Családi hardcore

Minden könnyűzenei műfajban megvan az a zenekar, amit akkor sem illik szidni, ha valami szart csinál. Van egy szent tehén, amit csak elismerni lehet, és ha valami még sem tetszik tőlük, akkor inkább a régi idők szép dolgait kell felemlegetni éles kritika helyett. A hardcore-nak ez az Agnostic Front. Kétségtelen, hogy ez a New York-i csapat a műfaj istene. Itt játszik a mai napig két olyan ember is, akik előtt a stílus szerelmesei térdre borulnak. Roger Miret énekes és Vinnie Stigma gitáros a nyolcvanas évek elején olyat alkotott, ami egy ma is erős közösséget tart össze, már-már vallási szekta érzetét kelti néhol. 1983-ban kiadott United Blood EP-jüktől a '89-es Live At CBGB koncertlemezig minden megmozdulásuk klasszikus. Utóbbi azon ritka, a műfajhoz tartozó élő felvételek közé tartozik, amik képesek voltak tényleg visszaadni egy hardcore buli pogózós, moshpites, színpadmászós hangulatát.

Azfeszt 2009 - Agnostic Front

Na ez a hangulat hiányzott az Azfeszt színpadán, mert ugye itt a közönség és a zenekar közötti fotósárok megakadályozta a rögtönzött alpinizmust. Hiába ment le Miret a kordonhoz, a sok ugráló, közönségbe vetődő ember nagyon hiányzott az igazi hardcore koncert érzetéhez. Maga az előadás hozta az elvárt szintet. Jöttek az újabb keletű dalok, keverték közéjük a régieket, elmondták mennyire faszák vagyunk mi itt, meg mennyire azok ők ott New Yorkban, milyen jó ez a hardcore család stb. A fiatal zenekari tagok természetesen simán bírták a tempót, de a két öreg, Stigma és Miret, is kitett magáért, még ha a gitáros már kissé össze is van roskadva az élet súlya alatt. Miret-n ezzel szemben annyira nem látszik a kor, ugyanúgy feszít, veri a mellét mint régen, a hangja pedig védjegy: ilyen göthös kutyaugatás stílusban senki nem tud kiabálni, mint ő.

Az Agnostic Front zenéje nem hordoz bonyolult üzenetet. Vagy a világ szar helyzetét ordítják az arcunkba már-már primitív megfogalmazásban, vagy megmondják, hogy itt mindenki egy család és szeressük egymást, fogjunk össze stb. Viszont pont ez a szerethető bennük. Tény, hogy kínzás lenne egy rakás Agnostic Front-lemezt egymás után végighallgatni, de így koncerten, kb. egy órában tökéletes feszültséglevezető. Egyszerű zene, egyszerű gondolatok, egyszerű koncert. Csak legközelebb az a kordon ne legyen ott.