humoros számaival. Országosan ismertté ezzel a számmal váltak, két lemez után pedig jött a lejtő, miután DJ Coolmann otthagyta az együttest. Ezután nem sokkal, 2004-ben az együttes is feloszlott, a tagok szólóban próbálkoztak, és közülük a Moonbotica elektro-duó egyik feleként Tobsen érte el a nagyobb sikereket. Az együttes pont az idén tért vissza, két új számmal jelentkeztek eddig, az album pedig októberben érkezik.

10. Massive Töne: Cruisen (2002)

A hamburgi színtérrel sokáig csak a stuttgarti tudott versenyezni, pedig a helyi szcénának a Fantastischen Vier nem is volt a része: legalábbis a Kolchose nevű kollektívából kimaradt, hiszen az ott tömörülő együttesek mind társadalomkritikus, politizáló szövegeket nyomtak, és ennek része volt egyebek között a Freundeskreis és a Massive Töne is. Közülük az utóbbi vitte a legtöbbre, és az ezredfordulóra az egyik legnépszerűbb német hiphop formációvá vált. Legnagyobb slágere a Cruisen volt, melyben pont a hiphopot kisajátító, de annak szellemiségével ellentétben álló középosztálybeli fiataloknak szóltak be. A Massive Töne az utóbbi tíz évben takaréklángon pislákol csak, amiben nem segít, hogy egyik MC-jük, Ju Lisszabonba költözött.

11. Deichkind: Limit (2002)

A legtovább a hamburgi iskolából egyértelműen a Deichkind jutott, amely zeneileg a tipikus Deutschrapből indulva egy sajátos, elektropop-hiphop fúziót alakított ki, melyet most, a 2010-es években fejlesztett tökélyre. A Limit már jelezte az elmozdulást a funkys-hiphopos első sláger, a Bon Voyage felől, és a rendkívül látványos koncertműsorát pár éve a Szigeten is bemutató Deichkind azóta egy nagyszerű együttessé nőtte ki magát. Kryptik Joe, Porky és a később csatlakozott Ferris Hilton a három MC, mögöttük pedig DJ Phono csinálja az alapokat, és így négyen bizonyítják még mindig, hogy nem kell lemenni kutyába, ha sikeresek akarunk lenni.

12. Peter Fox: Alles Neu (2008)

A korábban szintén rendszeres Sziget-fellépőnek számító reggae/dancehall együttes, a Seeed énekeseként ismertté vált Peter Fox szólóban is kipróbálta magát rapperként, és ez olyan jól sikerült, hogy a Stadtaffe lett minden idők legnagyobb példányszámban elkelt hiphop albuma Németországban. A lemez egyik legnagyobb slágere, az Alles Neu onnét is ismerős lehet, hogy az alapjául szolgáló Sosztakovics-hangmintát egy az egyben átvette az angol Plan B az Ill Manors című számához. Fox (valódi neve Pierre Baigorry, mivel az apja francia) ugyan már évekkel a nagy Deutschrap-hullám tetőzése után jelentkezett a lemezével, mégis az tekinthető az egész mozgalom csúcsának, pláne, hogy semmi köze nem volt az addigra már a színteret uraló gangsta rapperekhez.

(A korábbi playlistek itt.)