A baranyai King Kong bevette Orfűt

Fesztivál-Magyarország fővárosa idén Orfű. Nem a zenei program, hanem a nyáritábor-hangulat és a csodás tó miatt. A pénteki napon belefuthattunk pár említésre érdemes pillanatba: Kovács Kati a zenészeivel viccel, a baranyai King Kong adja az ütemet, a Kispál-rajongók számára felmerült egy kérdés. Bejelentkezünk.

Orfű és a Panoráma kemping megbízhatóan ugyanolyan, mint tavaly vagy tavalyelőtt. Ez jó, mert Lovasi Andrásék annyira jó helyet fedeztek fel, hogy ellenfesztivált is szerveznek mások, sőt az EFOTT-ot is idehozzák. Orfű saját maga alakította ki azt a piaci rést, ahol van keresnivalója. A line-upról nem érdemes beszélni: a Kispáltól a Quimbyig itt vannak a megbízható magyar fellépők, meg néhány külföldi is, például a De-Phazz.

A baranyai King Kongot, a legjobb nevű magyar rappert, Halott Pénzt egy pillanatra megnéztük, hogy az utca által etetett zenei műfajból megismerjük Pécset. Semmi okoskodás, motyorgás és keménykedés, csak lendületes dalokból történő építkezés. A zenei alapok eminemesek, a szöveg nem lesz a nyelvjáték áldozata, viszont egy egyszerű faszozásnál sokkal többet vállal. Kevesen vannak a délutáni koncerten, de ők lelkesek, ahogy Halott Pénz is, ennyi elég is.

A lelkesedéssel semmi gond nincs a Kovács Kati és a Qualitons-koncerten, ahol olyan fesztiválozós hangulat alakult ki, amit a táncolás és az öröm jellemez. Arról, hogy Kovács Kati csodálatos teremtés, volt már fogalmunk, de a pénteki koncertjén ezt újra bizonyította. Kifejezetten kedves, ahogy húzza az őt újra frissé és érdekessé tevő Qualitons zenekart. A generációnyi különbségek felett Kovács Kati egyszerre mesél az első táncdalfesztiválos élményéről és Christina Aguileráról, aki hangmintát vett az Add már, uram, az esőt! című dalból.

Szintén a korról és a slágerekről szólt a Kispál-koncert, amin Lovasi András kijelentette félviccesen, hogy „a basszusgitárt már nem érdemes kicserélni”. Nyáron minden koncertjük nagyon erős kontextust kap: se a zenészek, se a közönség nem bír elszakadni attól, hogy ez az utolsó turné. A pécsi zenekar pécsi búcsúkoncert nélkül az augusztusi Szigeten búcsúzik, hogy meghúzzon egy korszakhatárt, egy generációnyi rendszerváltást. Fel is teszünk egy kérdést: melyik szám az, amit utoljára el kell játszania a zenekarnak, ami egyszerre szimbolikus zárlat, és amiben zenekar és közönség utoljára eggyé válnak egy kinyújtott, erősen bevilágított jelenetben? Tippünk van, konkrét: Zsákmányállat.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!