Ganxsta Zolee és a dzsesszciki

Ganxsta Zolee és kartelltársai néhány hónapja már olyan műsorral hakniznak, amiben élő dzsesszzenére adják elő a rögvalósággal való hosszas kapcsolattól oly hiteles életigazságaikat, miszerint te vagy a fasza gyerek Zoli, én tudom. Az ötlet nem rossz, már csak azért sem, mert bátorságról tanúskodik, de Döglégyék félvállról vették az egészet, aminek törvényszerűen blamázs lett az eredménye.

Jellemző, hogy a produkció akkor a legjobb, amikor Zoliék éppen elvonulnak inni, és a profi sessionzenészekből verbuvált kísérőzenekar magára marad szólózni. Príma jazz, improvizálás ezerrel, aztán visszajön a négy énekes és leül az előadás. A hangosításnak is szerepe lehet ebben (Laca énekéből semmit nem hallani), de a fő ok mégiscsak az, hogy Zoliék ugyanazt csinálják, amit a rapalapokra szoktak, egy picit sem próbálják a jazzhez igazítani az előadást. Így legfeljebb néhány refrénnél áll össze a produkció, még az O.J. Bond a legelviselhetőbb.

A közönségből egyre többen szállingóznak el, Döglégyék be is szólnak nekik („mi van, mentek a Zanzibarra?”), már amikor éppen nem jópofizással, egymás szavába vágva próbálják megnyerni a fesztiválozókat. A legnagyobb tapsot arra kapják, amikor Laca bejelenti, hogy „Cypressen beállunk, mint a gerely”. Kínos.

Ganxsta Zolee nagyjából ugyanazokon a fázisokon ment át a Kartellben, mint a (Sex) Actionben, volt gengszter, angyalföldi suttyó, cowboy, maffiózó. Jazzénekes nem lett, ahhoz többet kellett volna tennie annál, minthogy lecseréli a díszleteket.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!