Veszélyes gyógyszerek születésnapra

Az ölelés csak egy másik módja annak, hogy elrejtsd az arcodat – énekli Brian Molko a Placebo Hugz című felvételén, amely a zenekar Never Let Me Go című új albumán hallható. A rock and rollban minden bonyolult gitárszóló olyan, mint egy ölelés, talán ezért is van, hogy nehéz a rock and roll szorításából szabadulni.

A Placebo kilenc évvel a 2013-as Loud Like Love-ot követően jelentkezett új albummal. Sokan azt gondolták a 2016-os A Place For Us To Dream című dupla válogatásuk után, hogy az életmű kerek, lezárt és folytathatatlan, de a Never Let Me Go mindenre rácáfol.

A zenekar elektronikával feldíszített pop-gothja sosem volt igazán népszerű a brit zenei szaksajtóban, ők is – ahogy a Depeche Mode is – inkább a kontinensen, főleg német és a kelet-európai területeken voltak igazán keresettek.

Talán az egyik legjobb

Az angol elit sajtó nemes egyszerűséggel általában leparasztozza a kihúzott szemű, steam-punk jelmezbe öltözött német goth-rockereket, sosem tévesztve szem elől a nehezen meghatározható cool britain együtthatóit. Hogy ennek mi az oka, arról hosszasan lehetne írni, többek között azt, hogy egyesek szerint nincs bennük az a brit szellem, ami az angolok számára a rock and roll DNS-ét jelenti, viszont a Placebo új albumában benne van minden más, a paranoia, a megfigyelési kultúra, a klímakatasztrófa, az illuminátusok, sőt még a klímaapokalipszis és a Brexit is.

Meglepő az is, hogy a hasonló hangképpel és még a Placebónál is erősebb Depeche Mode-hatással dolgozó Muse viszont akkora nemzetkedvenc, hogy bármikor összehozza a dupla Wembley-t is, és pontosan kétszer olyan bombasztikusak, mint Brian Molko zenekara. (Na jó, a Muse virtuóz és játékos, és lazán komponál egy olyan többtételes művet, mint a Knights of Cydonia, és hát ilyen színvonalú produkcióval a Placebo idáig még ne állt elő.)

A Budapesten is számtalanszor megfordult Placebo új albuma a zenekar történetének egyik legjobb munkája, leginkább a 2006-os Medsszel lehetne párhuzamba állítani. A Beautiful James akkora popsláger, hogy ha még mindig fontos lenne az MTV, és játszaná a zenekar klipjét, egy hármas erősségű tinédzserhisztériát abszolválhatna a zenekar. Brian Molko új irányra vágyott, kifárasztotta a 2016 és 2018 közötti Years of Placebo greatest hits-turné, és olyasmit akart, ami kreatívabb a szimpla rádióbarát indie-rock-slágereknél.

Visszafelé készült

A Placebo mámorosan sötét 2022-es ajánlatában egyértelmű a Nine-Inch-Nails, a Depeche Mode, a holland Xymox és a kilencvenes évek Bowie-jának hatása is, ugyanakkor a lemez komplexitása és slágerérzékenysége a The Cure Disintegrationjével  is rokonítható.

Az album úgymond visszafelé készült, hiszen hamarabb voltak meg a dalcímek és a pszichedelikus hatású, pixelekre széteső borítófotó, mint maguk a dalok, amelyek annak ellenére is táncolhatók, hogy a Forever Chemicals Molko drogkalandjairól, míg a Twin Demons a démoni téveszmékről ad korrekt tudósítást. A dalok vázlatai nem a szokásos jam sessionök során születtek meg, hanem a stúdióban.

A Never Let Me Góban az a nagyszerű, hogy egyszerre jelent visszatérést a zenekar gyökereihez, szolgálja ki a fan clubot, ugyanakkor játékosabb, kreatívabb és megéltebb, mint a sokéves átlaguk. Például megidézik a nyolcvanas évek eleji new romantic szélesvásznú popját, de a This Is What You Wanted zongoratémája olyan, mintha rámutatna a Coldplay Clocks című korai slágerére.

A zenekar a nyolcadik nagylemezét jórészt Brian Molko (ének, gitár) és Sterfan Olsdal (basszusgitár) még a Covid előtt írta, a 2015-ben lelépett Steve Forrest dobos nélkül, akit Matthew Lunn és Pietro Garrone helyettesített. A lemezen hallható minden idők egyik legfurább születésnapi dala, a Happy Birthday In The Sky, amely a halott kedvest idézi, akitől Molko gyógyszereket szeretne kérni, hogy elviselje a veszteségét. Most elhalványulok, ahogy az idő elszárad… És a jól sikerült születésnapok tele van meglepetésekkel, akár olyanokkal is, mint amilyeneket a a Never Let Me Gón is találunk.

Placebo: Never Let Me Go

So Recordings / Elevator LadyRise, 58 perc, 13 szám