A hiphopot nem lehet megölni: Cypress Hill, beszélgetés

A Cypress Hill soha nem kurvult el, és ez már bőven elég ahhoz, hogy 10 éve rendületlenül várjam őket a Szigetre. A hét stúdióalbumukkal nem nevezhetők a rapipar őrült napszámosainak, viszont minden albumukon van 3-4 örökbecsű nóta.

Óriási mázli volt, mert éppen Big Daddy Laca helyére ülhettem, aki lekezelt a Cypress Hillel, a zenekarral, akitől a Kartell korai szakaszában nem keveset vettek át. Négyen ültek a fáklyákkal körbe vett asztalnál, és pont a különleges hangú, kicsit nazális B-Real mellé kerültem. A mexikói apától és afro-kubai anyától származó Louis Feese a latino hiphop mindenese: alapító, kultikus alak, producer, szóval egy ilyen 110 kilós apafigura.

A rap és a rockzenét a Judgment Night óta keverő Cypress Hill több albumon is bemutatta, mire jó a crossover. Az agresszív hiphopot játsszó B-Realék Black Sabbathon és Led Zeppelinen nőttek fel, úgyhogy szerinte ezen semmi meglepő nincsen, ahogy azon sem, hogy a Limp Bizkiten keresztül a Linkin Parkig sokan átvették ezt. Itt felmerült, hogy vajon inkább lenne-e rocksztár? „Soha, az én világom a rap, csak ezt csinálnám.” A Cypress Hill 1988-ban alakult meg, amikor a DVX-ből kilépett Mellow Man Ace. Azóta Sen Doggal és Dj Muggs-zal tolják együtt, hozzájuk 1994-ben csatlakozott Eric Bobo.

Néhány hete Ice-T azt találta mondani, hogy a hiphopot az olyan beképzelt ékszeres barmok ölik meg, mint Soulja Boy, vagyis a fiatalok és a mainstream média. Végtelen nyugalommal két e-mail megválaszolása között B-Real elmondta: „A hiphopot nem lehet megölni, mert az a jó benne, hogy mindig jönnek új hatások, stílusok és alkotók, amelyek közül a legjobb mindig megmarad. Persze vannak egy-két számos MC-k is.”

Ezen a ponton végre feltehettem a kérdést, hogy vajon nem béna-e gettóról rappelni a sok-sok millió eladott lemez után. „Az eladott lemezek csak annyira fontosak, hogy a siker miatt sokkal kevesebb magánéletem van, és mint közéleti embernek is meg kell felelnem. Ennek ellenére, ha hazamegyek, ugyanúgy a családommal és a gyerekeimmel vagyok” – mondta B-Real, aki minél több tehetségnek szeretne segíteni lemezhet jutni, ami szerintünk is egy roppant kedves gesztus. Októberben jön a szólóalbuma, jövőre meg a Cypress Hill legújabb, régóta várt lemeze, mert 2004 óta semmi (Till Death Do Us Part).

Az amerikai elnökválasztásból nem veszi ki a részét a Cypress Hill sok kollégájukkal szemben, ennek ellenére egy Fuck You Bush mindig belefér. „Pedig utálom a politikát, mert egy nagy rakás szar. Azt sem szeretem, hogy sok zenész és rapper kampányol a politikusokért, de Amerikának változásra van szüksége, és ezt most talán Barack Obama jelenti.” Valószínűleg ugyanilyen politikai cselekményként értékeli, hogy minden koncerten elszív egy jointot.

Végül, de nem utoljára: Method Mant és Redmant mindenképpen megkérné, hogy dolgozza fel a dalait, ha egyszer a Cypress Hill lenne az MTV Icon showjában.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!