Csak én meg a testem legyen

Nagy kihagyás után ismét jelentkezik a DJ Shuffle fantázianevű rovatunk, amikben zenészeket, külföldieket és magyarokat kérünk meg arra, hogy mutassák meg, milyen zenét hallgatnak, lehetőleg véletlenszerű sorrendben, hogy ne tudjanak előre készülni. A legújabb alany Péterfy Bori, a Péterfy Bori And Love Band frontembere és énekese. A zenekarnak egyrészt novemberben kijött a Bori X névre keresztelt új albuma (lásd majd a keretesünket lejjebb), másrészt pedig decemberben országos turnéra indulnak, erről itt lehet mindent megtalálni.

Péterfy Bori megváltozott zenehallgatási szokásai miatt Spotify-on rakott össze egy több órás playlistet azokról a zenékről, amiket vagy hallgatni szokott, vagy nagy hatással voltak rá. Pár órán keresztül ugyan nem tartott az interjú, de így szóba került minden a Velvet Underground-kazettáktól a Youtube-generációig.

Daft Punk: Harder, Better, Faster, Stronger

Ezt akkor szoktam hallgatni, amikor az kell, hogy megüssön valami. Amikor várni kell valamire, vagy amikor fáradtan mész valahova, ezt berakod full hangerővel a füledbe, és rögtön megüt. Ebből a hangulatból van az új lemezen is. Szakítottunk ezzel az alter-melankóliával.

Te akartál szakítani vagy a zenekar?

Én is. De alapvetően bármi, ami a zenekarral történik, az Tövisházi Ambrust jelenti. Én vagyok a cső, meg valamilyen szinten a múzsa is, de ebből a szempontból ő az agy. Egy pár éve már érezzük a koncerteken, hogy ami diszkósabb, az egyre jobban jön belőlünk és belőlem is. Az nagy kihívás volt, hogy csináljunk egy vidám lemezt, mert ez nem nagyon szokott sikerülni, nekem is mollt kívánó hangom van. Szintibasszus van benne, meg gitár helyett is sokszor szinti szól. A közönség szereti, sokan mondják, hogy ez a legjobb lemezünk.

Énekesként mennyire kellett máshogy hozzáállnod az új stílushoz?

Van olyan szám, amit autotune-ban énekelek. Életemben nem énekeltem még  így. Közben meg nézek koncertfelvételeket másokról, hogy mennyire meg vannak segítve az énekesek. Nemcsak ezekkel a mindenféle őrületes kütyükkel, hanem a megsokszorozott hangsávokkal is.

Az tök érdekes, amikor az autotune-ból koncepció lesz, és robothangja lesz tőle az énekesnek.

Mondjuk én összesen csak két számban használom, nem mondhatom azt, hogy eluralja a lemezt! De ezeket az erős, diszkóalapú számokat tényleg máshogy kell énekelni. Ezekbe nem fér bele az alteros nyávogás meg csúszkálás, amire én hajlamos vagyok.

Feu! Chatterton: La Malinche

Ezt is Spotify-on fedeztem fel, nagyon-nagyon tetszik, egy francia zenekar. Élőben valami brutál lehet. Nyilván nem láttam, csak felvételről. Én ilyen frontember-mániás vagyok: ha össze van rakva egy zene, az önmagában nem szokott érdekelni. Engem mindig az egyéniség érdekel. És ennek a csávónak rögtön van a hangjában valami izgalmas. Ha megkeresed Youtube-on, akkor láthatod, hogy teljes extázis.

Sok koncertfelvételt nézel csak frontember miatt?

Igen. Én zenét is alapvetően úgy hallgatok, hogy megszeretek egy embert, egy előadót, és akkor őt követem és figyelem. Ezt speciel tényleg feldobta a Spotify. De ezeknek a kilencven százalékát mindig elfelejtem, de elhatároztam, hogy sokkal tudatosabb leszek, mert emlékszem rá, hogy megy az E Heti Kalandban, de fingom nincs, hogy mi volt pontosan. 

Egyébként sok zenét szoktál hallgatni?

