Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Húzós nap, három fontos zenekarral. A Faith No More-nak sose voltam nagy rajongója, de érdekel. A Turbonegrónak még rajongója is vagyok, ráadásul ott mindig történik valami. A Danko Jones viszont egyszerűen kötelező, annál az egyszerű oknál fogva, hogy ez egy koncert, és a Danko Jones a Sziget fennállásának egyik legkeményebben koncertorientált fellépője.
Igazából meg nem is a Danko Jones, hanem simán Danko Jones, mert ez a gitáros-énekes polgári neve.
E nagyszerű ember pedig 1996-ban alakult Torontóban, és az első évek folyamatos turnéit lemez nélkül nyomták végig, nehogy véletlenül reklámozni lehessen valamijüket - ez valamit elárul Jones elképzeléseiről. Játszottak a New Bomb Turks és a Nashville Pussy előtt, Európában a Turbonegróval, idén a Backyard Babies-szel is turnéztak, közben persze lemezeik is lettek, annak ellenére, hogy az amerikai kiadójuk kirúgta őket, amikor Jones egy tévéműsorban az ingyenes zeneletöltés mellett kampányolt. Meg hat új számot is simán felraktak a netre ingyenes letölthetőséggel, míg le nem halt a szerver. Mondom: így néz ki egy koncertzenekar.
Amíg viszont beállnak itt a tűző napon, gyorsan összefoglalnám a szombat estémet. Szombaton úgy jöttem ki, hogy egyetlen koncert se érdekelt, viszont a Szigetet sose a rengeteg világklasszis fellépő miatt szerettük. Hanem mert elvitetjük magunkat Szandokánnal, a csaposbeszámoló jócsajával a buzisátorhoz, ahol olyan kevés buzulás van, mintha Torrente felügyelő ciánozott volna. Viszont ott van Michelle Wild, akinek elpanaszolom, mennyire rühellem a Kovi-filmek igénytelen képi világát, az ízléstelen kompozíciókat, a szar világítást, és hogy szerintem belőle, mármint Misiből se Kovi csinált sztárt, hanem egyszerűen istenáldotta tehetsége van ahhoz, hogy még ennyire szar körülmények között is nagyon jól nézzen ki.
A Magic Mirrorból aztán meglátogattuk a Sziget legszórakoztatóbb homofób bőrfejűit, Gyurmát és a Fröcskölőket, és alaposan befröccsöztünk. Aztán persze ebből is Fénypult lett, ami már zárva volt, Galó a vad rajongókkal viaskodott, én pedig a kutyaólból először matricákat osztogattam azoknak, akik kértek, majd elkezdtem fényt mérni, mert világéletemben vonzott a csaposszakma. Egyébként a fény szörp nélkül sokkal ihatóbb, hiszen mi baj lehet egy stampó szénsavas vodkával? Utolsó emlékem, hogy úgy négy óra magasságában lelkesen pultozok, természetesen szigorúan elkérem a 700 forintokat, amiket aztán Galó markába nyomkodok, aki persze már szintén nem szomjas, SzabóZ a pénztárgép bekapcsolásával kísérletezik, Munkvera pedig egy vodkásrekeszen üldögélve kifürkészhetetlen tekintettel arra célozgat, hogy lehet, hogy ő Apeh-ellenőr.
Aztakurva! City by city, night after night a kezdés, szarul szól, de három akkordot nem lehet szar hangzással megölni! Voltak kételyeim Danko Jones nagyszínpados, délutáni életképességével kapcsolatban, de ez a csávó a Marson is életképes lenne, és ha jön egy veszélyes űrvírus, habozás nélkül szétfejeli.
If you want to know how to play the blues, get yourself a woman, ez is egy számcím.
Aztán üvöltözik a közönséggel öt percet, hogy mekkora kibaszás, hogy tavaly egy sátorban kellett játszaniuk, pedig tessék, ők idetartoznak, erre a szép nagy színpadra. Haló! Hol vannak a hatalmas Danko Jones-transzparensek?! Mutasd csak! Oké, de rakják ki a kivetítőre, hogy DANKO YOU RE NEVER TOO LOUD! Na, kirakták? Oké, köszönjük, így már jobb! Miért nincs mindenki Danko Jones pólóban?! Hát hogyan érezzem így jól magam?!
A csávó tökéletes stand up comedian is. A számok kő egyszerűek, persze azt senki ne gondolja, hogy ilyeneket írni is kő egyszerű volna. Jones általában ordít, de tud egészen Lenny Kravitz-osan is énekelni, csak nem erőlteti. Ez a koncert, gyerekek, ne szépítsük: az előadó, akinél nem kell aggódni, jó napot fog-e ki, mert mindig jól érzi magát a színpadot, mert az őt szervileg stimulálja, elhiszi, hogy bármely napszakban ő az isten, és rengeteg mondanivalója van a közönséghez, nem csak egy nyomorult good evening Budapest.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Képek
Videók
Rovataink a Facebookon