A Sziget meglepetése az angol Ting Tings

2009.08.14. 13:57 Módosítva: 2009-08-15 14:31:45
21 hozzászólás

A Sziget reklámjának főhőse nézi a fellépőket, és nem tudja, mi az a Ting Tings. A viccesnek szánt reklám drámaian vezette rá a magyarokat a felismerésre, hogy nem ismerik a Ting Tingset, és mivel a koncerten csak külföldiek voltak, ezzel várni kell, még akkor is, ha az utóbbi évek legkellemesebb Sziget-koncertjén vagyunk túl.

Fél ötkor lépett fel a Ting Tings, aminek legalább két remek slágere van (Great DJ, That's not my name), és még sok egészen jó, de egyszerűen elképzelhetetlen volt, mit kezdenek ketten azon a hatalmas színpadon a kedves számaikkal.

A szintetizátoron kezdi Jules De Martino, a Ting Tings egyik fele, majd elsétál a dobhoz, gitárt vesz a kezébe, játszani kezdi a We walk című számot, közben lábdobol, így egyedül építi fel a Ting Tings szigetes koncertjét, hogy berobbanjon az eldönthetetlen szépségű Katie White.

A Ting Tings csak 2008 májusában jelentkezett bemutatkozó albumával, a We started nothinggal, és máris Magyarországon lépnek fel a Szigeten, ami egészen elképesztő a magyarok számára, mert papíron 10 év múlva kellett volna jönniük. Értékelni kell ezt, és ezt most megtesszük (pontozással: 8/10), mert első albumjuk kifejezetten jó és szórakoztató, bár sokak szerint nincs bennük több. A könnyed szövegek és valamiféle kislányos báj jellemzi a zenéjüket, ezt még az énekesnő is elismerte egy interjúban, így meglepő, hogy színpadra ennyire energikussá tudják tenni számaikat. Szóval van egy zenekarunk, aminek a lemeze érdekes és jó, de mégis gyerekdalokat készítenek, ennek ellenére tele van a nagyszínpad előtti terület, persze külföldiekkel, és kiállnak ketten, és nem hogy elvesznek a hatalmas térben, hanem betöltik azt. Felfoghatatlan, hogy teszik ezt, de Katie White remekül vezeti le a koncertet, ha megáll és kinéz a közönségre, akkor mindenki figyelni és követni kezdi, ő meg használja is ezt a képességét. A Traffic light című lassabb szám alatt konkrétan háromszor játsszák el, hogy vége van a számnak, és mindig újrakezdik, a közönség imádja, miért ne tenné.

A Ting Tings igazából három főből áll, egy árnyékban élő titokzatos emberrel egészülnek ki, aki valahol folyamatosan pakolja a zenei alapokat, ami visszatetsző. Cserébe a láthatóak legalább a hangszereiket folyamatosan cserélgetve játszanak, így fordulhat elő, hogy ugyanazon számon belül De Martino gitározzon és doboljon, vagy hogy Katie White-nak hirtelen a nyakába tegyenek egy gitárt vagy basszgitárt, és ez az állandó mozgás már ránézésre mozgalmassá teszi a kétfős együttes színpadi tevékenységét, amihez jön az energikusságával vonzó Katie White.

A visszatapsolás nélküli ráadás-szerűségen is csavarnak egyet: De Martino kicsit feleslegesen bejátssza a Walk this wayt, az Under pressure-t és a Ghostbusters zenéjét, amiből átkanyarodnak az Impacilla Carpisungra, majd a That's my name-mel zárnak. A Ting Tings az utóbbi idők legkellemesebb meglepetését okozta a Szigeten erős előadásukkal, mert egyfelől megmutatták, hogy két fő is képes uralni a nagyszínpadot és a közönséget, másfelől, hogy könnyed lemez után lehet minőségi ugrást elérni a színpadon, és ehhez még nagyon variálni sem kell. Mondjuk jó, ha van valaki a háttérben.

15%

Náray Tamás Zarah

4999 Ft
4250 Ft
15%

Jo Nesbo Szomjúság

3980 Ft
3383 Ft