Engem elért az a zenészbetegség, hogy amikor már végre nem a próbateremben vagy a koncerten vagyok, akkor legyen végre csönd. Komolyan félek a megsüketüléstől. Most például a belvárosi templomnak a katakombájában próbálunk. És muszáj olyan hangerőn, mintha koncerten lennénk. Tényleg félsüketen megyek ki onnan minden nap. És ott van még a színház, az is egy zajos műfaj. Az utcán azért sokszor szoktam zenét hallgatni.

Chris Isaak: Wicked Game

Szeretem azokat a zenéket, amikhez zsigeri emlékeim kötődnek. Van ennek a számnak egy feldolgozása, egy Pippilotti Rist nevű képzőművész énekli, nagyon viccesen. Úgy van megcsinálva, mintha valahol a fürdőszobában éppen az ereit vágná föl, és sikítva énekli az egészet. Mundruczó Kornél Jég című darabjában – ami életem egyik legnagyobb és legbrutálisabb szerepe volt, nagyon sokat köszönhetek neki – én énekeltem ezt a számot. Egészen fantasztikus volt ez a korszak az életemben, meg főleg, hogy a darab alapjául szolgáló könyv írójával, Vlagyimir Szorokinnal személyesen is találkoztam. Eljött személyesen megnézni a darabot, mert több külföldi fesztiválon is játszottuk. Fantasztikus pali, olyan ereje, meg karizmája van.

Ezt a számot kellett énekelned a színdarabban?

Igen, én voltam az orosz kurva. Ismered a regényt?

Sajnos nem, a darabot sem láttam.

Kibaszott jó az a regény. Egy fura szektáról szól, akik egy Szibériában talált jégtömbből készített kalapácsokkal ha megütik egy ember szívét, és az közéjük tartozik, akkor megszólal a szíve, és előjön belőle a szeretet. Én ezt akkor énekeltem a darabban, amikor ezzel a kalapáccsal szétvertek. Csodálatos pillanat volt. Kornél iszonyú jó ízléssel talál számokat, és ez megsegítette. Kellett oda egy olyan zene, amitől mindenki megrendül, kivéve esetleg azok, akik utálják Chris Isaakot. Azért ennek a számnak nehéz ellenállni.

Milyen volt elénekelni?

Igazából pont az volt a feladatom, hogy nagyon rosszul énekeljem, nagyon rossz angolsággal. Meztelenül ültem egy kanapén, és éppen szétvertek előtte. Körülbelül zokogtam végig. Ne úgy képzeld el, mint egy musicalben. Nekem ez a szerep egy zsigeri emlék. Ki kellett teljesen fordulni önmagamból. Nekem ez ott van a szülés mellett, mint a legnagyobb fless az életemben.

Trailer Trash Tracys: Candy Girl

Az új zenehallgatási szokásaim másik vadhajtása, az a sorozatok soundtrackjei. Ez a Banshee-ből van, a zenéje sokkal jobb volt, mint a sorozat maga. De ezt már lehet tudni, hogy erre külön csapatok vannak. Megváltozott a zeneszerzés is, már tíz-tizenöt ember ír egy világslágert, de megváltozott a filmzene is, most már nem az van, hogy egy embernek kipattan valami a fejéből, hanem van rá egy teljes csapat. Ez pedig egy londoni duó. Azt megjegyeztem, hogy az egyik tag vezetékneve Astoria. 

Pont volt most itt Budapesten Nora Felder, aki a Stranger Things, meg a Kaliforgia zenéit felügyelte.

Igen, olvastam vele az interjút. Tök jó munka lehet. Ez a szám rögtön megtetszett. Dream pop kategóriába sorolják magukat, és az már nekem rögtön megtetszett. Meg azok is mindig megtetszenek, amikről elképzelem, hogy jól állna nekem. Amibe úgy belekívánom magam.

Sok sorozatot nézel?

