Punkok a nagykövetségen

Elég szokatlan módon a svéd nagykövetséghez hívtak minket interjút készíteni a Szigeten fellépő Backyard Babieshez, ahol az egész zenekar a rendelkezésünkre állt, de még a szigorúan betartott interjúk után is lehetett velük kötetlenül beszélgetni, sőt még egy akusztikus dalt is előadtak a sajtó képviselőinek, és rettenetesen örültek, hogy majdnem akcentus nélkül kimondták: somlói galuska.

Az interjúitokat a budapesti svéd nagykövetségen adjátok, akik utána még állófogadást is rendeznek a tiszteletetekre. Mit keresünk mi itt?
Dregen: Ez minket is meglep, 20 éve vagyunk a szakmában, de ilyen még nem fordult elő.
Nicke: Igazából szerintem az van, hogy a mögötted lévő csávó (az első titkárra mutat) a rajongónk, és velünk akart lógni, csak kellett találni valami ürügyet.

Dregen: Amúgy élvezzük nagyon, úgyhogy felvesszük az allűrjeink közé, hogy mostantól csak nagykövetségeken vagyunk hajlandók interjúkat adni.

Egyébként milyen a svéd emberek és a döntéshozók viszonya a könnyűzenéhez?
Dregen: Ha a gazdasági helyzetet nézzük, akkor Svédországnak ott van a Sony Ericsson és a Volvo, meg a Saab, amik a fő bevételi forrást jelentik az államkasszának. Na most az van, hogy jelenleg a zeneipar több pénzt hoz mint a Saab. A kimutatások szerint a zeneipar, és az ahhoz köthető mellékiparágak jelentik a harmadik legnagyobb bevételi forrást az ország jövedelmeiben, éppen ezért az ország rájött, hogy ezt támogatni kell. Mondjuk, most új vezetés lett, de az Abba óta a zenének stabil pozíciója van.

Hogy tud így az ember punk lenni, és lázadni, ha közben a kormány meg támogatja azt amit csinálsz?
Nicke: Ki van ez találva! Közvetlenül senki sem kap támogatást, hidd el, tudnánk róla, ha lenne ilyen, mert biztos mi lettünk volna az elsők akik sorbaállnak pénzért. Viszont, ha te azt mondod, hogy szeretnék zenélni, és vagyunk ebben a kis városban még néhányan, akik ugyanígy vannak ezzel, és ezért kell próbaterem, akkor adnak.
Dregen: Ez egy ilyen önmagát generáló folyamat, a zenekarok nagyon jól promotálják magukat, és ez által változik a hétköznapi emberek fejében a kép. Olyan ez mint nálatok a jéghoki. Ne érts félre, nem akarom bántani a válogatott hokisaitokat, bár biztos vagyok benne, hogy még jópárszor meg fogjuk őket verni, de az egész ország támogatja őket lélekben, és ez rengeteget dob rajtuk. Viszont gondolom ha egy 12 éves srác kitalálja, hogy ő rocksztár lesz, akkor nem veszik komolyan. Nálunk ha egy gyerek azt mondja a szüleinek, hogy akarok egy elektromos gitárt, mert csinálok egy zenekart és ebből akarok majd megélni, akkor nem kapnak szívrohamot, hanem szinte ugyanúgy kezelik mintha bármi más foglalkozást mondott volna. Sőt a svédeknél aki zenésszé válik, az egyfajta státuszt is jelent, és nem negatív értelemben. Igazából mi ezt úgy kezeljük mint bármilyen más munkát, viszont tudom, hogy ez sok országban nincs így, és előítéletek vannak a zenészekkel szemben.
Nicke: Kicsit olyan ez, hogy van ugye egészségügyi ellátás, meg szociális ellátás, és ugyanilyen fontos nálunk a kulturális ellátás is.

