Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMKáposztalével ihatatlan
További Fesztivál cikkek
Aktuális
The Rasmus, Madcon, Shantel, Tankcsapda
A fesztiválok kezdetben a poshad sörről, kannásborról és gyanús eredetű és/vagy tartalmú töményekről szóltak, már ami az italfogyasztást illeti, ami miden jóérzésű emberben visszatetszést keltett egy idő, vagy az első kiadós hasmenés után. A rendezvények fejlődésével párhuzamosan megjelentek a normális márkák, végre lehetett iható bort inni, és a közelmúltban pálinkafronton bekövetkezett áttörés után már minőségi töménytől is fejre lehet állni pillanatok alatt - szinte nincs olyan, pálinkafőzéssel, vagy kereskedelemmel foglalkozó cég, aki ne lenne jelen valamelyik nagy fesztiválon.
A mainstream azonban mindig kitermeli magából az undergroundot, így volt ez akkor is, amikor a Szigeten megjelent az első Sarki Fény nevű pia, ami tulajdonképpen szifonba töltött, ötven fokos orosz házivodka volt, ebből egy decit belenyomtak egy deci citromlébe, és hadd szóljon. A legenda szerint ezt az italt, amitől olcsón és nagyon gyorsan be lehetett állni, egy magyar vadászpilóta kezdte el árulni, de aztán annyi pacienst juttatott egymaga a Sziget rögtönzött detoxikáló állomására, mint a többi stand összesen, így betiltották a forgalmazását.
Két veszprémi csávó, Macó és Galó úgy öt éve kezdett el ismét azzal foglalkozni, hogy jó lenne ezt az italt visszahozni a fesztiválokra, mert olcsó és üt, mint a Machine Head által megénekelt tíztonnás kalapács. Veszprémben, kisebb fesztiválokon kezdték el a kissé megszelídített receptet árulni, majd a helyi sikerek után bekönyörögték magukat a nagyobb fesztiválokra is, ahol Fény feliratú bódéjuk pontos helyét minden rendes alkoholista tudja.
"Nem kérnek tőlünk helypénzt, de a pia árába bőven beépítik a költséget, szóval nem kell félteni a fesztiválok szervezőit" - mondja Macó, a duó éppen józanabb tagja, aki a debreceni Campus fesztiválra először idén hozta el a kissé primitív koktélt. "Galó reggel óta huszonhatot nyomott le belőle, azért fáradt meg egy kicsit", mutat a bódé mögött fekvő kollégára, akit a Kispál és a Borz koncert hangja sem bír felébreszteni. A Fény mostani inkarnációjában egy cent szörp (az alma a prémium, a narancs a kommersz kategória), bele egy felesnyi vodka a szifonból, fogyasztása azonnal javallott, még amíg habzik.
"A széndioxid felnyomja a cuccot az agyadba, azért jó." Az alma valóban jobb, mint a narancs, de csak egy fokkal, mert a habosított vodka éppúgy vodka, mint a sima vodka, az íze szar, de legalább üt. "Kipróbáltuk mindennel, a Tabascótól kezdve a káposztaléig, de a szörp vált be legjobban. Mondjuk én kakaóval is szeretem, de valaki ezt már meredeknek tartja. Egyszer érdemes kipróbálni."
A Volt fesztiválon idén 176 liter vodka ment el Macó szerint, bár túl sokat nem tartottak nyitva, mert vagy ő, vagy a társa dőlt ki órákra, az állandó rohamot pedig egy ember nem bírta. A Balaton Sound is jó üzletnek bizonyult, ott 96 üveg Finlandia fogyott, igaz a beszerzési ár nem volt éppen alacsony. "Nincs helypénz, de ha menni akarunk, akkor a szervezők adjék a piát, ami a Balatonon 13 600 forint volt üvegenként, itt a Campuson meg 8000, igaz nem is Finlandiát kapunk érte."
A mértéktelen fogyasztás témakörében Macó megjegyezte, hogy csínján kell bánni a dologgal, mert egy tavalyi fesztiválon ő hajnal háromkor gondolta úgy, hogy elmegy a közeli műanyag budiba dolgát végezni, de csak négykor jutott eszébe letolni a nadrágot. "Állat egy ital, aki az eredetiből hatot megivott, már istenként tisztelték. A mienkből ennél azért több kell, de nyolc már megüti az ember fejét rendesen."
Rovataink a Facebookon