Igen. Munkahelyi ártalom. A turnébuszozás, meg a backstage-ekben való végtelen várakozás miatt. Drapi, a basszusgitárosunk (Drapos Gergely) általában valami bunyót néz, a fiúk játszani is szoktak, én nem. Meg hát most már van az e-book. Szerintem régen azért ittak többet az emberek, mert nem voltak ezek a kütyük. Ezek nélkül csak innánk. Nem lehetett másképp kibírni ép ésszel. Hálás vagyok a XXI. századnak!

Nekem az egy hülye gondolat, hogy nem létezett mindig a Youtube.

Igen, viszont azt is lehet érezni a fiatal zenekaroknál, hogy hozott magával egyfajta egyformaságot, hogy minden elérhető. Régen mindenkinek magától kellett kitalálnia, hogy mit akar, azért annak is megvolt az izgalma. Ha valamit hallani akartál, vagy tudni akartál valamiről, akkor menni kellett utána. Felkutatni krézi ismerősöket.

The Jolly Boys: Perfect Day

Az eredeti is a kedvenceim között van, de ez isteni. Öreg jamaikai bácsik, van egy feldolgozáslemezük. Megcsinálták a Rehabot, meg egy csomó minden mást is. Negyvenvalahányban alakultak.

Vicces, hogy ezt a számot már ennyien átértelmezték, már messze nem azt jelenti, mint '72-ben.

Lou Reed is az idoljaim között van. Nagyon sokat hallgattam, főleg a Velvet Undergroundot, nekem az egy überelhetetlen zenekar. Mindig visszatalálok hozzá, és nem csak azért, mert kamaszkoromban sokat hallgattam. Az volt az egyik első kazettám! Azt szarrá hallgattam. Laurie Andersont is nagyon szerettem, az ő életműve is megvolt. Pár éve volt koncertje a Müpában, nagyon érdekes volt, talán stand-uphoz tudnám hasonlítani, mert alig zenélt, az életéről mesélt sztorikat.

Florence + The Machine: Spectrum (Calvin Harris Remix)

Nagyon szeretem ezt a nőt. A mostaniak közül ő az egyik kedvencem, olyan személyisége van, hogy kész. Sajnos nem láttam a szigetes koncertjét, mert pont akkor játszottunk, de minden Nagyszínpadnál dolgozó ismerős mondta, hogy mennyire jó volt. Iszonyatos erejű nő. Meg izgalmas ez a preraffaelita hangulat, amit kitalált az imidzsének. Sokszor eszembe jut róla az Orlando, ez a se férfi, se nő figura. Izgalmas az egész, ez is egy kortalan dolog, nem egy divatnő.

Te hogyan tudnád meghatározni az énekesnő-személyiséged?

Nem is tudom. Én nem vagyok az a típus, aki mániákusan függ attól, hogy mi van körülötte, és milyen ruha van rajta. Én azt szeretem, hogy én, meg a testem legyen. Ezért is vagyok általában sportcucc-szerűbb ruhákban a színpadon, mint egy bokszoló. Furcsán alakult ez ki, én színésznő voltam, nekem ez igazából nem is volt vágyam. Nem volt gimiben zenekarom, ez teljes véletlen, hogy ez lett. És valahogy ebben megtaláltam magam. Az vezérel, hogy kihozzam belőle azt, ami nekem a legnagyobb élmény. Egy ilyen dolog az, ahogy a közönséggel bánok. A színházban ilyen nincsen. Ott fegyelmezetlennek is számítok, mert megőrülök attól, hogy nem lehet rászólni a nézőre, hogy mit csinál. De dicsérni sem lehet, hogy milyen jó fej. Megőrülök tőle.

Lykke Li: Sadness Is A Blessing

A másik új zenehallgatási mániám a videoklipek. Ennek imádom a klipjét.

Ebben van Stellan Skarsgård, ugye?

Igen! Olyan klipje van, hogy megnézi az ember, és arra gondol, hogy basszus, én már ezt nem csinálhatom meg. Ülnek egy menő vendéglőben, és a csaj bebaszik. Jó skandináv beteg hangulata van. Őt is nagyon szeretem, nagyon izgalmas a lénye. Nem is tudom, hogy mit csinál mostanában. De a klipekre visszatérve, amikor a férjemmel (Merényi Dávid – KD) sok klipet készítettünk közösen, akkor iszonyatos mennyiségűt is néztünk.

