Az idő rossz, de jó a hely

Végre elkezdődött hát a 2009-es fesztiválszezon, melyet dicső módon nyit a Pannónia Fesztivál. Ez az első és utolsó alkalom, hogy részeg német punkok, vagy rámenős, franciául hadováló feketék nélkül, nyugalomban mehet az ember lánya koncertre.

Mondjuk például az Esti Kornéléra, akik a Malátabár nagy létszámban összegyűlt tiniközönségnek adtak egy kiváló koncertet. Mivel a duplapulcsi-dzseki alkotta szkafander sem bizonyult elég ütősnek a cudar időben, így a pálinkaiváson túl csak a folyamatos mozgás menthette meg az ember végtagjait az elhűlésétől, ehhez pedig a mezőtúri zenekar megfelelő kelléknek bizonyult. Az énekes lány didergett, az énekes srác pedig az este sztárzenekarától ihletett kapott, és Pataki béta-verzióját adta elő. Az egész egy kezdő, ám igényes és bohém produkció látszatát keltette, de valójában is az volt.

A koncert utáni kóválygásban beindult a tarhálás-számláló is, egy artikulálni alig tudó lány kért tőlem LSD-t, majd mikor nemleges válaszomat meghallotta, csalódottan küldött vissza anyukám ölébe.

A közjáték miatt kellően „depressziós” hangulatban ért a „Depi” koncertje, de a találkozás valószínűleg az első és utolsó lesz az életemben. A kettő-négyet jól hozó, dübörgő zene nem épp változatosságáról híres. Gyakorlatilag semmilyen nyomot nem hagy az emberben az élmény. Kétségtelenül profi és igen népszerű zenekarról van szó, de a Tankcsapda-utánérzéstől egyszerűen nem lehet szabadulni. Talán kicsit agresszívebb, de szövegben gyengébb a csapat.

Különböző technikai akadályok miatt a PASO-t nem sikerült megvárni (lesz még bőven alkalom rá a nyáron), de legalább korábban bebizonyították a feszt egy másik pontján, hogy pálinkázni jól tudnak.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!