Martin Gore figyel minket

A Nouvelle Vague sokszor járt már nálunk, de az utánozhatatlan mozgáskultúrájú énekesnek köszönhetően a csak feldolgozásokat játszó zenekar egyszerűen megunhatatlanok. A Zamárdi naplementében adott koncertjük után Marc Colin beszélt nekünk pár percet a teraszon, erős mosógépzaj mellett.

Milyen az élet otthon?
Nem is nagyon van ilyen. Annyit turnézunk meg koncertezünk mindenfelé, hogy nem is nagyon tudok neked kialakult, otthoni életről beszélni.

És nem mentek egymás agyára?
Dehogynem. Állandóan.

Mi alapján választotok számokat? Hogyan dolgoztok?
Hát elsősorban azok a zenék jönnek szóba, amiket fiatalként hallgatunk. Gondolom, ezek megragadtak, vagy valami ilyesmi.

Megjelent a zenétekben a country is. Ez egy új hóbort, vagy régebb óta szeretitek, csak eddig nem tudtátok elhelyezni a Nouvelle Vague-ban?
Régen is szerettük a countryt, de most álltunk neki úgymond dolgozni vele. Szerintem arra jó, hogy a zenekar kötött stíluskeretei közé új színt vigyen, felfrissítse a zenénket.

Ami a régebbi munkáitokat illeti, van arra példa, hogy visszahallgatsz egy korábbi számot, és úgy gondolod, hogy most már máshogy állnál neki feldolgozni?
Nem igazán. Nem. Azok korábbi számok voltak, akkor úgy csináltuk meg, most meg más dalokkal vagyunk lekötve, szóval nem jellemző az ilyen meggondolósdi.

Kaptatok mostanában valamilyen különleges visszajelzést?
Elég sok van. De például az számomra egy kellően elismerő visszajelzés, hogy az új albumon Martin Gore is énekel a Depeche Mode-ból. Ő azelőtt is figyelemmel követte a munkálkodásunkat, mint kiderült, és kedveli. Számunkra ez nagy dolog.

Köztudott, hogy nem kértek engedélyt a feldolgozásokhoz. Ebből továbbra sem származik gondotok?
Tényleg nem kérünk, és hála istennek ezidáig még semmi gond nem akadt ezzel.

Hogy ha választanod kéne, egy Hammond orgonát vagy egy zongorát rombolnál szét inkább?
Ez meg micsoda hülyeség! Hát, ha muszáj választani, legyen mondjuk a hammond. Gondolom mert a zongora több tiszteletet érdemel.