A budai lányoknak másképpen nyitják az ajkukat

Budán lakni világnézet, budai popot játszani ennél is több: attitűd, amivel bizonyára egyetértettek a Cinkotán, Angyalföldön vagy éppen Kőbányán zenélgető dzsunga gitárosok is, amikor a föld izzó gázgömb volt, a gitár pedig Jolana Iris. Egy viszont biztos: megjelent az Ivan & The Parazol női ajkakat ábrázoló,  Budai Pop című albuma.

Budát a pop ritkán tematizálta annak ellenére, hogy a „hegyoldal” a Tabánt jelentette, az „Ifipark” a budai vár alját, míg a Bem Rakpart 6. – ahol sok angyalföldi szakadt zenész lépett fel – sem Pesten volt.

A budaiságot nem igen hangsúlyozta senki, miközben a pesti érzés vagy a külvárosi jampiság része lett a popnak. Ezt kompenzálja most a Budai Pop, amely büszkén vállalja a budai világnézetet, jelentsen ez bármit is.

Mert milyen is volt a magyar pop első ötven éve? Minden, szegénységről, csavargásról éneklő zenész olyan farmernadrágban lépett fel, ami anno egyhavi fizetésbe került, olyan hangfalak előtt, amikből házat vehettek volna a György Aladár utcában.

Szóval szerények és csórók vagyunk, csak éppen menő cuccokban, elvégre zenészek vagyunk. Nem ez volt persze a honi pop legnagyobb ellentmondása, ott volt például az, hogy kívülállók vagyunk, de sokszor lépünk fel KISZ-es bulikon, vagy éppen turnézunk a SZÚ-ban, de vagányok voltunk, mert két centrumos táskát elcseréltünk egy ikonra. Nem volt könnyű a magyar zenész élete.

Az Ivan & The Parazolnak szerencsére ebből már csak az maradt meg, ami a csillogó fekete lemezeken szól, azaz a zene. Nekik ezzel van dolguk. A 11 éves zenekar ötödik albuma, a Budai Pop az első, teljesen magyar nyelvű lemezük. Volt két tagcseréjük (a zenekart betegség miatt elhagyta Tarnai János basszusgitáros, és elment Beke István Bex billentyűs, de csak a basszusposztra vettek fel új tagot, Springer Mártont), mégis jobban együtt vannak, jobbak a hangszerelési együtthatóik, mint korábban. Balla Máté gitárjátékában annyi ötlet, játékosság van, hogy arra is kíváncsiak lennénk, milyen szólólemezt hozna össze.

Ugyanakkor a Budai Pop nem szaladt bele semmiféle radikális gesztusba, a zenekar egyszerűen csak megy a maga útján, és jobban játszik, mint bármikor korábban, és ez pont elég. Kísérleteztek eleget a 2019-es, Los Angelesben rögzített, Exotic Post Traumatic című lemezükön, ami után úgy döntöttek, hogy kevesebb effekttel, direktebben idézik meg a magyar rocknak azt az időszakát, amikor egyszerre lépett keményebben a pedálokra az Illés, az LGT és az Omega is. Vitáris Ivánnak van egy sajátos Illés-fétise, ami az új lemez több dalában (pl. Ha változtál) is visszaköszön, de van itt LGT (Mást vártam), Omega és hard rockot funkkal díszítgető Skorpió is.

A Mást vártam egy lendületes popsláger, és bár a témája nem éppen vidám, ha odaadták volna Búzáné Fábri Évának 1972-ben, simán beszerkeszti a Magyar Televízió szilveszteri show-jába az isteni Lolo fellépése elé. Szintén van némi LGT-s (Boogie a zongorán) allúzió a Valaki úgy szeretben, de azonnal eszünkbe jut a Doors is, ugyanakkor: idézetek ide vagy oda, a végeredmény Ivan & The Parazol lesz.

Azt persze korábban is tudtunk, hogy Vitáris Iván remek magyar szövegeket ír, hiszen alkalomadtán előálltak magyar dalokkal is (vö.: Jól áll neki az élet), éppen ezért nem értettük, hogy miért vártak 11 évet egy teljes magyar albumra. Hiszen nincs még egy zenekar, amelyik ilyen sokat hivatkozott volna az Illésre, az LGT-re és a magyar pop képzeletbeli meseországára, mégis angolul írta a szövegei nagy részét.

A legjobb azonban mégis az, hogy az Ivan & The Parazol mindig különböző társművészeti kiterjesztésekben gondolkodott, a Budai Pophoz például készült egy könyv is, amelyben kortárs írók fogalmazták meg a viszonyukat Budához, a pophoz és kicsit a szétnyíló ajkakhoz is.

Az Ivan & The Parazol a 2010 után feltűnt popszcéna egyik kulcszenekara, amely nagyon jól tette, hogy most magyar nyelvű tinédzserrandevúra hívott minket. A tízszámos társasutazás során bejárjuk a Budai Pop nevű képzeletbeli témaparkot, ami olyan, mintha Vitáris Iván Szyksznian Wanda képzőművésszel hozta volna össze Tóth Dezső elvtárs és Keszler Pál ORI-igazgató jóváhagyásával. Szóval a Budai Pop egy afféle látomás, amelyben a hetvenes évek inkább csak díszlet és atmoszféra. Ebben a poptémaparkban van céllövölde is, rajta tíz „kétpálcás” dallal – mindegyik főnyeremény.

Ivan & The Parazol:  Budai Pop

Modernial Records,  10 szám, 36 perc