Machine Head: Amikor a metál fáj

2009.07.17. 18:44 Módosítva: 2009.07.17. 19:02
Az Index fesztiválblogja

Aktuális

 
A fesztiválról
Machine Head, Faithless DJ set, Basement Jaxx, Ignite
Tovább »
Napijegy
4990-6900 Ft
Bérlet
12500-17900 Ft
Sátorozás
van, bérlettel ingyenes
Sör
350 Ft.
Lángos
300 Ft.
 

A Machine Headet akár lehet hívni a Hegyalja fesztivál legnagyobb nevének, de leginkább azért, mert a tokaji buli inkább rockfesztivál, mint bármi más, és az amerikai zenekarnál ugyan keményebb gárda van, de nem sok. A „Tíz tonnás kalapács" számcím mindent elmond róluk, ez olyan is, főleg, ha fájdalomküszöbig tolják a basszust.

Még mondja valaki, hogy a magyar technikusok nem értenek a munkájukhoz! A Depresszió hangzása Szűcs Szabolcs munkájának köszönhetően hangos, arányos, és telt volt, hiba nélküli. Ez alapján arra számíthattunk, hogy Machine Head legyalulja a testrészeinket, aztán élvezettel tocsog majd a vérünkben, de hogy a föld alatt teszi, azt senki nem várta. A hangzás buhogott, böfögött, a basszus elnyomta a többi hangszert, legalábbis, amikor a tamok, és a lábdob szólt. A dolgot vagy nem vette észre a keverősük egy egész koncert alatt, vagy direkt volt, hogy ne csak halljuk, hanem fájjon is. A program felénél sikerült találni hátrébb oldalt olyan helyet, ahol már elviselhető volt a hang, de ott meg azt tűnt fel, hogy a basszus sulykolása nélkül aránytalanul szól. Ennyit a szakmáról.

A zenekar mindent megtett, hogy kikészítse a közönségét, és még élvezte is. Amolyan best of lista is lehetett volna, ráadásul nem felejtették el, hogy a Burn My Eyesnak köszönhetik ők a sikerüket: erről három szám is volt. A virgaszólós utolsó lemezek dalai is jól működtek, Phil Demmel képében végre megtalálták az igazi Machine Head-gitárost. A színpadon mindenki vigyorgott és pörgött. Talán megtolta őket aFlynn által is emlegetett pálinka. Az énekes természetesen kiabálta a „cheerst" meg a „fucking amazinget", de most végre el is hittük, hogy így gondolja, egyszerűen csak azért, mert sugárzott róluk az energia, mintha csak egy fiatal, és lelkes, elsőlemezes zenekart látnánk, akik valamilyen csoda folytán nagyszínpadra kerültek.

A tömeg ugyan nem volt nagyobb az előző napi Tankcsapdánál, de az összhatás, a zenekar, a közönség már előzetesen felnemesíti a fesztivál legjobb koncertjére. Ennyire még sosem örültünk valaminek, ami fáj.