Mocskos idők egy szőke lánnyal – Bulizzon velünk A besúgó főcímzenéjére!

Egy hónapja debütált A besúgó című sorozat az HBO Max felületén. Azóta kicsit mind retrólázban égünk, és mosolyogva szemléljük azokat a dolgokat, amelyek a nyolcvanas években kerültek parkolópályára: puncsszelet, zsíros deszka, betűrt pólók és az akkor aktuális zenék.

A sorozat főcímdala az Európa Kiadó ikonikus száma, a Mocskos idők lett. Még jóval a premier előtt, amikor megjelent az első teaser videó, már (újra) beleivódott a fülünkbe ez a nóta, azonban akkor nem az eredeti verzió csendült fel a beharangozó képsorok alatt, hanem egy női hang előadásában hallhattuk, hogy „Helló, baby, te nyomorult állat!”. A sorozatban van egy jelenet, amely magyarázatot ad a teaser videó alatti dalbetétre.

Kiss Judit (Szőke Abigél), a tartótiszt lánya a legfiatalabb a női szereplők közül, a történet szerint még csak gimnazista. Az apai szigorra tipikus kamaszlázadással felel, neki vannak a legcsípősebb és legvagányabb félmondatai. Ilyen, amikor a Thuróczy Szabolcs által játszott apa kérdőre vonja lányát a viselkedése miatt, aki halál lazán csak ennyit felel a kérdésre, hogy ezt hogy képzeli:

Vagy örököltem, vagy így neveltetek.

A lányról az is kiderül, hogy egy underground csapatban énekel, Judit és a Hamisgulyás néven van egy bandája. Épp ők lépnek fel, amikor Demeter Geri (Váradi Gergely), a főszereplő srác először iszik együtt egyetemi haverjaival, akik iránt nem csak baráti érdeklődése van. A háttérben Judit két dalt énekel el, az egyik ezek közül a Mayberian Sanskülotts nevű zenekar Akarat című száma, a másik az Európa Kiadótól a Mocskos idők. Most az utóbbi dal teljes változatát tette elérhetővé az HBO, amit először az Indexen láthatnak.

Weyer Balázst, a sorozat zenei szakértőjét kérdeztük arról, hogy miért pont erre a dalra esett a választás, mit árul el a Mocskos idők A besúgóról és a korról:

1985-ben, amikor a film játszódik, valószínűleg a Mocskos idők bevezető Dönci-féle gitárriffje volt az, amitől pár másodperc alatt extázisba került az underground egyetemista közönség. Olyan volt, mint egy szignál, engedély kimenőre a szürke KGST-s panelhétköznapokból. Még ha a szövegben semmi közvetlenül lázadó nincs is, nincs szám, ami jobban megtestesítené a kor szkepszissel és dühvel vegyes szabadságvágyát. Az, hogy ebből a számból – és még jó pár másikból – nem lett akkor rádiósláger, egyedül azért volt, mert sosem fordulhatott volna elő, hogy lejátssza a rádió. Annál inkább ennek kellett lennie viszont A besúgó főcímzenéjének, mert jobban megragadja a kort, mint bármelyik akkori sláger.

Weyer Balázs arról is mesélt, hogy a többi zeneválasztás miként támogatja a történetet, hogyan lehet érvényes egy-egy zeneszám a 85-ös történetet szemlélve a mában.

Az egész sorozattal kapcsolatban számomra az egyik legérdekesebb azt figyelni, hogy hogyan kommunikál egymással a két kor: mit mondanak az akkori dalok a mai közönségnek, hogyan értelmezi át a Juditot játszó Szőke Abigél az Európa Kiadót vagy a Kontroll Csoportot (spoiler: fantasztikusan), hogyan utazik vissza egy mai Mayberian Sansküllots-szám a múltba vagy egy KFT-szám a Carson Coma feldolgozásán keresztül előre a mába egy időkapun keresztül. És ez természetesen nem csak a zenére igaz, a zene csak az egyik fontos alkatrésze az időgépnek, az egyik fontos szín az utókor által alkotott képen.

A besúgó új epizódjai péntekenként debütálnak.