Ed Sheeran kimaxolta az utcazenét

Viszonylag ritkán történik olyan, hogy a nyugati popzenében éppen nagyon aktuális világsztár akkor lép fel Budapesten először, amikor még ténylegesen szupersztár státuszban van, és nem csak a nyugdíjalapot igyekszik tölteni. Ed Sheeran miatt konkrétan megtelt a Sziget első napja, és  kiderült, hogy miért őrül meg érte a sarki zöldségestől a középiskolás tinin át a partiállat turistáig mindenki.

Most jó két éve, hogy megpróbáltuk megfejteni Ed Sheeran sikerének a  titkát, de őszintén szólva még akkor sem tudtuk biztosan, hogy mi is az. Nyilván tehetséges zenész és jó előadó, ezt nehéz elvitatni. Nyilván olyan érzéke van az egyszerű popslágerek írásához, mint keveseknek. És nyilván nagyon kellett már, hogy a sok jó csávó után emberek milliói rajongjanak egy full átlagos, vörös hajú srácért.

Kétség sem férhet hozzá, hogy Ed Sheeran ma olyan, mint az előző évtizedekben a nagyok. Ténylegesen milliók rajonganak érte, ő pedig semmi mást nem csinál, csak nagyon egyszerű, mégis nagyon hatásos popszámokat ír. A Szigeten sem volt semmi egetrengetés, Sheeran konkrétan egymagában állt ki a színpadra és kezdett bele azokba a számokba, amiket külön-külön garantáltan nem tudnék felidézni, valamiért mégis állati ismerősnek hatnak. A britpop és a folk hagyományait folytatva Sheeran gyakorlatilag kimaxolt egy nagyon régi, de mégis nagyon újnak ható műfajt: az introvertált utcazenészet műfaját.

Ha valaki volt már Londonban, garantáltan találkozott olyan huszonéves formákkal, akik egy gitárral, a tokban aprópénzzel játszanak valamilyen aluljáróban. És ha valaki sokat netezett, biztosan találkozott már azokkal a szobazenészekkel, akik egy gitárral és egy loopoló eszközzel pótolják a zenekar hiányát. Sheeran ezt a két világot ötvözi tökéletesen: a kedves mosolyért Wonderwallt játszó utcazenészt az otthon kísérletezgető Youtube-zenésszel. Semmi más nem kell hozzá csak egy gitár, némi énekhang és valami kreativitás, hogy valaki garantáltan rákattanjon a zenédre. Amikor a Z generáció többre tartja a személyességet és az azonosulást, mint magát a művészeti értéket, akkor tud Ed Sheeran 2019 egyik abszolút szupersztárja lenni.

Őszintén azt hittem, hogy a Szigetre majd valami nagy zenekarral meg iszonyatos hangzással jön, ehhez képest tényleg semmi más nem volt a színpadon csak ő, a gitárja meg némi effektpedál, amivel megoldotta 2-3 sessionzenész munkáját. Mintha egy londoni metró rendszeres fellépőjét felengedték volna a Sziget nagyszínpadra. Semmi extra nincs benne, mégis annyira elhiszi és átérzi, amit csinál, hogy a laikus ott helyben elalél.

Soha életemben nem álltam még annyira hátul a Sziget nagyszínpadnál, mint szerda este. Ott volt a BMW-kulcsot pörgető, felhajtott gallérú panelgengszter, az egymásnak a dalszöveget könnyezve éneklő tinilányok, a koncertet őszintén átélő huszonéves turisták és Katica az adminisztrációról, aki soha életében nem volt még a Szigeten, de Ed Sheeran miatt ő is felvette a koszálló cipőjét. Egyszerűen nincs Ed Sheerannél befogadhatóbb, átélhetőbb zene a nagy fogyasztói átlag számára manapság, és ezt egyáltalán nem szégyen felvállalni. Ott van ez az izzadt, vörhenyes csávó a színpadon, 40 fokban is fehér hosszúujjút húzott a pólója alá, mintha csak 2005 lenne, és totális átéléssel énekel olyan számokat, amiket mások a tábortűznél szoktak. Nincs semmi cicoma, semmi póz, csak egy átlagos srác egy gitárral a kezében, akivel az emberek többsége százszor könnyebben azonosul, mint valami elérhetetlen, kábszeres rocksztárral.

Élveztem a koncertjét? Nem, egyáltalán nem. Gyakorlatilag három kattintásból talál az ember ezer másik hasonló szobagitárost a neten. Viszont azt nem tudom elvitatni, hogy körülöttem több tízezer ember tényleg teljes transzban énekel olyan számokat, amiket tényleg bárki írhatott volna. Kétségtelen, hogy Sheeran a korosztályának jelenleg egyik legfontosabb előadója, aki még ebben a státuszában sem vált kibírhatatlan pöcsfejjé, hanem még mindig pont az a basic, normie, átlagos srác, aki addig írogatta a zenéit, ameddig szupersztárrá nem vált.

Az emberek pedig az ilyen történetekre akkora számban vevők, hogy kisebb tömeghisztéria tört ki a Szigeten.