Könyv az életünkről, mindennapjainkról, azok nehézségeiről 14 kortárs író egy inspiráló novelláskötetben
MEGVESZEMAz Anima mindent túlél
További Fesztivál cikkek
Aktuális
Kraftwerk, Moby, Röyksopp, Carl Cox
A kilencvenes évek közepén ők voltak a legfontosabb magyar elektronikus zenei csapat, Londonba jártak koncertezni és Amerikában jelent meg válogatáslemezük, miközben itthon mindenki bokáig merült a mocskos lakossági technóba. Az ömlengő sajtóközlemények szerint a „magyar és közép-kelet-európai népzenei elemeket ötvözték a modern zenei formákkal és a jamaikai zenei- és a karibi soundsystem-kultúrával". Hungarian astronaut feat Farkas Berci.
Aztán jött Németh Juci, dallamos popzenébe hajlottak, hogy izzadt, szilikonpántos melltartót viselő lányok hordái üvöltsék eksztázisban minden idők legkevésbé szexuális slágerrefrénjét, miszerint „Csinálj sok-sok gyermeket!".
Összehaverkodtak az Asian Dub Foundationnel, és egy reggel mikrofonfrizurával, torzított gitárral a kézben ébredtek, és rájöttek, hogy már csak a rasszizmus gonoszságáról, a fű legalizálásáról, meg a harmadik világ nyomoráról akarnak énekelni. We strike!
A sajtóközlemények szerint ők együtt dolgoznak nem csak az Asian Dub Foundationnel, „de Najwa Nimrivel, a neves spanyol énekes-színésznővel, Johnny Depp és David Bowie partnerével, a Stinggel együttműködő JC001-nal, vagy éppen Heidi Levo jazz-énekessel, aki a Cinematic Orchestra lemezein is örömmel vendégszerepel". Egyik lábuk a Király utcában, a másik viszont a King's Crosson.
Az Anima Sound System másfél évtized alatt volt már Enigmába hajló Moby, Morcheeba, Asian Dub Foundation, és annyi minden más is. Magyar exportcikk lettek, akik itthon azért a bélapátfalvi falunapon is bármikor feltűnhetnek.
A Balaton Soundon megint csavartak egyet a számokon, a pár éves dub-hangzáshoz képest minden eddiginél több a gitár és a torzulás, a régi számokat is szétsavazták és az elektro, dub, drum and bass és rock hatások mellett megjelent jó adag indie is. Jól belőtt frizurája van ennek a zenének, a londoni klubok mellékhelyiségében is ilyen szólhat finoman a hangszórókból szombat este. Csak sajnos már nem lehet látni, hogy emögött hol is vannak ők. És, hogy akarnak-e látszani egyáltalán, vagy annyi pont elég, hogy ők jönnek elő elsőként a „Hungarian"-tagre kattintva a londoni lemezboltok adatbázisaiban.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a régi Anima bezzeg milyen jó volt, hiszen pont ugyanez ment tíz éve is: bátortalan, de nagyon következetes trendkövetés, csak a trendek változtak ugyebár. (Meg persze a trendkövetés lett sokkal könnyebb, nemhiába tűnt el Friderikusz Sándor, akinek legnagyobb erénye, hogy amikor kijutott New Yorkba, nem a Szabadság-szobrot nézte meg, hanem bekapcsolta a tévét, hogy mégis milyen műsorok mennek a tengerentúlon.)
Persze a dobos minden stílusban nagyon pontos, a sound nagyon mai és Prieger Fanni is sokat fejlődött, hogy végre békén hagyják Németh Jucival. Sőt még a buli is lendületes volt, például kiderült, hogy még mindig divat a szilikonpántos melltartó.
Csak az eszeveszett ugrálás közben, ott fent a nyugvóponton, azért átsuhan a fejünkben a kérdés, hogy tényleg még mindig ők Magyarország egyik legfontosabb elektronikus zenei formációja, és ez tényleg szükségszerűen csak annyit jelent, hogy ők a magyar Morcheeba, vagy a magyar Asian Dub Foundation? Aztán persze újból nekilendül a gravitáció, és lehet ugrálni tovább.
Rovataink a Facebookon