Pont egy éve, hogy kijött a lemezetek. Most változtatnátok rajta valamit?
Dregen: Ma hanyadika van? 12? Akkor igen, holnap lesz egy éve, hogy kijött a lemez. Repül az idő! Egyébként én örök kritikus vagyok. Mindig van olyan, hogy rágom magam, jaj ide még kellett volna valamit betenni, vagy kivenni. Főleg ha nagyon régi dalokat veszünk elő. Ilyenkor mindig úgy teszek mintha nem érdekelne, pedig de.
Nicke: Én meg azt vallom, hogy sosem szabad hátranézni, le kell vonni a konzekvenciákat, okulni, aztán folyatni kell a munkát. Egyébként meg pont ezért jó élőben játszani, mert ott tudsz változtatni.

Most már egy éve turnéztok a lemezzel, közben szoktatok dalokat írni?
Nicke: Nem tudunk közben zenét írni.

Peder: Volt olyan, hogy próbálkoztunk felvenni zenét a buszban. Na abból nagy katasztrófa lett. De mindenki ötletel, aztán meg próbáljuk nem elfelejteni, hogy mikor már a próbákon van a sor akkor kész témákkal tudjunk elmenni.
Dregen: De most amúgy sem foglalkozunk ezzel, most 20 éves a zenekar, kiadunk egy akkora dobozt mint egy dohányzóasztal. Lesznek benne LP-k, az összes CD, ritkaságok, DVD, meg egy könyv is, ami lesz vagy 150 oldal tele fényképekkel. A rajongókat megkértük, küldjenek képeket, de ne olyat, amin éppen koncertezünk, hanem közös fotókat, nagy elhajlások képeit stb.

Van olyan amit a 20 év alatt megbántatok?
Dregen: Hány óránk van erre az interjúra? Igazándiból a húsz év alatt arra jöttem rá, hogy ez egy nagyon barátkozós szakma, de sokan csak érdekből teszik ezt. Eleinte elhittem, hogy tényleg azért kedvesek velem, mert akkora jóarc vagyok. Amit esetleg megbántam az néhány szerződés ami még mindig köt. Ezúton is üzenem a kiadóknak, hogy küldjék már végre a pénzem.
Peder: Ha belegondolsz itt ülünk egy nagykövetségen, a zenekar 20 éve megvan, igazából nagyon mélypontok sem voltak, hanem folyamatosan haladunk felfelé, szóval úgy tünik, hogy a döntéseink többsége eddig jó volt.

Szerintetek akik most alapítanak zenekart azoknak egyszerűbb érvényesülni, mint nektek volt?
Dregen: Én ezt a zenekarosdit most nem kezdenén előről.
Nicke: Most sokkal jobb helyzetben vannak a zenekarok.
Dregen: Igen, mert ha most gondolok egyet, alapítunk egy zenekart, elmegyünk hozzád, és felveszünk valamit, bármit, akkor azt egyből rakhatjuk is fel a myspace-re, és küldhetjük a világ minden pontjára. A mi időnkben ennél sokkal nehezebb volt. Ma a srácok összeraknak egy demót, elküldik a lemezkiadóknak, és ha két héten belül nem harapnak rá, akkor feloszlanak. Mi évekig nyomtuk úgy, hogy igazándiból senki nem mutatott irántunk különösebb érdeklődést, egyszerűen csak hittünk magunkban.
Nicke: Most több a lehetőség. A mi időnkben ha nagyon komolyan zenész akartál lenni, akkor fel kellett mondani a munkahelyeden, és csinálni. Ma ez már korántsincs így, és lehet, hogy ez most öregesen fog hangzani, és én is utáltam az ilyen dumákat mikor még fiatal voltam, de a mai fiatalok még annál is lustábbak, mint mi voltunk anno. Ahogy Dregen is mondja, nem elég kitartóak.

Elég sokat változott a technika mióta elkezdtétek. Hogyan szoktattátok magatokat hozzá például a Myspace-hez?
Dregen: Sehogy. Inkább fizetünk egy rakat embert csak ne kellejen ezekbe a modern cuccokba belebonyolódni.

Dregen, elindult tavaly egy olyan pletyka a városban, hogy a csajod itt tanul, ezért te is nagyon sokat vagy Budapesten. Mi igaz ebből?
Dregen: Igen? Erről nem tudok. Mondjuk lehet van egy titkos élete, és valami másik pasival idejár kavarni, mert nem tudok róla, hogy én gyakran járnék vele ide. Na most lebukott.