Editors egy nem trendi zenekar

Nagyszínpad koncertjük előtt beszélgettünk a két sikeres lemezzel bíró Editors zenekar gitárosával és dobosával a készülő új lemezükről, az elektronikus zene szépségeiről. És hogy ők most trendik-e, vagy sem.

Most staffordshire-i, londoni, vagy birminghami zenekar vagytok?

Ed: Hát így megy ez, eleve sokfelől érkezünk, de aztán a staffordshire-i egyetemen alakultunk, és bár sokak megteszik a lépést, hogy Londonban próbálnak szerencsét, nekünk valami miatt több lehetőség nyílt Birminghamben. Az, hogy honnan érkezünk, lényegtelen, amit magunkkal hozunk, az számít.

Sok előző nevetek is volt, Pride például, miért döntöttetek végülis az Editors mellett?

Chris: Ez volt az első név amit nem utáltunk mindannyian. Meg aztán ezen a néven szerződtünk kiadóhoz, úgyhogy ennek utána már kényelmetlenebb hercehurca megváltoztatni a zenekarnevet, mint amennyire számít.

Hogy születnek a dalaitok?

Chris: A dalok vázát és a szöveget általában Tom készíti el, amit aztán szétküld e-mailben, hogy majd amikor összejövünk, begyakorolhatunk, mindenki hozzáadja a saját ötleteit, és meglátjuk, mit hogyan érdemes játszani.

Milyen lesz a készülő új lemez?

Chris: Az új hatások úgymond bedaráltak elég sok gitárt, elektronikusabb lesz. Kevésbé lesz táncos is egyébként, de sokkal intenzívebb, bizonyos részeken egészen agresszív. Néhol meg kifejezetten melodikus, de semmikép sem úgy, mint egy poplemezen.

Szóval az elektronikus hangszerekkel tánczene helyett inkább atmoszférateremtésre törekedtek?

Ed: Nem is annyira erről van szó, bár egyébként ez is benne van, mint inkább arról, hogy bár amennyire csak lehet, törekszünk arra, hogy a legtöbb hangot az élő hangszereinkből csikarjunk ki, de ahhoz, hogy egyedi hangzást kapjunk, hasznos és érdemes kicsit bűvölni az elektronikával is.

Emiatt jártok elektronikus zenei rendezvényekre, live act-ekre vagy techno bulikba?

Ed: Hogyne!

Chris: Ez nem új dolog, mindig is szerettük.

Ed: Főleg az olyan dolgok, mint például az LCD Soundsystem. Az ilyen kreatív zenék annyira érdekesek, lekötik az embert.

Chris: Voltunk nem is olyan régen egy ilyen buliban Japánban, ami talán 4-kor vagy 5-kor kezdődött hajnalban, és megvan ennek a varázsa, amikor jön fel a nap, de még mindig megy a buli, és leizzadsz, kitáncolod magad, aztán eljössz.

Milyen a közönségetek? Jönnek idősebbek is a koncertjeitekre?

Ed: Rengetegen!

Akkor érett zenekar vagytok?

Ed: Nem hiszem, hogy valaha is úgymond trendi zenekar leszünk. Igazából szerintem kifejezetten szerencsések vagyunk, nem lettünk rétegzenekar, a közönségünk is nagyon sokféle emberekből tevődik össze.

Ha el kéne tüntetntek a zenetörténelemből a Joy Divison-t vagy a U2-t, melyik mellett döntenétek?

Ed: Megy a U2.

Chris: Részemről is a U2 bánja. Nekik csak egynéhány dalukat szeretem, a Joy Divisont sokkal inkább.