Supernem: Viszlát, szevasz!

Ennek mindenhol fenn kell lennie, mert ez a kisfiam kedvence. Most megy koncertre is. Nagyon sok koncerten volt, volt már AC/DC-n, volt a U2-n Berlinben. Meg hát az anyukáját is sokszor látja.  Én most az ötödik helyen vagyok nála, nem tudom a trónról letaszítani a Supernemet.

Szerinted miért tetszik neki?

Én ennyit az életemben nem hallgattam Supernemet. Sokat koncertezünk együtt, de mindig az egy fesztivál fénypontja, ha Szabiék előttünk vagy utánunk vannak, mert akkor garantált a buli. De ennyi idő után egyértelmű, hogy Szabi egy szózsonglőr. Szerintem a gyerekeknek nagyon jó élmény, ahogy forgatja a szavakat. Hát meg egy jó ízlésű gyerek az mindig vevő lesz a vagányságra.

Mai magyar zenéket szoktál hallgatni?

Szoktam. Vannak, akiket szeretek. Fran Palermo például. Vagy a Blahalouisiana, nagyon bírom Barbarát, izgalmas csaj. A Hangmást is szerettem.

The Velvet Underground & Nico: Venus In Furs

Azért szeretek itt lakni, mert látom azt a házat a Duna másik partján, ahol 16 és 30 között azzal töltöttük az időnket, hogy részegen ilyeneket hallgattunk egész nap.

Volt, aki akkor ajánlott neked zenéket?

Az akkori pasim nagyon jó ízlésű volt, ő nagyon sok jót mutatott. Akkor még volt idő kultúrát szippantani. Mentünk vonattal Lengyelországba, és vettük a lemezeket, meg kazettákat csereberéltünk. Én pont lecsúsztam a magyar underground fénykoráról. Akkor azért már nem koncerteztek annyit. Én született alter voltam, azt hallgattam magamtól mindig, abban senki sem befolyásolt. A gimiben voltak, akik Hungáriára mentek, mi a Ráday klubba..

Marianne Faithfull: Sister Morphine (Live)

A másik női hang, amitől sosem tudtam elszakadni. Ördögi hangú nő. Az életünkben is van hasonlóság, ő is színész. És időskorára nagyon érdekes szerepeket kap. Jól átmentette magát, meg a karakterét, meg a figuráját. Voltam a budapesti koncertjén, nagyon fura volt. Nagyon szép, letisztult, egyszerű háttérkép előtt játszott. Ő ugye rákos volt, a műtétje után jött, kicsit meg is volt hízva, egy fura rózsaszín ruhában volt, és bottal járt. Volt benne egy fura nagymama-hangulat, közben meg énekelte ezeket a számokat. Olyan érdekes, hogy fiatalon is ilyen volt a hangja, aztán hozzáöregedett.

Iggy Pop: The Passenger

Jön hozzá a bácsi! Pont most, egy hosszú repülőúton néztem meg vele egy portréfilmet, nagyon érdekes volt. Úgy él, mint bármelyik haverunk, egy kis házban. Nagyon normális csávó lehet.

Mondjuk már nem iszik.

Ilyenkor az van, hogy vagy meghalsz, vagy élsz, de ahhoz már hozni kell komoly döntéseket. Egy idő után már nem lehet szórakozni. Kizárt dolognak tartom, hogy Mick Jagger piálna. Lehet, hogy egy whiskeyt megiszik.

Én úgy képzelem, hogy Iggy Pop koncert közben fog meghalni.

Erről is beszél abban a filmben, hogy nem tud leállni, a színpadot nem lehet csak úgy otthagyni. Nekem is ez nagy parám. Megbolondulnék, ha már nem tudnék fellépni. Igazából ott élek én is. A többi nagyon jó, meg tele van kalanddal, de az csak az átmenet.